Mit tanulhatott az EKB a 2011-es eseményekből?
Az utóbbi időszakban a régiós jegybankok már megkezdték kamatpolitikájuk normalizálását az emelkedő inflációra és annak a várakozásokra gyakorolt esetleges hatásaira tekintettel. A Fed részéről ez még nem következett be, annak ellenére sem, hogy az USA a fejlett gazdaságok közül a leggyorsabb ütemben lábalt ki a válságból és az infláció is csúcsokat döntöget, szeptemberben a 12 havi ráta már 5,4 százalékot tett ki. Ugyanakkor egyes döntéshozók nyilatkozataiból már arra lehet következtetni, hogy a szigorítás a közeljövőben bekövetkezhet.
Az októberi kamatdöntéshez kapcsolódó közleményben a gazdaság erőteljes növekedését emelték ki a harmadik negyedévben, amely csak kismértékű lassulást mutatott, de megjelentek azért kockázatok a kínálati oldalról. A szeptemberi 3,4 százalékos inflációt ellenben az energiaárak emelkedésével, a kínálatnál gyorsabb ütemben helyreálló kereslettel és a német áfacsökkentés kivezetésének bázishatásával magyarázták. Ezen tényezőket a jegybank átmenetinek tekinti, amelyek 2022 során fokozatosan kifuthatnak. Az EKB értékelése szerint a támogató monetáris környezet elengedhetetlen a fenntartható kilábaláshoz és az infláció középtávú célhoz való visszatérítéséhez.
Felmerülhet a kérdés, hogy miért ódzkodik ennyire az EKB a monetáris szigorítástól vagy legalább annak esetleges belengetésétől – a pandémiás vészhelyzeti vásárlási program (PEPP) ütemének lassítása nem tekinthető annak, mivel a program keretösszegén a jegybank nem változtatott. A helyzetben a legérdekesebb, hogy az Európai Központi Bank történelme során nem először került ilyen helyzetbe, és akkor nem a legjobb döntést sikerült meghozni.
Az EKB 2011 áprilisában és júliusában is 25–25 bázisponttal emelte irányadó rátáját. A kamatdöntéshez kapcsolódó kommentárban az EKB a stabil gazdasági növekedést és a gazdaság helyreállását emelte ki. Az infláció a jegybank 2 százalékos célja fölött alakult, amelyet a monetáris politika értékelése szerint elsődlegesen az energia- és nyersanyagárak emelkedése okozott. A jegybank az emeléseket azzal indokolta, hogy így kívánja megelőzni, hogy a magasabb infláció másodkörös hatásokat fejtsen ki és beépüljön a várakozásokba. Vagyis a mostani helyzethez hasonlóan, egy válság utáni gazdasági kilábalás közepette a jegybank az energiaárak emelkedése miatti cél feletti inflációval nézett szembe, mégis eltérő lépést hozott.
A két kamatemelés ugyanakkor később hibásnak bizonyult. A gazdasági környezet gyökeresen átalakult az elkövetkező időszakban, a növekedés érdemben lelassult, és habár az infláció változatlanul a cél fölött alakult, az előrejelzések 2 százalék alá mérséklődő pénzromlást valószínűsítettek. Ez a pénzügyi piacokon megjelenő fokozott bizonytalansággal párhuzamosan azt eredményezte, hogy az EKB, immár Mario Draghi vezetése alatt, novemberben 25 bázisponttal mérsékelte irányadó rátáját. A lépés ugyanakkor nem volt elegendő. Még novemberben az EKB elindította a második fedezett kötvény vásárlási programját (CBPP2), decemberben pedig a kialakuló szuverén adósságválság újabb intézkedések meghozatalát követelte meg. Az újabb 25 bázispontos kamatcsökkentésen felül hosszabb távú refinanszírozási műveleteket indított a jegybank, valamint csökkentette a tartalékolási rátát is és bővítette a fedezetként elfogadható értékpapírok körét. Vagyis amíg az év elején a gazdasági környezet kedvezőnek mutatkozott, amire a jegybank késlekedés nélkül reagált, addig év végére kiderült, hogy a helyzet csak a felszínen tűnt bíztatónak, a kilábalás nem biztos alapokon nyugodott.
Mit tanulhatott az EKB a 2011-es eseményekből?
A rossz helyzetértékelés, mint az energiaárak átmeneti emelkedésére való reagálás, hosszabb távon megbosszulja önmagát, amennyiben a gazdasági környezetben is gyökeres változás megy végbe. Feltehetőleg jelenleg a jegybank ezt a tanulságot igyekszik átültetni a gyakorlatba. A kérdés ugyanakkor az, hogy most is csak átmeneti tényezők dominálják a gazdaságot vagy ezúttal a fundamentumok is szigorítást sürgetnének. Utóbbi esetében a korábbi rossz tapasztalat következményeként maradhat tétlen az EKB, ami később még jelentős társadalmi költségeket okozhat.
A helyzet most más, mint 2022 őszén volt: a folyó fizetési mérleg többlete kedvező, azaz a forintgyengülést főként a Fed-kamatvárakozások, a közel-keleti konfliktus és az amerikai választások okozta bizonytalanság okozza. E hatások enyhülésével a forint erősödése várható – véli a Makronóm Intézet elemzője.
Szeptemberben Christine Lagarde elnök még igyekezett hűteni az ülésről ülésre történő kamatvágásokkal kapcsolatos várakozásokat, viszont a vártnál gyengébb gazdasági teljesítményre reagálniuk kellett, és ez tovább erodálja az EKB hitelességét.
Az ügy úgy folytatódhatott a legendás olasz politikus 2023-ban bekövetkezett halála után is, hogy örökösei és családtagjai tovább vitték.
Mario Draghi egy éven keresztül készült terve egyetlen nap alatt összeomlott.
Az Európai Bizottság elnöke impozáns célokat tűzött ki maga elé az uniós befektetésekkel kapcsolatban. Aztán beleszaladt az Európai Központ Bank betonfalába.
Idén is izgalmas vitáknak ad helyet a tusványosi szabadegyetem.
Különösen szélsőséges árfolyammozgások várhatóak az amerikai elnökválasztás miatt a Wall Streeten.
A III. kerület alpolgármestere a minap mondott le.
