A közlekedés mindenhol fejtörést okoz a várostervezőknek – Justin B. Hollander a Mandinernek

--

Justin B. Hollander amerikai várostervezési szakember, város- és tájépítészeti diplomáit, illetve doktorátusát a Tufts, a Massachusetts-i, illetve a Rutgers Egyetemen szerezte. Jelenleg a Tufts Egyetem város- és környezetpolitikai és várostervezési tanszékének professzora. A szakterülettel foglalkozó amerikai egyetemi oktatók szervezetének (ACSP) igazgatótanácsi tagja, várostervezési szakfolyóiratok szerkesztőbizottsági tagja, a 2014-ben megjelent és kutatási díjat kapott Cognitive Architecture című könyv társszerzője.

***

Az épületek kinézetének van mérhető hatása az emberi elmére, az érzelmekre?

Persze, hogy van. Ez egy külön tudomány, az én kutatásaim ezt a pszichológiai hatást próbálták értelmezni. Az eredmények pedig meggyőzőek. A neurobiológia, a pszichológia, a kognitív tudományok és a más tudományterületeken végzett kutatások mind azt mutatják, hogy az ember érzékszerveire hatalmas hatással van a környezete, benne mindazok az építmények, amelyek körbeveszik. A környezet és a mesterséges építmények is.

Mi a mérnöki tevékenység, az emberi építmények hatása az emberi elmére?

A kutatások nagy része azt bizonyítja, hogy

fák, lankák, természetes vizek közelében. A modern tudomány eszközei meglehetősen pontosak, a biometria pontos képet ad a reakciókról, a szívritmus, a bőr reakciói, az agyhullám-aktivitás és más jelenségek mind mérhetőek, így ezekből megállapítható a valóság. A vizsgálatok egyetlen problematikus része, hogy nehéz elkülöníteni egymástól a külső környezet egyes hatásainak egymástól elkülönülő jellegét. A tereptárgyaknál egészen más érzést keltenek az emberi érzékszervek számára a lekerekített vonalú vagy az éles sarkú tárgyak. A modern épületeknél nem véletlen, hogy egyre többször használják a tompa, lekerekített sarkokat – emberibbnek hatnak.

Justin B. Hollander

A pozitívabb összhatás elérése csak a mérnöki munkán múlik, vagy egy komplex tervezésen, az épületet és a környezetet is számba vevő várostervezői munkán?

Az utóbbin. Ha belegondol, rengeteg időt töltünk a szabadban, épületek között, tereken, parkokban járva, gyalog a járdán, vagy kocsiban ülve az úttesten.

A másik fontos tényező, amelyet a kollégáimmal észrevettünk, hogy milyenek az épületek sarkai, szegélyei. A tárgyak szélei adják meg a térben történő mozgás határait, egyúttal az orientáció biztonságát, a kereteket. Könnyen megfigyelhető, hogy az emberek mennyire szeretnek a városi terek közepén leülni és szemlélődni. Amikor egy városrészt tervezünk, akkor alapvető fontosságú, hogy a tereptárgyak széleit, kiterjedéseit pontosan meg kell határozni, az fogja megadni az emberek tájékozódásának a fogódzópontjait. A modern építészet ezen a téren megbukott, a modern városközpontok ezen a téren rosszul tervezettek. Ha viszont körülnézünk itt, Európában, ahol sok középkori városmag megmaradt, vagy éppenséggel még az ókori római, klasszikus formák is, akkor látjuk, hogy

Ez különösen egy felhőkarcolók árnyékából érkező amerikai szakembernek ütközik a szemébe? Városépítészeti szempontból az európai városmagok precízek?

Természetesen. Párizs például nem véletlenül az egyik első számú turisztikai célpont a világon. A spanyol városok úgyszintén. Ezekben a városokban ugyanis olyan épített környezetet látunk, amely egyedülálló. Amikor a turisták Amerikába látogatnak, a Disney World-be mennek – persze, a szórakoztató jellege miatt elsősorban, de megkockáztatom, azért is, mert hangulatában a park olyan, mint egy európai település. A kínai Huawei cég Sencsenben egy új vállalati központot épített. Hipermodern stílusban tették, ahogy az amerikai high tech cégek a saját központjaikkal? Nem, a kampuszuk úgy néz ki, mint egy európai város. Nem véletlen, tudományos emberek tanácsára tették, az emberi tapasztalatok mérlegelésével: a legtöbb ember ilyen környezetben érzi jól magát.

Milyennel látja amerikaiként Esztergomot? Várostervezőként mi volt az első benyomása a városról?

Gyönyörű.

Ez egy érzelmi kategória. Arra lennék kíváncsi, hogy amerikai építészeti szakemberként hogyan látja.

Nem, hiba azt feltételezni, hogy egy érzelmi vélemény szubjektív. A tudományos életben azonban erős konszenzus van arról, hogy a szépség érzékelése objektív, tudományos kategória. Magyarországon kedvelik Roger Scrutont, ő is az esztétika objektív természetéről értekezett. Egy emberi arc részletéről, egy épületrészletről nyugodtan lehet azt állítani, hogy szép.

Persze, nem az egész városban, hiszen egy utcával arrébb láttam például egy házsort, amelyet a kommunizmus évtizedeiben építhettek, meglehetősen ronda. A belváros nagy része azonban szép formájú, szép épületekből áll, ahol kellemes lehet a helyieknek lakni.

Esztergom ezen épületeinek többsége mintegy két évszázaddal ezelőtt épült. Vannak terek, szűk utcácskák, folyópart. Egy modern kori amerikai építész erre a kétszáz évvel ezelőtti tudásra is tud építkezni, talál benne inspirációt?

Az építészeti tudás évezredekre visszavezethető. Az egykori szakemberek nem egyedülálló zsenik voltak, akik az ujjukból szopták az ismereteket, hanem az elődeiktől tanulták azt. Az átörökített szaktudás egészen az antikvitás koráig visszavezethető, és csak azokban a korszakokban szakadt meg, amikor valamely ideológia nevében valamilyen forradalmi építészeti kísérletezésbe kezdtek. Amikor ezek hibáit az utódok korrigálni akarják, akkor az előző korszak nagy építészeihez fordulhatnak, illetve tanulhatnak a hibákból. A modern építészet lényegében nem sokban különbözik a régi korok építészetétől, csak a modern kor megváltozott igényeihez alkalmazkodott.

Justin B. Hollander és Ann Sussman 2014-ben megjelent könyve a kortárs építészetről, várostervezésről

Manhattan az amerikai metropoliszok archetípusa. Soha nem alszik, hatalmas, zsúfolt – nem biztos, hogy a legjobb életminőséget nyújtja, nem „kellemes” hely, ahogy előbb fogalmazott. Mégis vonzó.

Nem biztos, hogy nem kellemes.

Mentálhigiénés szempontból is? Hiszen arról beszélt, hogy az ember a természeti környezethez hasonló helyeken érzi magát legjobban.

A déli csücskében vannak olyan utcák, mint az esztergomiak. Vagy Greenwich Village, East Village és más negyedei azért nagyon is élhetőek, a város tele van parkokkal, és így tovább. Szóval sok olyan tényező is van itt, amely élhetővé teszi a várost. De elismerem, hogy a hatalmas irodaépület-tömegek nem azt a lakókörnyezetet biztosítják, amelyeket a kutatásaink ideálisnak mutatnának ki. A kortárs várostervezési nagyágyúk egy része innen származik, itt élt, a modernizmus innen indult ki. Szóval, én elfogult vagyok New Yorkkal kapcsolatban.

A várostervezés az esetek többségében nem tabula rasa: a tervezők legtöbbször egy már meglévő városrészben kapnak átalakítási feladatot; ha újat tervezhetnek, annak is bele kell illeszkednie a környezetbe. Mik a modern várostervezés alapelvei?

Madártávlatból, felülről kell nézni először a projektet, mintha egy drónfelvételt nézegetnénk. Utána lehet rendezgetni a tér elosztásait, az épületeket, a parkokat, az utcákat. Számba kell venni a tér adottságait és lehetőségeit. Meg persze a mobilitást: hogyan fognak a negyed lakosai közlekedni, gyalogosan, autóval, biciklivel. Magyarországon nem látok sok bicikliutat – sok nagyváros elválasztja a különböző úttípusokat. Nem annyira hiányolom, mert szerintem a járda a legfontosabb – meg kell adni a lehetőséget, hogy az emberek körbejárkáljanak, gyalogosan meg tudják szemlélni a helyet.

Justin B. Hollander az esztergomi MCC Feszt építészeti panelbeszélgetésén (balról a második)

A városszerkezetek többnyire maradnak, évszázadokon át is. A lakók viszont változnak, időben pedig még a szokásaik, igények, szükségleteik is. Ezt nehéz lekövetnie egy fix városszerkezetnek. A modern építészet ezt hogyan veszi számításba?

A technológiai fejlesztések, új módszerek használata nagyon fontos ezen a téren, de mindabból, amit felsorolt,

A közlekedés mindenhol óriási fejtörést okoz a várostervezőknek. De ezen kívül nem látok más megoldhatatlannak tűnő urbánus problémát. Az urbánus életviteli szokások alapjaiban nem nagyon változtak az elmúlt egy-két évszázadban. A legfontosabb cél, hogy minél élhetőbb, kellemesebb életkörnyezetet építsünk az adott lakosságnak az adott helyen.

Ön igazgatótanácsbeli tagja a várostervezéssel foglalkozó amerikai egyetemi oktatók szervezetének, az amerikai nagyvárosok várostervezési problémáit jól ismeri. A XXI. században az említetten kívül mik a legnagyobb várostervezési problémák Amerikában?

A legnagyobb kihívás az egységes városi arculat, a megközelíthetőség kialakítása. Sok szakmai és politikai vita szól mostanság erről, de ez egy rendkívül nehezen orvosolható ügy. Az általam jól ismert Bostont hoznám fel példaként: a belvárosa nagyon hasonlít egy európai város képére, a külvárosi negyedei azonban már széttagoltabbak, kevésbe sűrűn lakottak, így a külterületeken kevesebb a jó állapotú járda, az utcák gyalog kevésbé járhatóak és élvezhetőek,

2014-ben egy társszerzővel írt egy szakmai körökben elismert könyvet, a címe Cognitive Architecture. Mi a könyv fő megállapítása, és mire utal a címe?

A könyv nagyjából azokról a problémákról szól, amelyeket az előbb megvitattunk. (nevet) Gyakorlatilag most átfutottunk azokon a témákon, amelyeket kollégámmal részletezünk a könyvben. Kutatásokat végeztünk, átnéztük az elérhető tudományos szakanyagot, és ezeket összegeztük az irományban. Az élhető emberi környezet lélektani hatásait vettük számba, illetve megvizsgáltuk, hogy szerte a világon

mennyivel emberibb épített környezetet lehet létrehozni magunk körül.

--

fotó: Ficsor Márton