„A normális melegek Trumpra szavaznak” – áll a bál J. D. Vance kijelentése miatt
A közösségi médiában megindult a találgatás, hogy ki számít bele a „normális meleg pasi” kategóriába.
A valóság nap mint nap bebizonyítja, hogy a gender csak egy ideológia. Interjú.
Szeptember 22-én, egy budapesti informális beszélgetés után készített interjút Birgit Kelle német újságírónővel, gender-szakértővel, a baloldali feminizmus kritikusával, számos könyv szerzőjével és nem mellesleg keresztény, négygyermekes édesanyával Krúdy Tamás.
„- Mit gondol, a gender – amit magyarul társadalmi nemként szoktunk fordítani, mintegy leválasztva és szembe állítva az ember biológiai nemével – hasznos fogalom, mondjuk a nemek közti viszonyok tanulmányozáshoz?
- Nem az, mert nagyon sok zavart kelt a társadalomban. Ez egy mesterségesen konstruált elmélet, ami nem egyeztethető össze az ember antropológiai realitásával. Elképzelni bármit lehet, megélni viszont nem. A gender elszakítja az embert a biológiai valóságától, ami egy olyan elképzelés, ami semmilyen bizonyítást nem nyert. A valóság nap mint nap bebizonyítja, hogy ez csak egy ideológia.
- Akkor mégis mi hozta mozgásba ezt a gender-hengert, ami az angolszász világ után Németországot, sőt egész Nyugat-Európát bedarálni látszik? Hogy lehetséges, hogy ilyen rövid idő alatt ilyen nagyra nőtt?
- Tisztában kell lennünk azzal, hogy eleinte az egész nem gender-mozgalomnak indult, hanem nőmozgalomnak. Kezdetben a nők jogai voltak a központba helyezve és így került be a fogalom a köztudatba, amivel mindenki egyet tudott érteni, főként a liberális nyugati országokban. 1995-ben az ENSZ Pekingben megrendezett negyedik Nőügyi Világkonferenciáján került be a „gender” kifejezés először egy hivatalos nemzetközi dokumentumba. A képviselők nem is értették, miről van szó, de meggyőzték őket, hogy a gender a két nemet, férfit és nőt jelenti egy szóban összefoglalva, és a gender-egyenlőség valójában a nők jogaiért, a nők egyenlőségéért folytatott erőfeszítéseket jelenti. Ez volt tehát az első alkalom, hogy a nemzetközi politikában férfi és nő helyett a gender kifejezést használták. Aztán ezt a kifejezést teljesen új tartalommal töltötték meg. Idestova egy évtizede már, hogy a németországi politikában és közéletben nem beszélünk a nők ügyéről, nincs már nő-kérdés, sem család-kérdés, hanem szexuális diverzitás-kérdés van. A gender mára a szexuális diverzitás megnevezésévé vált, amibe beletartoznak a homoszexuális jogok, a transzjogok és minden egyéb szexuális kisebbségi jogok az LMBTQ+ mozaikszóból. Kijelenthetjük, hogy a gender ma már nem a nők jogairól szól – ha egyáltalán szólt valaha is arról, mert könnyen lehet, hogy eleve létezett egy rejtett, hátsó szándék. Sok jel arra mutat, hogy a legelejétől kezdve egy furfangos terv részeként lopták be és terjesztették el ezt a kifejezést a köztudatban, hogy idővel megváltoztathassák a tartalmát.
- Ezek között a megváltozott viszonyok között mit jelent ma a feminizmus?
- Nincs ma egy általánosan elfogadott meghatározás azzal kapcsolatban, hogy mi a feminizmus. Magamra is mondhatnám, hogy feminista vagyok, hiszen a nők érdekében lépek fel. Ugyanakkor sosem férfiakkal találom szemben magam, hanem más nőkkel, akik a nők egy részének az érdekeit képviselik. Ha a politikában hangzik el a feminizmus kifejezés, akkor azalatt mindig a baloldali feminizmust értik. De ez nem a valódi, ez egy hamis feminizmus, mert nem a nők egészének, hanem csak egy szűk rétegnek az érdekében szólalnak fel, például a munkavállaló nők érdekében vagy most már az LMBTQ személyek érdekében. Egyáltalán nem képviselik ugyanakkor például a katolikus nőket, a háziasszonyokat, az édesanyákat. A baloldali feministák szemében éppen az anyaság jelenti a legnagyobb problémát, ez a legvégső akadály a nők előtt, amit le kellene gyűrni. Csakhogy ez lehetetlen, mert a biológiát nem lehet dekonstruálni."