Szarajevó, világháború, bukás, őszirózsa, tanácskormány, Trianon. Hőstettek és tragédiák centenáriumával zakatolt el mellettünk a század második évtizede, s jut belőle a harmadikra is, ilyen például az elfelejtett operettállam, a Baranya–bajai Szerb–Magyar Köztársaság kikiáltásának évfordulója.
Veczán Zoltán írása a Mandiner hetilapban.
A Magyar Királyság kétéves agóniája során számos tiszavirág-életű államocska vagy bábállamocska alakult különféle célokkal. Egy részük a magyar fennhatóság fenntartását próbálta elérni kevert lakosságú vidékeken, adott esetben jelentős nemzetiségi támogatással, ilyen volt a német–magyar dominanciájú Bánsági Köztársaság, amelynek a jugoszláv hadsereg bevonulása vetett véget, vagy az őrvidéki Lajtabánság, amelynek Sopron és környéke megmaradása köszönhető. Más részük az erősödő nemzetiségi követelések nyomán jött létre a magyar állammal szemben, mint a Hucul Köztársaság Kárpátalján. Még érdekesebb a Vendvidéki Köztársaság esete, ahol egy helyi kalandor politikus teremtette meg a jugoszláv megszállás alapjait, noha a területet a békediktátum eredetileg nem is ítélte oda Belgrádnak.
A Baranya–bajai Szerb–Magyar Köztársaság kereteit a szerb–francia megszállás teremtette meg 1918 őszétől. Mint lapunknak a térség 1918 és 1921 közötti eseményeit kutató történész, Csarnai Márk elmondja, voltak bőven magyarellenes atrocitások Délvidék számos településén: zaklatták a magyar kereskedőket, kirúgták a magyar hivatalnokokat, hogy sokszor képzetlen szerbeknek csináljanak helyet, Torzsán és Zomborban civilekkel is összecsaptak, aminek huszonöt halálos áldozata és negyven sebesültje volt. A lakosság próbálta túlélni a helyzetet. Mint a történész fogalmaz, intenzíven folyt Baranya kirablása, az úri magánvagyonokat eltulajdonították, az erdőket letarolták, a szénbányákat szerb állami tulajdonnak nyilvánították, és gyors kitermelésre állították át; az egész térségben leálltak a malmok, liszthiány ütötte fel a fejét, és általános hanyatlás kezdődött. Belgrád erőteljesen lobbizott a terület megszerzéséért, a hazánk jelenlegi területének déli, Pécstől Újszegedig húzódó sávjáról azonban az antant már 1919 nyarán döntött: eszerint Baranya vármegye nagyobb része a durván megcsonkított Magyarország része maradhatott. A szerbek persze vonakodtak kivonulni egészen addig, amíg az antant maga nem kezdte egyre erőteljesebben sürgetni ezt a lépést, mert pontot akart tenni a magyar ügy végére.
Nánay Mihály szerint a sokévi átlagnak megfelelő volt a szerdai történelem érettségi nehézsége, a feladatok nagy része szövegértéssel, kompetencia alapú módon megoldható volt.
Támogatni kell az európai ipart, nem büntetni!
Helyzetképünk a baloldal választási előkészületeiről.
Zelenszkijtől Babišig Kelet- és Közép-Európa számos országában próbálkozott már a politikai elit leváltásával a gazdasági vagy kulturális elitből érkező vadonatúj szereplő. Kohán Mátyás írása.
Az elmúlt évtizedben a gazdasági integrációt célzó együttműködésből egy a tagállamait ideológiai alapon szankcionáló, saját hatásköreit a végletekig bővíteni kívánó intézményrendszer alakult ki.
A szuverenitásunk, a kultúránk, a nemzetállami hatásköreink megvédése az európai jobboldal pártjainak közös érdeke – mondja Harald Vilimsky, az Osztrák Szabadságpárt európai parlamenti képviselője.
A demokrácia kizárólag az emberek közti kompromisszumra hivatkozva igazolható. Pedig innen van a demokratikus politika olykor teljes hitelességi zűrzavara is.
A közgazdász szerint „máshogy kellene elgondolni a gazdaság szerkezetét, máshová kellene befektetni, más dolgokat kellene támogatni”. De azt, hogy pontosan mik lennének ezek a „más dolgok”, azt sajnos nem fejtette ki.
