Tajték, laterna, Margarita – Így olvasunk mi

A Mandiner hetilap most következő, századik lapszáma alkalmából különleges tartalmakkal készülünk az olvasók számára. A napokban szerzőink ajánlják tíz kedvenc könyvüket olvasóinknak – szívből ajánljuk, böngésszék, kommentálják, csevegjünk róluk, s várjuk olvasóink könyves listáit is!

Az összes könyvajánló ezen a linken keresztül érhető el.

***

KÉRI GÁSPÁR

Boris Vian: Tajtékos napok
Ez volt az a kötet, amivel először eveztem ki önállóan – az ajánlott és kötelező olvasmányokon túl – a világirodalom nyílt vizeire; szóval máig meghatározó kamaszkori olvasmányélményem.

Mihail Bulgakov: A Mester és Margarita
Ha egyetlen könyvet vihetnék magammal 2021-ben egy lakatlan szigetre, akkor az minden bizonnyal A Mester és Margarita lenne. Bulgakov páratlan szépségű műve az univerzum, benne az emberi létezés kvintesszenciáját sűríti egybe.

Ingmar Bergman: Laterna magica
Minden idők egyik legfontosabb filmrendezőjének önéletírása számos alapvetés mellett az életmű értelmezéséhez is közel visz bennünket. Alkotóként máig az egyik legtöbbet hivatkozott olvasmányélményem.

Orhan Pamuk: Isztambul
A Nobel-díjas török író szürnaturális elemekkel támogatott memoárja az egyik legszebb várostörténeti mű. A kötetet olvasva megelevenedik a görög és az oszmán múlt, valamint a könyv jelenidejét képező atatürki hagyomány, ami ma már lassan ugyancsak a múlt homályába vész. Az Isztambult olvasva a mai Törökországot is jobban megértjük.

Térey János: Átkelés Budapesten
Az író fájdalmasan korai halála, és a már soha el nem készülő művek nemzedékem pótolhatatlan veszteségei. A von Hause aus debreceni cívis Térey budapesti novelláskötete megjelenésekor rám, a sokadik generációs fővárosira valóságos revelációként hatott.

Lev Tolsztoj: Háború és béke
Lassúdad tempójával, mégis magával ragadó hömpölygő sodrásával olyan epikus történelmi freskót festett fel az író, ami mögött minden korban az emberiség általános és örökérvényű kérdései sejlenek fel.

Bereményi Géza: Magyar Copperfield
2020 tavaszán a pandémia kellős közepén hozta fel a futár a lakásajtóig a friss és ropogós Bereményi-kötetet, amit nem csak a szinte kizárólag pozitív kritikák miatt ajánlok. A Magyar Copperfield tényleg nagyszerű önéletírás és fejlődésregény. Ráadásul a dalok és a filmek nélkül is remekül működik, noha nem hátrány, ha ismered Bereményi univerzumát.

Ambrose Bierce: Bagoly-folyó
Számomra Bierce volt a kapu az amerikai irodalomba, és ugyancsak ő az az író, aki által bebocsátást nyertem a déli gótika egyszerre naturalisztikus és transzcendens világába. Novelláit olvasva egyenes vonalúnak látszik az a hagyomány, ami a kortárs amerikai irodalomban, de akár a szerzői filmes húrokat pendítő tengerentúli sorozatokban is megtapasztalható.

Ottlik Géza: Iskola a határon
A második világháború utáni magyar irodalom egyik legfontosabb műve; pátosztól és mindenféle fölösleges szépelgéstől mentes fejlődésregény. Megkerülhetetlen olvasmány bármelyik életkorban, ezért sosem késő pótolni.

Heinrich Böll: Doktor Murke összegyűjtött hallgatásai
Lassan végleg eltávozik az élők sorából az a generáció, amelyik személyes tapasztalatokkal rendelkezik a második világháború borzalmairól, majd az azt követő új Európa megszületéséről. Íróként Böll is ezeket a tapasztalatokat dolgozta bele műveibe, jelenó novelláskötete pedig kellő intellektussal vegyes iróniával szemléli Németország szabadabbik felének háború utáni társadalmát.

+1. Márai Sándor: Föld, föld…!
Máraitól kedvenc mű, de az egyik legtöbbet újraolvasott kötet is a könyvespolcomon. Ha van plasztikus leírása a második világháborús infernónak, mely egy impériumváltást jelző cezúrát is jelentett 1944-45 fordulóján, akkor Márai kötete ebben a vonatkozásban is megkerülhetetlen.