Szerencsések vagyunk, hogy itt élhetünk Magyarországon – Bogányi Gergely a Mandinernek

Az első estjét Pilinszky és Schumann jegyében készítette. Miért pont Schumannra esett a választás?

Eleinte nem volt egyértelmű, hogy a zene kíséri-e az irodalmat, vagy inkább a beszélgetés ad majd keretet a zenének. Régi dolog, hogy e két művészeti ág összefügg, Schumann esetében pedig egészen konkrétan így érzem, hiszen sok olyan műve van, amely irodalmi kötődésű. Az első estre a C-dúr fantáziát választottam, ebben a zeneműben mély rokonságot éreztem Schumann és Pilinszky között.

A soron következő est A költői Liszt címet viseli, amelyen Batta András zenetörténésszel beszélget ma este. Miben ragadható meg Liszt Ferenc költőisége?

Egész életét végigkísérte az irodalom, rengeteg irodalmi ihletésű zeneművet komponált. Ezen túlmenően pedig nemcsak leképezte ezeknek a mondanivalóját a zene nyelvére, hanem mindig hozzá is adott valamit abból a gazdagságból, szépségből, ami egy-egy irodalmi remekműben fellelhető. Költő volt tehát, a szó legnemesebb értelmében, olyan zeneköltő, aki bármihez nyúlt, azt a saját lelkén átmosva egy erősebb színezettel tárta újból a közönség elé.

Az elmúlt másfél évet a koronavírus-járvány miatt az egész kulturális élet megszenvedte. Ön hogyan élte meg?

Bár a mögöttünk álló nehéz időszak engem is drasztikusan érintett, a leállásnak volt jó oldala is. Úgy gondolom, szüksége volt a világnak és ezen belül a kulturális közegnek is egyfajta tisztulásra. Az alapvető, igaz értékek szem elől tévesztése, a felgyorsult karrierépítés nem jó irányba terelte a művészeket. A lelki alkatomból kifolyólag én igyekszem mindig egy-egy mű igazságát keresni, az pedig sosem a felszínen van, hanem a mélyén.

Erre pedig most a kényszerpihenő teremtett esélyt.

Többször is említi, hogy az idő fogalma kiemelten foglalkoztatja. Miért?

Korábban olvastam Michael Ende Momo című könyvét, melynek kérdésfeltevése mélyen megmaradt bennem.  A történet szerint titokzatos, szürke öltönyös úriemberek hatalmukba kerítik az embereket, és arra ösztönzik őket, hogy takarékoskodjanak az idővel. Csakhogy – mint azt a könyv is írja – az idő maga az élet, és az élet a szívben lakozik. Minél inkább takarékoskodnak tehát az emberek vele, annál szegényebb, sivárabb és hidegebb lesz a jelenük, és annál idegenebbé válnak önmaguk számára is. Jelenleg nem csak a fiatalabbaknál, hanem minden generációnál azt érzem, mintha ellopnák tőlük az időt. Mintha kevesebb időnk lenne 24 óra alatt, mint 30 évvel ezelőtt. Az idő problematikája filozófiai szempontból is érdekel, most például Szent Ágoston írásaiból olvasom ezeket a gondolatokat, hallatlanul izgalmas.

Fotó: Földházi Árpád

Ön hogyan küzd meg az idővel? Rengeteg dologgal foglalkozik egyszerre: a koncertezés mellett zeneórákat tart, hangszert fejleszt, számos jótékonysági ügyben vállal szolgálatot.

Mondhatnám, hogy számos életet élek egy személyben, és igyekszem mindegyiket jól csinálni. Persze az egyik összefügg a másikkal, az egyik inspirálja a másikat. Az is igaz, hogy a koncertező zongoraművész életem önmagában egész embert kíván. Az utazások, a próbák, a felkészülés és a gyakorlás nem megspórolható. Most szembesültem azzal, hogy a kényszerstop alatt az élő koncertek sora egyszer csak megszakadt, ám a következő koncerten ugyanúgy csúcsteljesítmény kell.

Ehhez pedig megengedhetetlen, hogy napokig ne, vagy csak keveset gyakoroljak. A művek, amelyeket játszom, a zeneirodalom legnagyobb remekművei, komplexitásukban igen nehezek. Folyamatosan csúcson kell lenni, ez nagyon nehéz akkor, amikor nincs hangverseny.

Saját fejlesztésű zongoráját nemcsak, hogy megálmodta, de a kivitelezését is menedzselte. Meg van elégedve az eredménnyel? Mennyiben kíséri figyelemmel a hangszer „életét”?

Bár a nagy technikai áttörést megcsináltuk, sőt még egy újabb fejlesztést is véghez vittünk, a dolognak itt még nincs vége. Folyamatosan foglalkoztat a hangszer tökéletesítése. Ez nem egy biznisz, amit letudhatok, és léphetek tovább, hanem egy lelki folyamat is számomra. A zongora az életem része lett, folyamatosan kell vele foglalkoznom.

Mindezek mellett vezető tisztséget tölt be egy zeneiskolában, afrikai gyermekeknek játszik a Hungary Helps programban, és most a Kertész Intézetben zenés irodalmi műsora fut. Mi viszi előre, mi ad energiát?

Szobon a zeneiskola igazgatója vagyok. Ez nem csak egy hivatal számomra, hanem elsősorban arról szól, hogy újabb tehetségeket fedezzünk föl, segítsünk nekik és pályára állítsuk őket. Én elsősorban Magyarországon, mindenekelőtt magyar gyerekekkel, fiatalokkal foglalkozom, ezt csinálom már tizenöt éve, nem újdonság. Emellett valóban, Azbej Trisztán államtitkár úr felkérésére, előadásokat tartottam a Hungary Helps keretében, többek között afrikai gyerekeknek. Helyenként megrázó és egyben megható élmény volt.

Fotó: Földházi Árpád

Két távoli világ találkozik a monitor két oldalán; mondhatjuk, a komolyzene az összekötő kapocs? 

Van abban valami megrendítő, amikor Nigériában ott ül ötven gyerek, lógnak az egyetlen képernyőn, és hallgatják, amit mondok nekik. Úgy, hogy közben az éhezés határán vannak. Nincs otthonuk, sokaknak szüleik sem, és az életük viszontagságai ellenére hihetetlen érzékenységgel, szeretettel és odaadással követik az óráimat. Kijózanító élmény: az ember ilyenkor eszmél rá, milyen jó dolgunk is van itthon, és a gyerekeinknek is. Még ha vannak ugyan problémáink, szerencsések vagyunk, hogy itt élhetünk Magyarországon.

A keresztény hitéről többször ejtett szót már nyilvánosan. Miért tartja fontosnak ezt hirdetni itthon, ahol az ország alkotmánya úgy kezdődik, hogy „Isten, áldd meg a magyart”?

Nem szoktam ezügyben eltussolni a meggyőződésemet. Hallottam már olyan véleményeket, hogy radikális vagyok. Erre az a válaszom, hogy csak normális vagyok, miközben a világ drámaian rossz irányba megy el. Krisztus tanítása egyszerű és világos.

A világ bizonyos pontjain ma is ölik a keresztényeket. Fontos lenne az erről szóló, konkrét tényeken alapuló feltáró írásokat megmutatni a fiataloknak, hogy tudják, mi zajlik a világban 2020-2021-ben. Persze, mondhatjuk, hogy ez nem újdonság, de a szellemi harcban velünk szemben állók módszerei azok.

Mit gondol, van esély ebben a környezetben megőrizni Magyarországot keresztény országnak?

Az, hogy a jelenlegi kormány egyértelműen ki mer állni a keresztény értékek mellett, nagyon helyes; láthatjuk azonban, hogy ez a kiállás sok helyen kiveri a biztosítékot. De hogy is van ez? Miközben mi tiszteletben tartjuk más országok, földrészek vallásait, elvárjuk, hogy minket is hagyjanak, hogy megőrizzük a 1100 éve meglévő hazánkat, nemzetünket, keresztény hitünket. Az az egyszerű tény, hogy ez felháborodást vált ki, hihetetlen számomra. Ebben a helyzetben még inkább ki kell állnunk az értékeink mellett.

Fotó: Földházi Árpád

Hogy lehet a kultúra ebben a segítségünkre?

A kultúrán keresztül erősíthetjük a hagyományos értékeinket. Ehhez elmélyülésre és autentikus hozzáállásra van szükség. Szerencsére úgy látom, bízhatunk a közönség érdeklődésében, a pandémia után még inkább ki van mindenki éhezve a lelki-szellemi élményekre. Ez nagyon jó érzés.

Mit tervez a következő hónapokban?

Szeretném a következő egy évet a lehető legproduktívabban tölteni, még többet koncertezni, még több emberhez elvinni az alapvető emberi értékeket. A zenén keresztül is az interakció során, a beszélgetés-sorozatokkal, az irodalom vagy a filozófia segítségével.

Nyitókép: Földházi Árpád