Rátalálni valódi énünkre – Szent Ignác útján

Varázslatos tájakon keresztül hív egy belső lelki utazásra Tolvaly Ferenc különleges hangulatú zarándokfilmje. Az alkotás az író-rendező El Camino húsz év múlva – Szent Ignác útja című regényéből Balázs Zsuzsa újságíróval közösen írt forgatókönyve alapján készült. Loyolai Szent Ignác ötszáz éve tette meg híres zarándoklatát szülővárosából Manresáig, az erre a jubileumra forgatott filmben pedig négy, útját kereső fiatal vándorlását követhetjük végig, akiket José Luis Iriberri jezsuita lelkivezető kísér és támogat.

A főszereplő négy fiatal mind nagyon különböző karakter, de hasonló indokok miatt jelentkezett a zarándoklatra: útkeresésben vannak, valami miatt megtorpant az életük, és nem tudják, hogyan lépjenek tovább. Balázs azon viaskodik magában, hogy mi a fontosabb neki: a családalapítás, vagy az, hogy Istennek szentelje életét, és papnak álljon. Katalinnak egy komoly párkapcsolata ért véget, és amíg mások problémáit gond nélkül megoldja, addig saját magán nem tud segíteni. Benjámin ígéretes énekes karrier előtt állt, ám hangja egyszer csak elment, és sokáig depresszióval küszködött. Júlia gyerekkora óta több problémával is küzd, és úgy véli, ha legyőzi ezeket, azzal családjának is sokat tud segíteni.

Fontos megemlíteni José Luis Iriberri atyát is, aki kellőképpen karizmatikus és erős kisugárzású ahhoz, hogy ha halkan is jegyez meg csak valamit, a fiatalok akkor is figyelnek rá. Tudja, mikor kell könnyednek lenni, vagy éppenséggel csendben maradni, a háttérbe húzódni. A szerzetes hangja Hegedűs D. Géza, aki igazi profiként játszik a feladattal, nem tolakodó, nem akarja „ellopni a show-t”. Talán szerencsésebb lett volna a stúdiószinkron helyett a hangalámondás, de ez már lehet, hogy csak a szerző túlbuzgó kíváncsisága, mert szívesen hallotta volna a háttérben az atya valódi hangját is.

A filmet Pataki Ádám(#Sohavégetnemérős, Nagykarácsony, A lovasíjász) fényképezte. Az operatőr az utazás során nem „tolta” a szereplők képébe a kamerát, igyekezett a háttérben maradni. A gyönyörű tájak kiváló lehetőséget adtak a stábnak, hogy pazar drónfelvételeket készítsenek. Ezek a tájképek, a hatalmas mezők, rebbenő madarak, a báránycsordák vonulása, beszippantják a nézőt.

A tavaly augusztusi spanyolországi forgatást nehezítette, sőt helyenként szinte ellehetetlenítette a pandémia következtében kialakult helyzet. A kijárási korlátozások – például Zaragoza városában – azonban a rendező koncepcióját nagyban segítették, hisz Tolvaly Ferenc az út összes helyszínén csak a zarándokokat és a lelkivezetőt szerette volna láttatni, mindezzel szemléltetve az ötszáz évvel ezelőtti környezetet, a néptelen tájakat.

– vallja a rendező, aki számos zarándokúton vett részt, és azokat könyv- és filmváltozatban is dokumentálta. Az ezredfordulón megjárta az El Caminót, a Szent Jakab utat. Erről a spirituális élményéről is forgatott filmet és írt regényt.

A Szent Ignác útja egyáltalán nem csak a vallásos nézőkhöz szól, hiszen különösen most, a pandémia utáni időszakban minden ember cipel magával valami belső terhet, vívódik, így mindenkinek adhat lelki útravalót az alkotás. A film a Nemzeti Filmintézet támogatásával készült, a Cameofilm Stúdió Csáky Attila producer vezetésével gyártotta, és a Jézus Társasága Magyarországi Rendtartománya patronálta. Az alkotás mától megtekinthető a hazai mozikban, forgalmazója az MTM Kommunikációs Zrt.

Nyitókép: Cameofilm