- Akkor mégis mi hozta mozgásba ezt a gender-hengert, ami az angolszász világ után Németországot, sőt egész Nyugat-Európát bedarálni látszik? Hogy lehetséges, hogy ilyen rövid idő alatt ilyen nagyra nőtt?
- Tisztában kell lennünk azzal, hogy eleinte az egész nem gender-mozgalomnak indult, hanem nőmozgalomnak. Kezdetben a nők jogai voltak a központba helyezve és így került be a fogalom a köztudatba, amivel mindenki egyet tudott érteni, főként a liberális nyugati országokban. 1995-ben az ENSZ Pekingben megrendezett negyedik Nőügyi Világkonferenciáján került be a „gender” kifejezés először egy hivatalos nemzetközi dokumentumba. A képviselők nem is értették, miről van szó, de meggyőzték őket, hogy a gender a két nemet, férfit és nőt jelenti egy szóban összefoglalva, és a gender-egyenlőség valójában a nők jogaiért, a nők egyenlőségéért folytatott erőfeszítéseket jelenti. Ez volt tehát az első alkalom, hogy a nemzetközi politikában férfi és nő helyett a gender kifejezést használták. Aztán ezt a kifejezést teljesen új tartalommal töltötték meg. Idestova egy évtizede már, hogy a németországi politikában és közéletben nem beszélünk a nők ügyéről, nincs már nő-kérdés, sem család-kérdés, hanem szexuális diverzitás-kérdés van. A gender mára a szexuális diverzitás megnevezésévé vált, amibe beletartoznak a homoszexuális jogok, a transzjogok és minden egyéb szexuális kisebbségi jogok az LMBTQ+ mozaikszóból. Kijelenthetjük, hogy a gender ma már nem a nők jogairól szól – ha egyáltalán szólt valaha is arról, mert könnyen lehet, hogy eleve létezett egy rejtett, hátsó szándék. Sok jel arra mutat, hogy a legelejétől kezdve egy furfangos terv részeként lopták be és terjesztették el ezt a kifejezést a köztudatban, hogy idővel megváltoztathassák a tartalmát.
- Ezek között a megváltozott viszonyok között mit jelent ma a feminizmus?