1970. február 13-án Brassóban, a Román Kommunista Párt helyi székháza előtt egy székelyföldi fiatalember benzinnel leöntötte, majd felgyújtotta magát. Három hónapi szenvedés után belehalt sérüléseibe. Az önégetés betetőzése volt annak a kálváriának, amely Moyses Márton rövid életét jellemezte. A mártír történetéről a tavaly megjelent Magyar hősök című kötetben részletesebben is olvashatnak.
Moyses Márton 1941. április 20-án született Sepsiszentgyörgyön. A család nem sokkal születését követően Nagyajtán telepedett le. Az első hét osztályt a helyi iskolában végezte el, majd a baróti gimnáziumban folytatta tanulmányait. Az édesapa 1945-ben meghalt, miután kórházi kezelése alatt egy nővér véletlenül felcserélte a neki szánt injekciót a szobatársáéval, majd 1955-ben az édesanya is elhunyt, így a gyermekek árván maradtak. Az akkor 14 éves Márton és a 11 éves Éva gondozása 23 éves nővérükre, Piroskára hárult.
Ehhez az időszakhoz köthetők Moyses Márton első „ellenzéki” fellépései, hiszen játszótársaival röpcédulákat gyártottak és szórtak szét Nagyajtán. 1956. október 25-én egy, a magyarországi történéseket baróti diákok számára „feldolgozó” alkalommal – amely szerint Budapesten ellenforradalmi bandák és huligánok fosztogatnak – Moyses is felszólalt:
„Miért nem mondják az igazat? Magyarországon forradalom van!”
A fiatalember három diáktársával elhatározta: csatlakozik a szabadságharcosokhoz. 1956. november 11-én Érkörtvélyesnél nekivágtak a román–magyar határnak. Moyses és egy társa a határzónában eltévedtek, és visszatértek Barótra, ketten azonban átvergődtek Magyarországra, de csak Debrecenig jutottak. 1957. március közepén a magyar hatóságok átadták őket a román Securitaténak, a nagyváradi katonai törvényszék pedig tiltott határátlépés vádjával 3 év börtönre ítélte mindkettőjüket.
Nicolae Ceausescu kegyetlenül leszámolt a belső ellenzékkel. Fotó: Fortepan/Sütő András örökösei/Új Élet szerkesztőség
Moysest az igazolatlan hiányzás miatt eltanácsolták a baróti iskolából, a marosvásárhelyi Bolyai Farkas Gimnáziumban tanult tovább, ahol 1959-ben érettségizett, egy év múlva pedig bejutott a Babeş–Bolyai Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának magyar szakára. Ifjúkori zsengéknek tekinthető versei, valamint a kommunista diktatúra túlkapásait nyíltan bíráló, az ’56-os forradalommal rokonszenvező magatartása miatt ekkor már a Securitate megfigyelése alatt állt. A politikai rendőrségnek egy „Babits Mihály” fedőnevű besúgó szállította az információkat az egyetemi tanulmányait 1960. október elején megkezdő Moysesről mindaddig, amíg a fiatalembert november 22-én letartóztatták.
A kihallgatási jegyzőkönyvek szerint ellenségesen vélekedett a népi demokratikus rendszerről, négy „ellenforradalmi” verset találtak nála és ellenforradalmi eszméken alapuló beszélgetéseket folytatott, szóvá téve, hogy „a Román Népköztársaságban a népi demokratikus rendszer nem biztosítja az együtt élő kisebbségek jogait”. Kijelentette, hogy „a munkáspárt nem a munkásosztály érdekeit képviseli”, és további hasonló véleményeket fogalmazott meg. A kolozsvári katonai törvényszék a társadalmi rend elleni összeesküvés vétségéért első fokon 7 év szabadságvesztésre, 5 év jogfosztásra és személyi vagyonának elkobzására ítélte Moysest, majd a fellebbezést követően
1962. november 22-én szabadult. Pár héttel korábban, szeptember 28-án a kolozsvári börtönben egy zsineggel megpróbálta levágni saját nyelvét, húga, Éva szerint azért, hogy „ne tudjanak kicsikarni belőle másokat terhelő vallomást”. Szabadulása után továbbra is a hatóságok megfigyelése alatt állt. Egyetemi tanulmányait nem folytathatta, csak napszámosként dolgozhatott a nagyajtai téeszben. Így telt el négy-öt év, de ezután is falakba ütközött, amikor állami munkahelyet keresett magának, hogy jobb és stabilabb jövedelemre alapozva kezdhesse újra tanulmányait a brassói egyetemen.
További kivételes magyar hősök a kötetben.
A megbélyegzettségtől szabadulni igyekvő Moyses 1969 novemberében kérte rehabilitálását. A Kovászna Megyei Törvényszék 1970. február 4-én visszahelyezte jogaiba, de a végzést csak február 25-én szerkesztették és kézbesítették. Moyses ezt már nem kapta kézhez… Február 13-án a mellőzött helyzetét minden bizonnyal reménytelennek érző fiatalember Brassóba utazott, ahol a kommunista pártszékház előtt
pusztán egy nappal az őt jogaiba visszahelyező törvényszéki ítélet hatályba lépése előtt. Búcsúlevelében egyebek mellett az alábbiakat írta: „Bevégeztetett. Nem kívánok élni egy percet is abban az országban, ahol a Securitate emberei bűncselekmények sorát követik el, s ahol a párt vezetősége tehetetlen a visszaélésekkel szemben.” Három hónap szenvedés után, 1970. május 15-én a baróti kórházban hunyt el.
*A Nemzet Emlékezet Bizottsága, a Mathias Corvinus Collegium és a Mandiner gondozásában megjelent Magyar hősök kötetben további olyan kivételes emberek élettörténetéről olvashat, akik akár az életüket is kockára tették honfitársaikért, hazájukért.
Egyre távolodik egymástól az Egyesült Államok és az Európai Unió. Előbbi ráadásul egy merőben új kontinens képzel el, ahol egyes országokkal működne csak szorosabban együtt.
A Jókai 200 emlékév keretében megjelent a Jókai Mór harmincháromszor című, gazdagon illusztrált kötet, amely nem kevesebbre tesz kísérletet, mint hogy kihozza az írót a vitrinből, megmutatva a nagy történetek mögött álló sokszínű embert.
Trianon után megpróbálták eltörölni a múltat az anyaországon túl, s 1945 után Magyarországon is.
Helyszíni tudósításunk!
A klub történetének legjelentősebb igazolásaként tekintenek a magyar legendára.
Értesüléseink szerint már a választások előtt több milliárd euró érkezhet Magyarországra.
