A keresztény mártírok példáját ajánljuk követésre – Szöul érseke a Mandinernek

Andrew Yeom Soo-jung (1943) szöuli érsek, az észak-koreai Phenjan egyházmegye apostoli adminisztrátora. 1970-ben végzett a Koreai Katolikus Egyetemen, ebben az évben szentelték pappá is. XVI. Benedek pápa 2012-ben nevezte ki érsekké, majd Ferenc pápa 2014-ben bíborossá, amely tisztség alapján tagja lett a pápaválasztó konklávénak. Egyházvezetői munkája mellett évekig a CPBC koreai keresztény médiavállalat elnöke is volt.

***

Felmenői az első koreaiak között voltak, akik a keresztény hitre tértek. Ükapját és feleségét a hitük miatt 1850-ben kivégezték. Mennyire játszott központi szerepet a vallás az ön neveltetésében?

Jól tudja, én egy erős hagyományokkal bíró keresztény családba születtem, szilárd katolikus neveltetést kaptam. Minden közeli rokonom hasonlóképpen nagyon vallásos módon élt. Ez a vallásos közeg a kezdetektől fogva nagyon inspirált engem, a testvéreim közül két bátyám és én is végül papok lettünk. A családom szellemi öröksége tehát óriási hatással volt rám. A személyes tapasztalat okán mondom:

Gyerekkoromban órákat kellett gyalogolnom, hogy eljussak egy misére, felejthetetlen élményekkel gazdagodtam.

Minek hatására döntött úgy már tinédzserkorában, hogy pap lesz?

14 évesen jelentkeztem a papi szeminárium előkészítőjébe. Később, az öcsém pappá szentelése után derült csak ki, hogy anyám mindhárom fiát az Úrnak ajánlotta fel imáiban – ám ezt csak akkor vallotta be nekünk, amikor már a legkisebb fia is hivatalosan pappá lett. Azt hiszem, Isten meghallgatta anyám imáit.

A távol-keleti országok között Dél-Koreában a keresztény egyházak különösen sikeresen hirdették az evangéliumot, a katolikus Fülöp-szigetek mellett itt él a lakosság arányában a legtöbb keresztény. Mi volt a siker titka?

Az evangelizáció sikere csak részben volt köszönhető különböző társadalmi okoknak. A koreai egyház nagy munkát végzett a megtérők befogadásában. Az egyház először azért vált vonzóvá a koreaiak számára, mert

majd a növekedés másik motorjává vált az is, hogy kiterjedt szociális programokba kezdtünk, elmentünk a szegények közé és felkaroltuk őket. Később szerencsére az emberek felismerték, hogy az egyház által képviselt különleges értékek súlyát az evangélium ereje adja. Néhány megtérő később elhagyta az egyházat, de a maradók megértették, hogy a keresztények dolga a Kereszt és az Evangélium üzenetének a gyakorlati megélése.  

Andrew Yeom Soo-jung szöuli érsek

Korea speciális helyzetben van: a félszigeten két koreai állam él egymás mellett – egy nemzet, de két politikai rendszer. A keresztényeket a mai napig üldözik Észak-Koreában. Hogyan élnek?

Észak-Korea egy nagyon speciális helyzet.

Az ott élő keresztények nem tudnak részesülni az eucharisztiában. Jelenleg csak imádkozni tudunk azért, hogy egy nap majd misszionáriusokat küldhessünk az észak-koreai egyház megsegítésére.

Érdekes módon, a phenjani egyházmegye apostoli adminisztrátori tisztségét ön látja el. Milyen feladatai vannak  az észak-koreai katolikus keresztények vonatkozásában?

A koreai háború előtt a phenjani egyházmegyében 25 plébánia működött, tehát

habár 70 év telt el azóta, hogy az észak-koreai hatalom felszámolta az egyházi struktúrát. A Szentatya ekképp engem bízott meg a phenjani egyházmegye vezetésével, bár az ismert politikai helyzet miatt még sohasem tudtam ellátogatni oda. Mindig arra kérem a dél-koreai testvéreket, hogy imádkozzanak az észak-koreai hívekért. Amint Észak-Korea megnyitná a kapuit, mi azonnal több papot is küldenénk szolgálatra Phenjanba. Amíg imádkozunk értük, addig nem felejtjük el őket.

2014-ben egyszer már beengedték Észak- Koreába. Ezzel ön lett az első koreai katolikus vezető, aki a kommunista állam területére lépett. Miért tette ezt a gesztust az észak-koreai rezsim?

Engedélyt adtak nekem, hogy belépjek a Keszong Ipari Zóna területére – ez a két állam határán fekvő, közös működtetésű iparterület volt, amely akkor, 2014-ben a Dél-Korea és Észak-Korea között kialakuló együttműködés jelképe volt. Mielőtt átléptem a határon,

Arra kértem a Szűzanyát, hogy járjon közben értünk, a Koreai-félsziget békéjéért.

Az elmúlt években volt némi közeledés a két Korea között, két csúcstalálkozón is tárgyalóasztalhoz ült Donald Trump és Kim Dzsong Un. Ám a viszony újra befagyott. Milyen reális remény van a két koreai állam megbékélésére?

Mindannyian abban reménykedünk, hogy egyszer létrejön egy állandó béke, amely megteremti az egymás mellett élés és a fejlődés lehetőségét. Az első lépésként a feleknek be kell látniuk:

Hét évtized telt el azóta, hogy a háború elválasztott bennünket egymástól. Szükséges lenne felismerni az igazi békesség értelmét és gyakorlatát – igazi békesség csak az Úrban van.

Milyen kapcsolatfelvételi kísérletei voltak a dél-koreai egyháznak Észak-Koreával?

Számos esetben próbáltuk felvenni a kapcsolatot, és mindig arra kérjük testvéreinket, hogy imádkozzanak azért az 57 plébániáért, amelyek még a koreai háború előtt működtek a mai Észak-Korea területén. Most is kidolgozás alatt van több, párbeszédre irányuló előterjesztésünk, amelyeket az észak-koreai hatóságoknak szándékozunk eljuttatni.

Elképzelhető, hogy még a közeljövőben Észak-Korába látogathat Ferenc pápa?

Igen.

De ehhez néhány előzetes feltételnek teljesülnie kell. Ugyanakkor nagyon remélem, hogy egy esetleges pápai látogatás a változás szelét hozhatja el Észak-Koreában.

Előadást hallgató közönség az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus szeptember 7-i napján a budapesti Hungexpón

Manapság sok keresztény érzi úgy, hogy Amerika és Európa keresztény alapjai meginogtak: széles körű a gyakorlati ateizmus, egyre erősebb a gender ideológia, egyenjogúvá válik a homoszexualitás, gyengül a keresztények tartása és ezzel az egyházak ereje.  Önök is tapasztalják mindezt Dél-Koreában?

Igen. Koreában is jelen vannak a kereszténységet fenyegető tényezők. Megpróbálunk ellenállni, és terjeszteni az eredeti keresztény hitet.

arra bátorítjuk a híveket, hogy vagyonuk egy részét ajánlják fel a szegények megsegítésére, és mindenek felett: az Evangélium tanításait helyezzük az életünk első helyére.

A keresztény értékek népszerűsítésére komoly médiabirodalmat építettek fel Dél-Korában. Milyen potenciál van ebben?

Nem hiszem, hogy a megfelelő szó erre a „médiabirodalom” kifejezés, de valóban vannak médiacégeink. A szöuli érseki egyházmegyében én és a munkatársaim is előszeretettel használjuk a modern kommunikációs eszközöket az evangélium terjesztésére. Ma már rengeteg fajtája van a kommunikációnak, különböző médiaplatformok vannak, ezek mind alkalmasak arra, hogy általuk az emberek megismerjék Isten örömhírét. Van egy tömegkommunikációs bizottságunk, amely kapcsolatban áll a hírszolgáltató cégekkel, újságokkal, az elektronikus média felületeivel, és ez a bizottság tervezi meg, hogy miként juttassuk el üzeneteinket, mutassuk fel a keresztény értékeket.

Dél-Korában sokszínű a keresztény egyház, számos felekezet működik. Milyen kapcsolatban állnak egymással? Van-e egy „keresztény minimum”, amelynek képviseletére egységben tudnak fellépni a társadalom előtt?

Valóban több keresztény felekezet működik Dél-Korában, mi, katolikusok azonban mindent megteszünk, hogy hűek maradjunk a katolikus tanításhoz. Elismerem, hogy

és hitelesen tudjuk továbbra is képviselni az Örömhírt.

Fotók: Ficsor Márton.