Reb Sájele 1851-ben született Zborón. Apját korán elvesztette, így édesanyja Olaszliszkára vitte, ahol egy híres rabbi tanítani kezdte. Sájele tehetséges és alázatos volt. Sokak szerint ő lehetett volna az örököse a liszkai rabbiszéknek, de Reb Sájele nem akart harcolni. Az Olaszliszkával szomszédos Bodrogkeresztúrra költözött, ahol 1925-ben bekövetkezett haláláig folytatta mestere örökségét. Ő maga igen szerény körülmények között élt, mégis hatalmas háztartást vezetett, melynek egyetlen célja a vendégszeretet gyakorlása volt. Soha senki nem távozhatott tőle üres gyomorral, egy történet szerint egyszer álmában lakatta jól egyik vejét. Sírja halála óta zarándokhely. A hívők szerint Reb Sájele ma is hallgatja az imákat. Ezért jönnek ide ezrek, hogy egészségért, gyermekért, párért, megélhetésért, békéért imádkozzanak a csodarabbi sírjánál.