Adódik tehát a kérdés, miért nem szólítjuk meg a nőket (és általuk társukat, családjukat is) akkor, amikor először találkoznak a várandósságuk tényével, felajánlva számukra a segítséget és rájuk bízva, hogy élnek-e ennek lehetőségével?
A kisbaba- és kismamabarát szemlélet ebben az élethelyzetben a segítségnyújtás felkínálásában valósulhat meg, mégpedig egy tájékoztató levélnek a várandós tesztek mellé csomagolásával – ahogy a dohánytermékekre is kerültek kötelező kellékként feliratok, bizonyára ebben az érzékeny, legalább két ember sorsát befolyásoló helyzetben is van erre mód.
Léteznek krízisvárandósokat segítő civil szervezetek, honlapok, önkéntesek, éjjel-nappal hívható telefonszolgálatok, működnek anyaotthonok, jogi tanácsadók ma is, de elérésük esetleges, a válságban lévő kismama csak tudatos keresés után találhat rájuk. Ha ezek a szereplők összehangoltan működő szolgálattá lennének szervezve (tájékoztató honlap, 0-24 órában hívható telefonos segélyszolgálat), megmenthető lenne sok kis élet, a krízishelyzetben lévő kismamákat, családjaikat pedig nem hagyná magára a társadalom.