Tarlós István megtáncoltatta a csodálatos olasz filmcsillagot
„Kicsit várni kellett rá, de csak összejött” – emlékezett vissza a volt városvezető.
Márquez, Llosa, Bulgakov – következnek Zováthi Domokos kedvenc könyvei a Mandiner új sorozatában!
A Mandiner hetilap most következő, századik lapszáma alkalmából különleges tartalmakkal készülünk az olvasók számára. A napokban szerzőink ajánlják tíz kedvenc könyvüket olvasóinknak – szívből ajánljuk, böngésszék, kommentálják, csevegjünk róluk, s várjuk olvasóink könyves listáit is!
Az összes könyvajánló ezen a linken keresztül érhető el.
***
ZOVÁTHI DOMOKOS
Ken Kesey: Száll a kakukk fészkére
Maga a regény is olyannyira lázadó volt a maga korában, mint főhőse, McMurphy, ráadásul a mesélő, Serteperte Főnök tálalásában az amerikai őslakosok szomorú sorsa is megelevenedik előttünk ebben a nagy erejű történetben.
Cormac McCarthy: Véres délkörök
Az amerikai álom megszületésének pátoszos szélben lobogó zászlós mítoszát töri össze a központozást ritkán használó írózseni aki egy bandához csapódó fiatal kamaszt követ az 1800-as évek elején itt nincsenek jók vagy rosszak csak a túlélés amit olvasni már-már lidércnyomás-szerű és mégis káprázatos.
Mikhail Bulgakov: A Mester és Margarita
Talán ezt a könyvet olvastam először szó szerint ronggyá, sokszínű, humoros, romantikus, drámai, kihagyhatatlan.
Sánta Ferenc: Az ötödik pecsét
Minden idők – szerintem – legjobb magyar filmje készült ebből a regényből, rettentő erős dilemmákat vet fel, és külön „vicces”, hogy a kommunizmus alatt piedesztálra emelték, mondván, bemutatja a nyilas terrort, pedig annyira egyetemes dolgokról szól, hogy ennél egyetemesebb nem is lehetne.
Kurt Vonnegut: Börleszk
„Nincs többé magány!” – ezzel a mottóval nyert történetünk főhőse amerikai elnökválasztást, a fanyar humorú könyv pedig mélyen elgondolkodtatja az olvasót.
Gabriel García Márquez: Száz év magány
Úgy látszik, a magányosság problémaköre több nagy írót is erősen foglalkoztatott, és tagadhatatlan, hogy Márquez járta körbe ezt a témát a legzseniálisabban ebben az – erősen áthallásos – családregényben.
Douglas Adams: Galaxis útikalauz stopposoknak
Az egyik legjobb humorú könyv, amit olvastam, ami ugye közel kétezer évvel azután játszódik, hogy valakit felszögeztek a fára, mert azt mondta, milyen remek is lenne, ha az emberek a változatosság kedvéért kedvesek volnának egymáshoz.
Örkény István: Tóték
Mikszáth Kálmán bajusz alatt poént dünnyögő és Rejtő Jenő szertelen stílusa is nagyon közel áll hozzám, ám nem lehet ilyen lista Örkény nélkül, a könyv keserédes, de szenzációs humora minden igényt kielégít.
Gerald Durrell: Családom és egyéb állatfajták
Én is nagycsaládban nőttem fel, egyszerűen nem tudok nem azonosulni minden egyes sorával.
Mario Vargas Llosa: Pantaleon és a hölgyvendégek
A perui író művének főszereplője Panta, aki olyan szervező géniusz a hadseregben, hogy megbízzák, akadályozza meg az Amazonas környékén a hőségtől feltüzelt katonák erőszaktevéseit, szórakoztató könyv komoly és fontos mondanivalóval.