Szalay-Bobrovniczky Kristóf felidézte Hajós Alfréd 1896-os olimpiai győzelmét, és megemlékezett Puskás Ferencről is, aki edzőként a Panathinaikos csapatával ért el sikereket Görögországban.
Ebben a világképben a probléma és annak megoldása végtelenül egyszerű: az oroszok megszegték az intézményi szabályokat, büntetésük jogos és morálisan teljes mértékben igazolható.
Keményen, taktikusan és okosan játszottak. Először fizikailag, majd lelkileg semmisítették meg a spanyolokat. A bíróval egyáltalán nem foglalkoztak, pedig az folyamatosan ellenük ítélt. Nem győzte szórni a magyar kiállításokat, meg befújni minden érintésre a kontra faultokat.
A bírónál annyira lejtett a pálya, hogy attól féltem, kifolyik a medencéből a víz.
Jó volt a szpíker benyögése az utolsó negyed végén, mikor a bírói pofátlan részrehajlást ecsetelte azzal, hogy követelte Nagy Viktor kiállítását, mert már sokadjára kifogott egy nagy ziccert!
Nagyon érett játékot produkált a csapat, amivel nem csak az ellenfelet, de még a bíráskodást is a betonba hengerelte.
Nagy Viktornál szebben sportoló nem búcsúzhat az élsporttól: Az utolsó két negyedben gólt se kapott, és azért a meccsen 4-5 ziccert hárított.