Egypercesek, rózsanevek, népmesék – Így olvasunk mi

A Mandiner hetilap most következő, századik lapszáma alkalmából különleges tartalmakkal készülünk az olvasók számára. A napokban szerzőink ajánlják tíz kedvenc könyvüket olvasóinknak – szívből ajánljuk, böngésszék, kommentálják, csevegjünk róluk, s várjuk olvasóink könyves listáit is!

Az összes könyvajánló ezen a linken keresztül érhető el (minden nap újabb listák érkeznek majd).

***

ALMÁSI B. CSABA

Örkény István: Egypercesek
Vorazlicki Klára Nóra Annamária Olga, azaz Kuksi, Pereszlényi József anyagmozgató, Wolfné, a titkárnő és még megannyi hős vagy inkább antihős – akár egy-két mondatban ábrázolt - életén keresztül mutatja be az író az abszurd, groteszk világunkat, egészen zseniális és utánozhatatlan módon. Ennél jobb könyvet még nem vettem a kezembe, gyanítom, már nem is fogok, hetente beleolvasok, néhány novellát szó szerint megtanultam, időnként „elszavaltam” őket.

Umberto Eco: A rózsa neve
Középkori krimi, horrorisztikus elemekkel. A történet egy itáliai bencés kolostorban játszódik a 14. században. Az író a klasszikus műfaj szabályait szigorúan betartja, a cselekmény nagyon izgalmas, fordulatos, de közben fantasztikus filozófiai fejtegetésekbe, egyetemi szintű vitákba bocsátkozik a szereplőin keresztül az élet nagy kérdéseiről, Istenről, a teremtésről, az igazságról, halálról. Megunhatatlan, letehetetlen.

Mérő László: Mindenki másképp egyforma
A napjainkban is alkotó, tanító matematikus-pszichológus a racionalitás pszichológiájáról, a gondolkodásról, a játékelméletnek a mindennapi döntéseinket befolyásoló szerepéről írta a tudományos ismeretterjesztő művét. Játékos formában, de magas színvonalon tanít, szórakoztat, például a fogolydilemma döbbenetes rejtélye még azokat sem hagyja nyugodni, akiket az ilyen témák kevésbé érdekelnek.

Roald Dahl: Meghökkentő mesék
A norvég származású, Wales-ben született, angol nyelven publikáló regényíró történetei egyszerre vérfagyasztóak, elgondolkodtatóak, mulatságosak. Olyan felnőtteknek szóló mesék, amelyekben a hétköznapi főhősök élik mindennapos, megszokott életüket, majd egy váratlan fordulatnak köszönhetően minden megváltozik körülöttük, kikerülnek a komfortzónájukból, és egészen elképesztő kalandoknak lesznek részesei.

Stephen Hawking: Az idő rövid története
A nemrégiben meghalt angol fizikus, csillagász igazi, jó értelemben vett tudományos celeb volt. Fiatalon kezdődött a betegsége, amelynek következtében teljesen lebénult, az élete végére már csak az agya működött normálisan, amennyiben egy zseni agya normális. Ennek ellenére írt, előadásokat tartott az univerzumról, a világ keletkezéséről, végéről, a térről, időről. Ez a könyve azoknak is érthető, akik épphogy átmentek a matek érettségin, hiszen annyira olvasmányos, közérthető.

Dino Buzzatti: Tatárpuszta
Egy képzeletbeli ország, képzeletbeli erődjében játszódik a rendkívül nyomasztó, ugyanakkor végtelenül egyszerű történet. A 20. századi olasz szerző főhősét ide vezénylik szolgálatra. Kezdetben imponál a tisztnek, hogy ilyen komoly feladatot kapott, de ahogy telik-múlik az idő, és nem történik semmi, nem jön az ellenség, nincs ki ellen védekezni, meghalni, rájön a katonaélet korlátoltságára, bornírtságára. A könyv az értelmetlenségről, a kilátástalanságról, a feleslegességről szól.

Henry Kissinger: Diplomácia
A német születésű volt amerikai külügyminiszter és nemzetbiztonsági főtanácsadó a 70-es évek politikai szupersztárja volt, de azóta is az egyik legelismertebb, legnagyobb tekintélyű közéleti személyiség. Csaknem ezer oldalas könyvében elsősorban a 20. század eseményeit veszi górcső alá, amelyből megismerhetjük a kis- és nagyhatalmak gondolkodásmódját, a kisstílű játszmázásaikat, a diplomácia művészetét. Akit érdekel a közelmúlt történelme, nem tudja letenni.

Sánta Ferenc: Az ötödik pecsét
A könyvből készült – szerintem toronymagasan legjobb magyar – film hatására olvastam el a nyilas terror idején játszódó művet. A kocsmában beszélgető „kisemberek” a sorsról, az erkölcsről, a felelősségről fejtik ki az álláspontjukat, arról, ha választhatnának, kik lennének: a zsarnok Tomoceuszkakatiti vagy a megkínzott alattvaló, de tiszta lelkű Gyugyu. Majd eljön a pillanat, amikor valóban dönteniük kell. Megrázó, döbbenetes alkotás, az elolvasása után sokáig nehéz megszólalni.

Illyés Gyula: Hetvenhét magyar népmese
Hol volt, hol nem volt, az Óperenciás-tengeren és az üveghegyen is túl… vagy attól már innen? Erre ugyan már nem emlékszem pontosan, de arra igen, hogy a nagy magyar író-költő népmesegyűjteménye szerettette meg velem az olvasást, gyerekkoromban ronggyá forgattam a könyvet. Ezek a fantasztikus történetek megtanítják a kicsiket arra, hogy mit jelentenek azok a kifejezések, hogy jó és rossz, bátor és gyáva, szép és csúnya, gazdag és szegény.

Slavomir Mrozek: Zuhanás közben
A lengyel író egyszer úgy mutatkozott be, hogy „1930-ban születtem, mert valahogy el kellett kezdeni”. Ez az önirónia, a fanyar humor jól jellemzi a műveit. A novelláskötetében a mai ember egyre kilátástalanabbá váló küzdelmét mutatja az elidegenedett társadalmunkban. Az abszurd, olykor groteszk, tragikomikus történetek évtizedekkel ezelőtt születtek, de ma talán még aktuálisabbak, mint keletkezésük idején. Nem mind könnyű olvasmány, de megéri megküzdeni velük.