1899 májusában született Kassán, egy osztrák eredetű családban. A nagypapájának fogadója volt a városban. Művészetkedvelő volt, éppen ezért a fogadó egyik különtermében rendszeresen hangversenyeket adtak és színielőadásokat tartottak. A családi háttér láttán nem meglepő, hogy Salkaházi Sára tanítóképzőbe járt, ám a Monarchia összeomlása után megvált a hivatásától, ugyanis
nem volt hajlandó felesküdni a frissen megalakult csehszlovák államra, amelyhez Kassát is csatolták.
Újságíró lett belőle, s a trianoni trauma ellenére, amennyire csak lehetett, élvezte a fiatal lányok életét. Erről így írt később: „Önállóság, cigaretta, kávéház, csavargás a nagyvilágban hajadonfőtt, zsebre dugott kézzel, friss vacsora egy kis kocsmában, cigányzene…” Ki gondolta volna ekkor, hogy néhány évtizeddel később hősként hal majd meg Budapesten? Sokáig úgy tűnt, az írás lesz a hivatása, még egy önálló kötete is megjelent 1926-ban. A szociális érzékenység persze mindig is dolgozott benne, így a csehszlovák keresztényszocialista párt kassai irodájának a munkatársa lett, s a szervezet lapját is ő szerkesztette. Így jutott el egy tanfolyamra is, amelyet a Szociális Testvérek Társasága tartott. Mindez pedig fordulópontot jelentett az életében.