A Szent István Intézet szerint vissza nem vonható, nem megalapozottan hozott döntés ugyanis ebben az időszakban beláthatatlan következményekkel járhat. Minden meg nem született baba nem "csak" ennyi kioltott életet jelent, hanem ugyanennyi megsebzett anyukát és apukát is, családokat, akik sok esetben nem gyógyuló lelki traumát szereznek. E helyzetek lehetőség szerinti elkerülésében támogatni a családokat felelősséget jelent mindannyiunk számára.
Az intézet álláspontja szerint az abortusz formailag ugyan a nő döntése, de tudjuk, sokkal többen felelősek benne: az apa, a család, a barátok és végső soron a társadalom is, hiszen a személyes döntések mind egy közösségben születnek, hatunk egymás sorsára.
Adódik tehát a kérdés, miért nem szólítjuk meg a nőket (és általuk társukat, családjukat is) akkor, amikor először találkoznak a várandósságuk tényével, felajánlva számukra a segítséget és rájuk bízva, hogy élnek-e ennek lehetőségével?
A kisbaba- és kismamabarát szemlélet ebben az élethelyzetben a segítségnyújtás felkínálásában valósulhat meg, mégpedig egy tájékoztató levélnek a várandós tesztek mellé csomagolásával – ahogy a dohánytermékekre is kerültek kötelező kellékként feliratok, bizonyára ebben az érzékeny, legalább két ember sorsát befolyásoló helyzetben is van erre mód.
Léteznek krízisvárandósokat segítő civil szervezetek, honlapok, önkéntesek, éjjel-nappal hívható telefonszolgálatok, működnek anyaotthonok, jogi tanácsadók ma is, de elérésük esetleges, a válságban lévő kismama csak tudatos keresés után találhat rájuk. Ha ezek a szereplők összehangoltan működő szolgálattá lennének szervezve (tájékoztató honlap, 0-24 órában hívható telefonos segélyszolgálat), megmenthető lenne sok kis élet, a krízishelyzetben lévő kismamákat, családjaikat pedig nem hagyná magára a társadalom.