Láttad már az Elkxrtukat?
Nem, és megmondom őszintén, egyelőre nem is tervezem megnézni.
Miért?
Mert megvannak a saját emlékeim és gondolataim 2006-ról – nem érzem úgy, hogy ezek kiegészítésre vagy korrekcióra szorulnának.
De azt azért fontosnak tartod – gondolom –, hogy a 2006-os eseményeknek mozgóképes nyoma is maradjon.
Igen, mivel felnőtt egy olyan – jövőre elsőszavazóként színre lépő – generáció, aki semmilyen formában nem látta a betonra fagyott szemgolyókat. Tudom, talán túlságosan is szemléletes ez a kép, mindenesetre tény, hogy akkor pecsételődött meg annak a hazug rendszernek a sorsa, amikor az irányítása alatt álló rendőrök révén a sajátjait kezdte el kérdés nélkül ütlegelni.
Nyilvánvalóan nem hagyhatjuk, hogy ez feledésbe merüljön,
ehhez pedig az olyan kultúrahordozók, mint a film, kifejezetten fontos eszközök lehetnek.
2006-ban még te magad is nagyon fiatal voltál. Hogyan épült fel benned az akkori történések képe?
Tizennégy éves kiskamasz voltam, épp csak ocsúdtam politikailag. Emlékszem, épp osztálykiránduláson voltunk, a híradóból tudtuk meg, mi történik. Megrázó volt látni a lovasrohamot, az addig csak történelemkönyvekből ismerős nagyságú utcai fennforgást. Először nem is értettük, mi történik a székháznál, mi ez a balhé, hiszen nem követtük a politikát, azt se tudtuk, hogy létezik egyáltalán őszödi beszéd. Aztán amikor utánanéztem, hogy mi történt Budapest utcáin, összeállt bennem a kép;
hiába próbálták sulykolni, hogy fasiszta csőcselék randalírozott,
egyszerűen az igazságot nem lehetett eltakarni. A családom több ismerőse is kint volt, és én inkább nekik hittem, mint az akkori „közmédiának” és fősodornak. Elképesztően erősen hatott rám mindez – nem tudtam és soha nem is fogok tudni a baloldalra mint hiteles erőre tekinteni, amely joggal pályázhat az ezeréves magyarság vezetésére.
Mit gondolsz az 1956 és 2006 között vont párhuzamról? Helyénvalónak tartod?
Abszolút túlzásnak érzem. 1956 a rémuralom elleni népharag kifejeződése volt, egy idegen hatalom rabláncát lerázni akaró nép szabadságharca, ráadásul véleményem szerint történelmünk legtisztábbja. Az eltiport, immár létében fenyegetett nép egyszer csak azt mondta: elég volt! Kisemmizve álltunk a háború és a Nagy Imre vezette padlássöprések után, sok veterán még a gulágon szenvedett, az Andrássy úton pedig vért ivott a vörös rém. 2006-ban egészen más történt. Gyurcsányék elhazudták az egész kormányzást, a szuverenitásunkat kiszervezték nyugatra, a tüntetés pedig elkerülhetetlenné vált.
A hatalomtól megmámorosodott és hübriszével eltelt államvezetés nem nézett tükörbe, helyette megpróbálta összetörni azt.