Vita: mennyit bír a „Márki-Zay jelenség”?

Komoly érdeklődés övezte a Mandiner vitaestjét, okkal: nem sűrűn látható a nyilvánosság előtt, hogy balról-jobbról egy asztalhoz ülnek ezekben a kampányterhes napokban.

Kedd este pedig a budapesti Scruton Feneketlen-tónál Böcskei Balázs politológus, az IDEA intézet kutatási igazgatója, Somogyi Zoltán, a Political Capital alapítója, Kacsoh Dániel, a Mandiner főszerkesztő-helyettese és Mráz Ágoston Sámuel, a Nézőpont Intézet vezetője igyekezett értelmezni az elmúlt néhány hét történéseit, a moderátor pedig Vágvölgyi Gergely, a Mandiner főmunkatársa volt.

Jóslatokba elemzőkhöz és óvatos emberekhez méltó módon igyekeztek nem bocsátkozni, egy dologban azonban egyetértés volt: várhatóan egy ellenzéki lista lesz 2022-ben. A többi kérdésben már jóval kevesebb egyetértés, annál több parázs vita volt. Például, hogy

Mráz szerint egy „paktumokkal körbebástyázott választás” volt az előválasztás második köre, mert az igazi hatalmi kérdések már eldőltek az első fordulóban. Vagyis a DK kaphatja a legtöbb mandátumot; a másodikban már csak úgymond arcot választottak mindehhez, Márki-Zay személyében, akinek azonban a keze „meg van kötve”.

Kacsoh árnyaltabban fogalmazott: is-is, így törhetett például a szabályt erősítő kivételként előre Orosz Anna Újbudán; az egyéni jelölteket viszont determinálták a paktumok és Gyurcsány Ferenc kiegyezése a Jobbikkal. S jó kérdés, mi lett volna, ha nem jön az a Márki-Zayt győztesnek kihozó közvéleménykutatás az első forduló eredményhirdetése után pár nappal, vagy mi történt Karácsony Gergellyel ezekben a napokban; mindenesetre „az Anker-közben nagy volt az öröm”.

A két baloldali elemző továbbment. Böcskei szerint is sokáig ott volt az esélye annak, hogy végül Márki-Zay lép vissza Karácsony javára, ugyanakkor ez akkor eldőlt, amikor Karácsony – egy kampányoló politikustól szokatlan módon – azt mondta, hogy „nem akarja a pillanatot uralni”. Somogyi pedig előbb hangsúlyosan gesztusként annyit mondott, hogy nincs jel arra, hogy a Fidesz beavatkozott volna az előválasztás menetébe. Ezt követően azonban Mrázt kritizálta, felemlegetve, hogy a Nézőpont Intézet vezetője korábban eldöntöttnek mondta Karácsony győzelmét, aztán Dobrev győzelmét tekintették a kormánypárti felületek előre eldöntöttnek, végül Márki-Zay van soron, s majd az idő eldönti, jó üzenet-e, hogy „mindenki Gyurcsány embere”.

Kérdés volt, mennyiben okozhatott veszteséget a baloldal számára az előválasztási vagdalkozás? Kacsoh és Mráz is arra hajlott, hogy a konfliktusok nem valódiak. A Mandiner főszerkesztő-helyettesét meglepte, mennyire hatásos volt Márki-Zay azon kommunikációja, hogy magát a baloldallal szemben építette fel, noha korábban az őszödi beszédet méltatta. Ugyanakkor Márki-Zay nem profi politikus, könnyen ejthet olyan hibákat, amely kisiklatja az összefogást.

Böcskei szerint viszont igenis új szavazók százezrei áramlottak be Márki-Zaynak köszönhetően, a kérdés inkább az, ezek mennyire illékonyak, s mit jelent a fejükben az a fajta, Trump-i jellegű elitellenesség, amit Márki-Zay képvisel, s főleg az a logika, hogy sorozatos politikai inszinuációkkal defenzívába szorította ellenfeleit, még Karácsonyt is folyamatosan reaktív helyzetbe hozva.

Mráz ezzel kapcsolatban Gyurcsány és a DK mögöttes fontos szerepét hangsúlyozta, Medgyessy Péter példáját felhozva felvetve: meddig juthat el a legerősebb frakció támogatása nélkül egy párt nélküli politikus, akit Gyurcsány „hasznos idiótaként” használ fel, így az ellenzéki együttműködés lényegében a DK irányítása alatt áll.

Somogyi szerint viszont éppen a Fidesz választási törvénye kényszerítette egy platformra ezt a sokféle társaságot,

Böcskei szerint ugyanakkor a választók rafináltabb okokból is ikszelhettek Márki-Zay neve mellé: tudván, hogy a végén úgyis pártalapú együttműködés lesz, vagyis nem morzsolódnak le attól, hogy ezzel szembesülnek, hanem tudatos stratégiát visznek ezzel.

Kacsoh szerint lehet, hogy Márki-Zay más-vagyok-mint-a-többi-politikus-imidzse is megkopik, amint kikerül a fényre, és a 200 ezer új vagy annak gondolt szavazó számára is bekerül az „ugyanolyan” kategóriába. Márki-Zay pedig kimondta: vagy ő, vagy a Fidesz, így meglepő módon Szanyi Tibor ISZOMM-jával vagy Pálinkásékkal is szembekerült – mutatott rá a főszerkesztő-helyettes, hozátéve: hiába unalmas ezt ismételni, akkor is a DK nyerte ezt a menetet, hiszen a Jobbik elnöke, Jakab Péter hiába próbált meg „posztkádári celebként” viselkedni, kiesett az első fordulóban, a Momentum elnöke belebukott az eredménybe, az MSZP-ből napi szinten állnak át a DK táborába a politikusok, a Párbeszéd pedig Karácsonnyal elvesztette az egyetlen aduászát – ellenben Gyurcsány itt van 12 éve, és erősödik.

Mráz hozzátette: Somogyi érvelése „bolsevik típusú érvelés”, a választási törvény módosítása pedig azt szolgálta, hogy a pártok ne verhessék át úgy a választókat, mint az MSZP-vel való együttműködést letagadó majd mégis megvalósító SZDSZ 1994-ben. A protesthangulat vélelmezését szerinte nem az előválasztáson részt vett százezrek, hanem a választásra jogosult milliók körében lenne érdemes alapozni. Kiemelte: a legtöbb kutatásban a Fidesz a legnépszerűbb, Orbán Viktor még inkább az, és van forrás jóléti intézkedésekre.

„esetleg te próbálsz ilyet kreálni” – szúrt oda.

Somogyi „újszerűnek” nevezte, hogy Mráz „bolseviknak nevezte”, és gúnyosan hozzátette, köszöni a 850 ezer résztvevő számára a felvilágosító munkát. Aláhúzta: nem tudni, Márki-Zay hogyan viselkedik majd kampányhelyzetben, vagy hogy a pártok együttműködése hogy alakul, de az amerikai elnökválasztási kampányoknál is látszik, hogy sok gyalázkodás után is könnyen együtt lehet működni, ugyanakkor felvetette, a Fidesznél is lehetnének előválasztások.

Felmerült még a kérdés: ki diktálja a tempót a következő hónapokban, akár október 23-án, s ki áll fel a közös ellenzéki műsor színpadjára? Kacsoh szerint alkalom lesz arra, hogy a Fidesz visszavegye a „tematizálás stafétáját”, Böcskei viszont bagatellizálni próbálta a kérdést, hogy ott lesz-e Dobrev a színpadon vagy sem – „ez a van sapka, nincs sapka esete”. Itt kialakult némi polémia: mit üzen mindez a DK-soknak, esetleg a támogatás megvonását vagy sem? Böcskei szerint ennél fontosabb, hogy a fiatalok azt skandálták az eredményvárón, hogy „MZP, MZP”, ők „ezt a márkát akarták”.

Mráz szerint a témák beszédesek: a baloldal két témája önmaga a közös lista kapcsán és a korrupció, a Fidesznek viszont a gyermekvédelmi népszavazás, a migráció és a COVID ellenére elért gazdasági sikerek, amelyekből a jóléti intézkedések finanszírozhatóak; ez pedig két igencsak más történet.