Tarlós István megtáncoltatta a csodálatos olasz filmcsillagot
„Kicsit várni kellett rá, de csak összejött” – emlékezett vissza a volt városvezető.
Huxley, Kertész, Kundera – következnek Veczán Zoltán kedvenc könyvei a Mandiner új sorozatában!
A Mandiner hetilap most következő, századik lapszáma alkalmából különleges tartalmakkal készülünk az olvasók számára. A napokban szerzőink ajánlják tíz kedvenc könyvüket olvasóinknak – szívből ajánljuk, böngésszék, kommentálják, csevegjünk róluk, s várjuk olvasóink könyves listáit is!
Az összes könyvajánló ezen a linken keresztül érhető el (a napokban sorra érkeznek az újabb listák).
***
VECZÁN ZOLTÁN
Pont-ellenpont Aldous Huxley-tól, mert zseniális mű, zseniális jellemrajzokkal és zseniális humorral.
A Fikusz és az Antikrisztus George Orwelltől, afféle regényes szociográfia a szerzőnek abból a korai korszakából, amikor még a világ megváltása helyett pusztán csak jól akart írni, és ekkor még nagyon sikerült is neki (az Állatfarm és az 1984 a benne rejlő rendszerlogika-leleplezések miatt remekmű, de meg sem közelítik szerintem ezt a kötetet).
Kertész Imrétől Az angol lobogó, mert minden szélhámossága ellenére van benne néhány elképesztően eltalált jelzős szerkezet.
Milan Kunderától lényegében bármi, de leginkább A tréfa és A lét elviselhetetlen könnyűsége, a történetszövés, a kor figuráinak és a mindent összemocskoló rendszer vénülő vasmarkának tűpontos, kissé patologikus leírása mellett elsősorban a Nagy Menetelés lényeglátó allegóriája miatt.
Efrajim Kishon 111 humoreszkje - csak hogy ne Örkényt írjak, de van olyan jó, némi közel-keleties bájjal, rengeteg önreflexióval, az ember és az emberi kérdéseinek feszegetésével.
Jean-Jacques Rousseau: Vallomásokja, örökérvényű igazságaiért, az író önhumorral fűszerezett szelíd önimádata mellett pedig egy olyan kor korrajzáért, amelyet már akkor meghaladott a filozófus-író, antitézisével, Voltaire-rel egyetemben.
Hogy legyen könnyedebb is, idecitálnám pihentetőnek Irwin Shaw Gazdag ember, szegény emberét, amely a térben és időben is távoli negyvenes-hatvanas évek Amerikájába visz egy család három tagja létvergődésén keresztül, s amely óhatatlanul dokumentálja az ország elképesztő változását egy emberöltő alatt.
John Updike Nyúlcipője a kisemberi sorba sorvadt, többre hivatott ember sikertelen lázadási kísérletének gazdag eszköztárral megörökített története.
Joseph Heller 22-es csapdája klasszikus, fanyar humorral leplezi le a kezelhetetlenül nagyra duzzadt emberi közösségek önhazugságait és önálltatását, a díszletként szolgáló háború értelmetlenségével egyetemben.
(Kiemelt köszönetem B.I. barátomnak némely nagyon jó időkben jött ajánlásaikért)