Honnan indultak a rendszerváltáskor és hol tartanak most a visegrádi országok a sajtó területén? Volt-e balos túlsúly, van-e jobbos most? Tudósításunk az MCC médiakonferenciájáról!
V4-es médiakörképpel folytatódott az MCC médiáról és szólásszabadságról szóló előadás-sorozata, ezúttal Szalai Zoltán, az MCC főigazgatója, a Mandiner lapigazgatója, Matyas Zrno cseh újságíró, publicista, Michał Karnowski, a lengyel Sieci hetilap társszerkesztője és Pomichal Krisztián, a felvidéki ma7.sk újságírója beszélgetett, a moderátor Gallai Sándor, az MCC Társadalom- és Történelemtudományi Iskolájának vezetője volt.
A vendégek először a média múltjáról beszéltek országaikban. Karnowski úgy vélte, hogy egyrészt a rendszerváltás után javult a lengyel média minősége, de nem jelent meg kellően a lengyel álláspont. A konzervatív hangokat elnyomták éveken át, nem volt olyan lengyel tévé sokáig, amely bármi jót mondott volna a jobboldalról. Volt egy apró katolikus tévé, de már ezt is csak nagy harcok árán lehetett felállítani. Sok lengyel érezhette úgy, hogy a külföldi tulajdonú médiát használják is a külföldi érdekek képviseletére. Gallai kérdésére Karnowski tisztázta, hogyfőleg a német cégek terjeszkedtek a lengyel médiában.
Szalai Zoltán szerint a szituáció Magyarországon hasonló volt: a rendszerváltás előtt a kommunisták uralták a médiát, 1989 után pedig megkezdődött a privatizáció. Az újságok új urai és a régi szerkesztők között volt egyfajta alku, az új tulaj jobb technológiát hozott, ezért cserébe a tapasztalt exkommunista szerkesztők pedig hozták a know how-t. A szerkesztőket nem igazán váltották le.
és csak ki része volt konzervatív. Ez egyértelmű volt a tévék terén is, ahová a németek vásárolták be magukat.
Csehországban is a németek jelentek meg, de nem igazán voltak ideológiai meggyőződéseik, csak a pénz érdekelte őket. Zrno szerint sokak számára vonzó volt a magas fizetés, és a fiatalok hamar kaptak magas pozíciókat. A gazdasági válságot és az internet felfutását követően a több gazdag cseh üzletember is fektetni kezdett a sajtóba. A közmédia eközben megtartotta függetlenségét, éppen a konzervatív jobboldal kritizálja őket, főleg a kulturális kérdésekben liberális a közmédia.
Pomichal arról beszélt, hogy már csak egy német lap van Szlovákiában, de ez az egyik legnagyobb, egy ötmilliós országban egymillió olvasója volt. Azonban az amerikai tőke is jelen van Szlovákiában, ez történetesen a Nyílt Társadalom Alapítványhoz köthető. A nyugati cégek ezen kívül viszont kivonultak Szlovákiából. Éppen a nemrég elhunyt cseh Petr Kellner fektetett erősen a szlovák sajtóba.
A média jelenlegi struktúrája kapcsán Szalai Zoltán arról beszélt:
A tévé még mindig az egyik legfontosabb dolog, az RTL-é a legnagyobb nézettség, és ők inkább baloldaliak, a TV2 viszont jobboldalibb. A Népszava baloldali, a második legnagyobb napilap a Magyar Nemzet jobboldali. A HVG még mindig a legnagyobb hetilap, erősen baloldali, de a jobboldalon ott a Demokrata és a Mandiner. Ez a korábbi képhez képest nagyobb egyensúlyt mutat.
Érdekesség, hogy Magyarországon a nagy nyomtatott lapok elszalasztották az online forradalmat, nem építettek erős internetes portálokat, inkább arra koncentráltak, hogy megtartsák print olvasóikat. Eközben jön fel az online újságírás, az Index, Origo, HVG, 24.hu, Telex a legolvasottabbak, itt a liberális túlsúly még mindig érezhető. A többi felszólaló jelezte, hogy Csehországban és a szlovák online sajtóban is erős a baloldali jelenlét, továbbá mind a két országot jellemzi a hagyományos sajtó eladási számainak csökkenése.
Gallai kérdésére, miszerint tapasztalt-e már belenyúlást munkájába a tulajok részéről, Zrno arra utalt, hogy inkább azt nem szeretik, ha bizonyos dolgokat megírnak. Nem igazán szokták megmondani, hogy egy újságíró mit írjon meg. Ezen kívül a tulajok nem nagyon szólnak bele, őt magát sosem érte ilyen kérés. A médiában inkább önszabályozás van, a közmédia például nagyon bekötött a kultúrába, így nem mondanak róluk csúnyát.
nagyobb tisztelete lett az újságíróknak – tette hozzá Pomichal. Lengyelországban mindegy, hogy jobb- vagy baloldali a lap, valamilyen elfogultsága van – fejtegette Karnowski. Karnowski azért is alapított saját médiacéget, hogy ne lehessen őt befolyásolni.
Szalai Zoltán szerint a baloldali média idehaza függetlennek és objektívnak nevezi magát, de az emberek nem tudnak teljesen objektívek lenni, ez az emberi lét sajátossága. A jobboldaliak inkább kimondják magukról mit gondolnak, milyen a világnézetük, a baloldaliak nagy része – noha szövegeiket olvasva egyértelmű az irányultságuk – függetlennek mondják magukat. Egyes baloldali portálok nem is egyszerűen híreket írnak, hanem véleménnyel ellátott híreket. Szalai felolvasta az egyik lap minapi tudósítását saját szavairól, ahol az újságírók itt sem voltak, és egy MTI hírt véleményekkel és jelzőkkel teleírva tudósítottak az eseményről. Szerinte egyébként a média nem úgy működik, hogy megmondjuk az újságírónak, mit írjanak, az újságírók azt írják, amiben hisznek, amit a világról gondolnak: akik erős önazonos újságírók, azoknak nem lehet megmondani, mit írjanak.
Fotó: Fortepan
Ismert, a miniszterelnök a napokban úgy fogalmazott: „mi leszünk a kiadók, nekünk kell majd meghatározni azt a tartalmat, amit ott le fognak adni”.
A Mandiner korántsem (volt) tökéletes, és magam is azt gondolom, hogy számos tekintetben érheti kritika. De az elmúlt majd’ két évtizedes történetét elintézni azzal a kiszólással, hogy vicclap, hát, nem is tudom. Ennél azért többről volt és van itt szó. Győrffy Ákos írása.
Az, hogy a Telex következetesen nem akarta leírni portálunk nevét, azzal függhet össze, hogy – a többi kormánypárti portállal egyetemben – már korábban sem számolt be Magyar Péter azon szándékáról, hogy államosítaná lapunkat és meghatározná, mi jelenhet meg nálunk.
Az író, újságíró szerint Magyar Péter szavaira az egész újságíró szakmának oldaltól függetlenül, közösen kellene azt mondania, hogy elég volt. Eddig azonban úgy tűnik, a kormánypártivá lett hírportáloknál nem osztják ezt a véleményt.
A vezérigazgató éppen a nyaralása alatt jelentette be, több mint 500 ember kirúgását.
Mélyülő politikai árkok, eltűnő közös nevező, egyre kevesebb valódi párbeszéd. A közélet állapota ma már nem politikai, hanem társadalmi kérdés.
Minden érintettel együtt kérem Magyar Péter kormányát, hogy töröljék el a Pride-törvényt!
Bár Donald Trump történelmi megállapodásként ünnepli a Teheránnal kötött egyezséget, egyre több elemző véli úgy, hogy Irán kedvezőbb helyzetből folytathatja a tárgyalásokat.
