Aki egy külön országot alapított a gyerekeknek – Sztehlo Gábor élete

2021. szeptember 25. 09:48

Egy igazi lélekember, aki a II. világháború alatt számtalan üldözött életét mentette meg – többek között a későbbi Nobel-díjas kémiaprofesszor, Oláh Györgyét is –, s aki a háború után megalapította a gyermekköztársaságot, a Gaudiopolist. Következzék Sztehlo Gábor evangélikus lelkész példaértékű élete! Ismét egy izgalmas írás a Nemzeti Emlékezet Bizottsága Facebook-oldaláról.

2021. szeptember 25. 09:48
null
Sal Endre
Sal Endre

1909. szeptember 25-én (napra pontosan 112 esztendeje) született Budapesten, Szenczy Gábor néven. Jómódú családban látta meg a napvilágot, anyai ágon rokona volt a híres gyáriparos Haggenmacher-famíliának, apai ágon pedig többen is evangélikus lelkészként szolgálták az egyházat. A későbbi életmentő is hamar a vallás felé fordult, a teológiát is elvégezte és 1932-ben evangélikus lelkésszé avatták.

Három évvel később, amikor Nagytarcsára került lelkipásztornak, megismerte a későbbi feleségét, Ilonát, aki két gyermekkel ajándékozta meg. Ekkor már Sztehlo Gábort, hiszen 1938-ban nevet változtatott. Aztán a történelem tőle is szerepvállalást kért. 1944-ben az evangélikus egyház is csatlakozott a zsidó származású protestánsok védelmére létrehozott Jó Pásztor Bizottsághoz. Amellett, hogy Sztehlo képviselte az egyházát a bizottságban, ő lett a Nemzetközi Vöröskereszt budapesti irodán belül a zsidó származású keresztény gyerekek megmentéséért létrejött B osztály vezetője is. Sztehlo nem késlekedett.

A munkatársaival 32 épületben nyújtott fedelet, ellátást az üldözött gyerekeknek.

Jellemző módon az első gyermekotthont a nagybátyja, Haggenmacher Ottó budai villájában nyitotta. Habár eredendően a kikeresztelkedett zsidó gyerekek megmentésére jöttek létre az otthonok, a lelkész egy idő után már ezzel sem törődött, minden gyereket megpróbált megmenteni a haláltól.

Az Örömváros kis lakói éppen ruhát kaptak (Fotó: Arcanum/Szivárvány)

 

Azzal sem foglalkozott, hogy ezzel az életét kockáztatta, hiszen ha lebukott volna, valószínű, hogy a nyilasok vele is végeznek. A nyilas rémuralmat gyerekként a Bogár utcai otthonban átvészelő Rác András, már felnőttként, a következőképpen emlékezett Sztehlo hősiességére: „Ha a nyilasok rájöttek volna, hogy itt mi van, akkor nemcsak minket meg a Sztehlót lőtték volna a Dunába, hanem a családját is”. 

A lelkész és jólelkű segítői a vérzivataros időkben 1600 gyermeket és fiatalkorút mentettek meg az otthonokban,

s 400 felnőttet is, akik alkalmazottként az épületek falai között vészelték át a nyilasterrort. A megmentettek között volt például Oláh György, aki felnőttként Nobel-díjas kémiaprofesszor lett. Sajnos egy alkalommal mindenki tehetetlen volt, ekkor harmincnál több gyereket hurcoltak el a nyilasok az egyik otthonból.  

A háború véget ért, az önfeláldozó lelkész viszont hamar belátta, nem pihenhet, hiszen a rommá lőtt Budapesten és vidéken csapatokba verbuválódva kóboroltak az árva, megsebzett lelkű gyerekek (ezt az embertelen traumát dolgozta fel később a Valahol Európában című film, Gábor Miklós és Somlay Artúr főszereplésével). De visszatérve Sztehlo Gábor hősiességéhez. Több mint 200 árva gyermeket fogadott be, zsidó kisgyerekeket is, akik közül volt olyan, akinek a szeme láttára lőtték agyon a szüleit. Sztehlo Gábor ötlete volt a Gaudiopolis (Örömváros) létrehozása, amely idővel nem csupán menhelyet nyújtott a fiataloknak, hanem valódi közösségre találtak. A lelkész nem válogatott, minden gyermeket befogadott. Ezzel kapcsolatban így emlékezett a már korábban idézett Rác András: „Bizony, azt mondta, hogy ahogy ő 1944-ben a zsidókat és a kommunistákat menekítette, ugyanúgy menekítené most azokat, akiket kitelepítenek. És ez bár nagyon emberi és érthető volt, furcsa volt, hogy ezt valaki így kimondja.”

Gaudiopolis állam volt az államban.

Élén a polgárai által választott államelnök állt. A fiatalok szakmát tanultak, mellette pedig az önellátás reményében gyümölcsöt is termesztettek. Örömváros lakója volt a későbbi híres rendező, a Szomszédok teleregény direktora, Horváth Ádám is, aki a gyerekköztársaságban a kultuszminiszteri posztot töltötte be. A munkájáért „bért” is kapott, méghozzá lisztet, szardíniát vagy éppen földimogyoróvajat. Még külön valutájuk is volt, az úgynevezett Gapo-dollár, amellyel persze csak Gaudiopolison belül lehetett fizetni. A gyerekek egy vidám élclapot is szerkesztettek Gapo Matyi néven, s Sztehlo arról is gondoskodott, hogy a fiataloknak könyvtára és színjátszó társulata is legyen.

További izgalmas történetek a kötetben

 

Tette mindezt azért, hogy megtartsa őket, hogy a megannyi fájdalmas emléket valami jóval, emberivel takarja el. Talán Orbán Ottó költő, a miniállam egykori lakója fogalmazta meg a legtökéletesebben, miről is szólt a jólelkű lelkész állama: „Miközben a hadseregek azzal foglalkoztak, hogy egymást legyőzzék, ő azzal foglalkozott, hogy mi lesz azokkal a gyerekekkel, akikkel senki nem törődik.” Aztán

a mindent ellenőrizni akaró kommunista rezsim 1950-ben felszámolta Sztehlo Gábor „országát”,

a nagykorúakat szélnek eresztették, a kicsik pedig állami nevelőintézetbe kerültek. A lelkészt megviselték a történetek, de dolgozott tovább. 1956-ban aztán a családja úgy döntött, elhagyják az országot, ő viszont maradni akart. Négy évvel később meglátogathatta Svájcban letelepedett feleségét és gyermekeit, s ott kapott szívrohamot. Mivel egészségi állapota miatt nem tanácsolták, hogy hazatérjen, itthon a kommunista rezsim disszidensnek könyvelte el, és nem engedte többé hazajönni.

Sokáig várt rá, hogy ismét magyar földre léphessen, s a legtragikusabb, hogy már megvolt az engedélye, amikor is 1974. május 28-án egy svájci városka, Interlaken egyik padján ülve kapott immár végzetes szívrohamot. 64 évesen.

Sztehlo Gábort még életében béke Nobel-díjra terjesztették fel, ám nem kapta meg, 1972-ben a Világ Igaza címet ellenben igen. A hős lelkész azóta már itthon, a Farkasréti temetőben alussza örök álmát. Utcákat neveztek el róla, s ma már szobra is van Pesten, a Deák téren. De ez a legkevesebb, amit megérdemel a gyermekek önzetlen megmentője.

Összesen 24 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Bell & Sebastian
2021. szeptember 25. 13:22
A Hatodik Semmi nem az, aminek látszik, méghozzá azért nem, mert az első és végzetes hibát már az észlelésnél elkövetjük. Jól megberetválunk mindent Occam beretvájával, és előállítunk egy kopasz macskát, ami saját tehetségétől életképtelen. A spiritiszta szeánsz során megidézett magyar filmet egy képzeletbeli befogadhatatlansági rangsor élére tenném, mert az egyáltalán nem törvényszerű, hogy egy gyerekcsapatban törvényszerűen az ördögé lesz a vezető szerep, bár számtalan irodalmi példát lehet hozni ennek bizonyítási kísérletére. Az állatvilágban nincsen jó és rossz, ennélfogva erkölcsi törvények sem szükségesek. Megszületett, élt és megették, ez a mindenre igaz, univerzális törvény. Bűnné a tudás teszi tetteinket. Hol megy át egy lelkes állat lelketlen emberbe, hol a határ, amin átlépve az ölés gyilkossá tesz? Hogyan lett nekünk, keresztényeknek a Ne gyilkolj! -ból Ne ölj! ? Hányszor mondjam még, hogy nem létezik zsidó-keresztény hagyomány. Vagy az egyik, vagy a másik, és nincsen átjárás. Az ökumenikus jelentése: minden keresztény felekezet, ohne zsidók. Aki mást állít, az hazudik!
u.cserkész
2021. szeptember 25. 12:10
"a mindent ellenőrizni akaró kommunista rezsim 1950-ben felszámolta Sztehlo Gábor országát," Na, ennek a rezsimnek a (politikai és családi) leszármazottai pofáznak-sírnak most demokráciáról ,jogállamról, kirekesztésről, rasszizmusról és egyebekről. Hogy rohadnának meg.
annamanna
2021. szeptember 25. 12:08
"Szabadkőműves pályafutása 1946-ban újjáalakult a Régi Hívek páholy, ennek lett a tagja Sztehlo Gábor. Hamarosan, 1949-ben megválasztották a második felügyelő helyettesévé. 1949. június 9-én előadást tartott a páholyban „Az evangélium és a szociális haladás eszméi” címmel. A Pax gyermekotthon vezetésével kapcsolatos elfoglaltságai miatt gyakran hiányzott a páholymunkákról, de ezeket az eseteket előre bejelentette és eljuttatta adományait az özvegyperselybe. Páholya 1950-ben megválasztotta a második felügyelői tisztségre, de még abban az évben betiltották a szabadkőművességet, így a páholy munkája abbamaradt. 1962 után Svájcban újra bekapcsolódott a szabadkőművességbe, az interlakeni szabadkőműves kört látogatta. Esetenként Luzernban, Thunban és St. Gallenban vett részt szabadkőműves páholymunkán."
OberEnnsinnen
2021. szeptember 25. 11:56
"A munkatársaival 32 épületben nyújtott fedelet, ellátást az üldözött gyerekeknek." Többek között ezért volt Magyarország az utolsó csatlós, akit megint, újra - egészen napjaink futballjáig, a Piara Powar-Jósa Bálint féle elfajzott terrorszervezettel, a FARE-val, az UEFA-n keresztül, bizony! - EL KELLETT ÍTÉLNI, mint a háború 2. számú felelősét, amiért Európában A LEGTÖBB ZSIDÓ EMBERT MEGMENTETTE... És az ELÍTÉLŐ, ÚJRA CSONKÍTÓ amerikai küldöttség, de a francia, brit TEKINTÉLYES SZÁMBAN ZSIDÓKBÓL ÁLLT. ÉRTED TE EZT, mazsihisz, SLOMÓ, nektek nincsenek barátaitok, tesóitok odaát?
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!