A gyakorlati rész az újságoknál, könyvkiadóknál, igényesebb hírportáloknál, sőt blogoknál, üzleti szereplőknél dolgozó korrektorok mindennapi munkáját idézi azzal a különbséggel, hogy nyelvhelyességi-stilisztikai szempontból nem kell nézni a szöveget, azt ugyanis lehetetlen precízen, objektíven mérni. Ez a feladat főleg az alaposságról szól. Persze otthon kell lenni a szabályzatban, hogy az ember esetleges bizonytalansága esetén tudja, hol keressen választ, no és nyilvánvalóan ki kell tudni szúrni a szövegben megbúvó helyesírási hibákat, azokat is, amelyek kaméleonként simulnak bele a közegükbe. A korrektori munka sokkal megbízhatóbb hibafelismerést követel, mint amire bármilyen szoftver képes – bizonyos nyelvtani tudás felett az emberek amúgy is csak az elgépelések kiszűrésére használják a szövegszerkesztők helyesírás-ellenőrző funkcióját.
A Kárpát-medencei korrektorverseny kiváló alkalom arra, hogy felhívja a figyelmet a nemzet felbecsülhetetlen kincsét jelentő magyar nyelvre, a helyesírás fontosságára, továbbá hogy egy pillanatra reflektorfénybe állítsák és elismerjék azokat, akiknek a munkája kívülről – jó esetben – láthatatlan.
A verseny első tíz helyezettjét díjazzák, a dobogósok megkapják az év korrektora címet is.
A Mandiner hetilap olvasószerkesztő-korrektora, Póla Gergely
mindháromszor elindult a versenyen, és mindháromszor elnyerte a címet.