Genderkufárkodás

„Ahogy jeleztem, kiemelt politikai döntések harcos helyzetekben születnek: bár a balliberális értelmiségi genderkufárok igyekeznek ilyen esetekben is a »dolgok komplexitását« hirdetni, most is élesen kirajzolódnak »rossz« és »jó« kontúrjai: a behódolás vagy a döntéshozatal stratégiai autonómiájához való ragaszkodás. A magyar jobboldal a múltban sem és most sem a behódolás útját követi. Ahogy Magyarország korábban nem fogadta el a lassacskán »új Moszkvává« váló euro­krata fellegvár gazdasági-pénzügyi válságkezelési receptúráját, minden jogi és politikai támadás ellenére viszont elfogadta az ország első demokratikus alkotmányát, nemet mondott a Willkommenskulturra és igent a nemzeti önazonosságra, most nemet mond a genderideológiára és igent a gyermekek születési nemének megfelelő önazonossághoz való jogára. Viszont aki nem hódol be a vörös liberálisoknak, arra terror, de minimum előre megfontoltan elkövetett műhisztéria vár – pedig nem tett a kormány semmi jogelleneset, csak szembement a korszellemmel. Hozott egy fontos döntést egy fontos ügy kapcsán.

Ugyanis a gyermekvédelmi törvény és az egész »téma« kapcsán nyilvánvaló, hogy a kérdés már rég nem arról szól, hogy ki viseltetik anti- vagy szimpátiával a homoszexuálisok vagy az úgynevezett aszexuális gender­fluidok iránt – bár utóbbiról tényleg nem tudom, mit jelent. Hanem arról, hogy jó-e, morális-erkölcsi szempontból támogatható-e az »LMBTQAPI+« (???) és genderpropaganda, főleg, ha az kifejezetten a kiskorúakat célozza. A liberálisok hamiskás félmosollyal azt állítják, hogy itt pusztán »felvilágosításról« és »érzékenyítésről« van szó, holott jól látjuk, hogy itt a speciális általánossá, a kivétel főszabállyá emeléséről van szó: a nyelv »gendersemlegesítése«, transzvesztita mesedélutánok óvodákban, szivárványpropaganda az iskolákban, hivatalos EP-s állásfoglalás arról, hogy férfiak is szülhetnek – és boszorkányüldözés azokkal szemben, akik azt merik állítani, hogy »az anya nő, az apa férfi«.

A dolog ördögi dinamikája egyértelmű: a legalapvetőbb természetes közösség lényegét kiüresítő »a család az család« meg »love is love« vonalát követve a következő liberális követelés a poliamória (többszerelműség, lényegében hippikommuna) elismerése, majd a pedo- és zoofília (bestialitás) legalizálásának követelése lesz (hiszen »szerelem« és »szerelem« között nem diszkriminálhatunk, ugyebár). És bár úgy tűnik, az egész »gendertémát« most a magyar kormány pörgette fel, az csendes esőként rég átitatta, kerülőutas kommunikációval rég körbefonta már a nyugati mainstreamet. Ott már valóban az a cél, mint az SZDSZ-es szülőkről szóló ’90-es évekbeli viccben: a gyerek majd felnőttként döntse el, milyen nemű. A gyermekvédelem »új«, magyar ügye »csak« egy hangos, de annál élesebb felkiáltás: eddig és ne tovább! Ugyanis jól tudjuk, hogy a baloldal igazi, minden embert veszélyeztető kudarca nem akkor válik nyilvánvalóvá, amikor megszegi, hanem amikor megvalósítja az ígéreteit.”