„Az én játékterem a színpad és a vászon. Ott vagyok otthon, ott tudok megnyilvánulni. A politikai színtér nem az” – mondja Bánovits Vivianne, az Elk*rtuk női főszereplője.
Nagy dilemma volt, hogy elvállalja-e az Elk*rtuk női főszerepét?
Szakmai szempontból egy kicsit sem. Elolvastam a forgatókönyvet, és egy olyan karaktert láttam, amely nagyon érdekelt; kihívásnak éreztem a megformálását. Ez a film számomra Rékáról szól, ő egy fiktív figura, hétköznapi ember. Magával sodorja a politika és a saját drámája. Ez volt a rendezői koncepció is, emiatt vállaltam el. Ez a dráma pedig igazi színészi feladat. Nem mellékes az sem, hogy a film rendezője, az angol Keith English és a spanyol operatőr, Josep M. Civit személye is kíváncsisággal töltött el.
Akkor miért dilemmázott?
Mert attól tartok, hogy
Ettől ne féljen, szinte biztos…
Na, hát akkor az az időszak elég nehéz lesz számomra. Elvégeztem a jógaoktatói tanfolyamot, majd akkor ahhoz a tudáshoz fogok fordulni, hogy levezessem és feldolgozzam, amit kell.
Részlet a filmből: Szőke Richárd és Bánovits Vivianne. Fotó: Megafilm
Azt azért gondolhatta, hogy ez a film is ott lesz a barikádon. Politikai oldaltól függően dicsérni vagy ekézni fogják.
Az én játékterem a színpad és a vászon. Ott vagyok otthon, ott tudok megnyilvánulni. A politikai színtér nem az. Minden borzasztóan átpolitizált és az ember már nem is tud úgy megmozdulni, hogy az valakiknek, vagy valamelyik oldalnak, ne legyen pozitív vagy negatív. Meghagyom ezt a játszmát más játékosoknak. Az én fókuszomban Réka sorsa volt, amit nagyon átéreztem.
Mit csinál Réka a filmben?
Réka ambiciózus lányt, aki egy közvélemény-kutató cégnél dolgozik, s a munkájában szeretne egyre jobb lenni és nagyobb feladatokat kapni. Van egy szerelme, aki újságíróként dolgozik és együtt kezdenek nyomozásba. Aztán Réka szép lassan rájön, minden szinten hazugsággal áll szemben.
Hol volt 2006-ban, az őszödi beszéd és az azt követő utcai harcok idején?
Tizenhat éves voltam és Egerben éltem. Hallottam mi történt, de nem tudtam vele akkor mit kezdeni, el voltam foglalva a kamaszkori problémáimmal.
Egerben élt, de ha jól tudom, Svédországban született. Hogy-hogy?
Tudni kell, az édesanyám színésznő volt és Pécsett dolgozott. Az édesapám pedig egészen véletlenül beült egy előadásra.
Az egyik után a művészbejárónál bemutatkozott neki. Apukám 19 évesen disszidált Svédországba, de később már hazajöhetett, s nem volt kérdés, hogy anyukám kiköltözik hozzá. A bátyám és én is Svédországban születtünk, ám aztán egyéves voltam mikor a kapcsolatuk felbomlott, így anyukámmal visszaköltöztünk Egerbe.
Az édesanyja színésznő volt, a nagymamája pedig színházi táncosnő, aki egy könyvet is írt az életéről.
A nagymamám 92 éves, szerencsére köztünk van. A színház miatta is került közel az életemhez, az egri Gárdonyi Géza Színházban dolgozott. A könyv egy családtörténet és azért írta, hogy mi, unokák is tudjunk arról, honnan jöttünk, kik vagyunk.
Izgalmas olvasmány?
Sokszor fájdalmas.
Azt is borzasztó volt olvasni, amikor arról írt, hogy a háború alatt nem volt pénzük élelemre s végül a ruháikért cserébe kaptak egy kis ennivalót. Egyébként a nagymamám és az édesanyám 13 éve Angliában élnek.
Ön miért maradt?
Mert színésznő akartam lenni és a saját anyanyelvemen játszani.
Egyedül él?
A férjemmel, aki szintén színész és társulati tag egy vidéki színháznál, ezért sokszor kevesebb időt tudunk együtt tölteni, mint amennyit szeretnénk.
Ön viszont hosszú évek óta szabadúszó. Miért is?
Így hozta az élet. Kétségtelen, hogy sokkal szabadabban tudok igent mondani, ha jön egy lehetőség, viszont kockázattal is jár bőven, főleg most, a koronavírus válság miatt. Nyolc hónapig egyáltalán nem volt bevételem.
Megviselte?
Nagyon. Főleg az, hogy nem forgathattam. A filmezés ugyanis számomra egy csodás világ és a lételemem.
Melyik típus: a forgatás után meg sem nézi az elkészült filmet, vagy pont ellenkezőleg, a premieren a hátsó sorokban elbújva izgul minden pillanatban?
Határozottan az utóbbi.
Fotó: Mátrai Dávid
Melyik eddigi szerepére a legbüszkébb?
A legtöbbet nagyon szerettem, de talán Móricz Zsigmondtól A Galamb papnéra vagyok a legbüszkébb. Azonban a szívemnek nagyon kedves a Pillangó is.
És ott volt ugyebár A fekete bojtár, ami után a filmszemlén önt is jelölték a legjobb színésznő címére még 2015-ben.
Nagy megtiszteltetés volt.
Általában minden színészt beskatulyáznak. Önnel is megtörtént már?
Eddig szerencsére örültem minden feladatomnak és nem éreztem tehernek, ha egy kicsit hasonlót kellett játszanom, mint az azt megelőző.
Van példaképe?
Nincs, de sokan tettek rám nagy hatást. Például Venczel Vera, akit nagyon nagyra tartok. Korábban ő is eljátszotta a Pillangót és nagy megtiszteltetés és kihívás volt eljátszani utána nekem is.
Az Elk*rtukat hová fogja sorolni a karrierjében?
Ez egy nagyon fontos állomás.
Az elmúlt százhúsz évben öt államalakulathoz tartozó Csallóközben már a klub puszta működése is csodának számít, ám a DAC a megmaradás és a nemzeti összetartozás szimbóluma lett. Dunaszerdahelyi beszélgetés Tősér Ádámmal, a kerek születésnap alkalmából a sportklubról készült egész estés dokumentumfilm rendezőjével és Nagy Krisztiánnal, a DAC kommunikációs vezetőjével.
Krimit írt a volt miniszterelnök, van benne egy Ferenc néven felszentelt homoszexuális, kiugrott, véres kezű pap, és még sok más ínyencség.
A nem túl bizalomgerjesztő előzetes ellenére a Demjén Ferenc dalaira komponált Hogyan tudnék élni nélküled? közelről sem olyan rossz, ami főleg a szerethető, szimpatikus szereplőknek és a jó ízléssel adagolt zenei betéteknek köszönhető.
Magyarországon is bemutatták a DAC filmet, a dunaszerdahelyi futballklubról szóló mozit, amely a felvidéki magyarság közösségteremtő erejének szimbólumává vált.
Az Emilia Pérez című francia bűnügyi musical ezzel együtt tíz jelölést zsebelt be.
Amíg nem történik meg a méltányos rehabilitáció, addig nem lehet csodálkozni azon, hogy a ma létező négy pártból három jobboldali.
A civil szervezet úgy véli nem igaz, hogy az EU tagállami hatásköröket kíván elvonni Magyarországtól, és ezzel korlátozni kívánja a kormány mozgásterét.
Rodrigo Ballester szerint most dől el, hogy az EU olyan klub lett-e, ahol előírás a liberalizmus, és többé senki sem lehet konzervatív.
