A magyar kormány nem euroszkeptikus, hanem kritikus

„Ön egy hatalmas dinasztia sarja, egy császár és király unokája, az utolsó trónörökös, Ottó fia, aki világszerte tiszteletnek örvendett és nagy européer volt, bábáskodott az EU létrejötténél is. Manapság számos kritika éri a magyar kormányt, hogy euroszkeptikus álláspontot képvisel. Nem érez-e ellentmondást abban, hogy ilyen ősökkel a háta mögött egy euroszkeptikus köztársaság kormányát képviseli Párizsban?

Én nem látom úgy, hogy a kormány nagyon euroszkeptikus lenne. Egy olyan kormányt látok, amely kritizál folyamatokat és politikai struktúrákat az Európai Unióban. És szerintem ez jogos, mert az EU-ban sok a probléma, sok dolog nem jól működik, ami jobban tudna működni. Egyetlenegy politikust sem láttam Magyarországon, aki el tudná képzelni, hogy jobb lenne nem EU-tagnak lenni. Nem látok semmiféle szándékot arra, hogy ki kéne lépni az EU-ból. Mi bent vagyunk ebben a családban, tagok vagyunk, és az is fontos, hogy azzal foglalkozzunk, mit lehetne jobban csinálni. Ilyen formában nem mondhatjuk, hogy »minden nagyon szép, minden nagyon jó, mindennel meg vagyok elégedve«.

Az Európai Unióban is kell, hogy kritizáljunk, megmondjuk, ami nem működik. A franciák kezdeményezték a konferenciát az EU jövőjéről, mi pedig nagyon támogatjuk annak ötletét Magyarországon, hogy kicsit foglalkozzunk azzal, mi lesz az EU-val: milyen formában kéne fejlődni, milyen témákkal kéne foglalkozni, melyek lennének a fontos pontok nekünk, Közép-Európában, amelyeket Brüsszelbe kéne vinni, hogy jobban működjön az Európai Unió. Többet kéne a szubszidiaritással foglalkozni, ami benne van a Maastrichti Szerződésben. Az Európai Unió pedig túl gyakran elfelejtkezik erről, pedig nagyon fontos téma a szubszidiaritás –annak elve, hogy a nagyobbik egységnek nem kell azzal foglalkoznia, amit a kisebbik egység magától is jól el tud végezni. A bővítés szintén nagyon fontos kérdés.

Ez is egy olyan téma, amit a franciák sokszor kritikával illetnek. Képviselni kell, miért fontos a bővítés a jövőben. Az intézmények felelőssége, hogyan működnek, mi működik jól, hol lehetne javítani. Úgy gondolom, jól jön a kritika, aminek nagyon jó eszköze a visegrádi országok, mert általuk Magyarország nem csak egyedül képvisel egy álláspontot. Amikor a V4-ek együttműködnek, akkor közép-európai hatalomként tudnak pozíciót képviselni. Vannak köztük viták, de uniós kérdésekben, amikor megvan a lehetőség, közös visegrádi álláspontot képviselve sokkal nagyobb az esély arra, hogy valami változzon Brüsszelben. A kritika nem árt, csak hozzásegít a reformokhoz és ahhoz, hogy az Európai Unió jobban működjön a jövőben és hogy jobban elfogadják az EU-t a jövőben.

Akkor ön erre gondolt, amikor a Le Figarónak adott interjújában azt mondta: »Néhány, az unióban megfigyelhető gyakorlat vagy döntés értékelésünk szerint nem felel meg az európai alapító atyák alapgondolatainak«?

Igen, abszolút. Sajnos az Európai Unió túl sok részletkérdésbe akar beleszólni. Nézzük, hogy mi volt az alapötlet, amit túl gyakran elfelejtünk, amikor az Európai Unióról beszélünk: a béke és a biztonság. Az is jó alap és segít, hogy a gazdaság jól működjön az országok között, de a béke és a biztonság a legfontosabb. Aki kicsit is figyelt az iskolában a történelemórán, és látja, mi történt ezen a kontinensen a múlt században: az első és második világháború, a hidegháború, szétesett a kontinens Keletre és Nyugatra… az, amit sikerült az Európai Uniónak felépítenie csodálatos! De sajnos sokszor elfelejtjük, hogy az Európai Unió legfontosabb alapelve a béke és a biztonság, túl sokat foglalkozunk más problémákkal, és elfelejtjük, hogy mi lenne a fő feladata.

A már említett interjú alatt több kommentelő is rácsodálkozott arra, hogy Magyarország önt küldte Párizsba, és ezekből a hozzászólásokból az is kitűnt, hogy a franciáknak is vannak még ellenérzései a Habsburgokkal szemben, például Marie Antoinette-tel kapcsolatban is rossz emlékeket táplálnak. Ennek a felfogásnak érzi-e ma bármilyen hátrányát?

Nem. Hála istennek szabad Európa van, mindenkinek joga van a saját véleményéhez. Természetesen vannak olyanok, akik mindent szívesen kritizálnak. Ezekben a kommentekben sokkal kevesebb bírálatot láttam, mint ha összehasonlítom például olyan cikkekkel, amelyek Ausztriában vagy más országban jelennek meg. Nekem személyesen sokkal fontosabb, mi a saját tapasztalatom. Még nem teljesen három hónapja vagyok itt, de sok találkozásom volt ez alatt az idő alatt, és a személyes tapasztalatom nagyon pozitív.

Természetesen segít a nyelvtudás és a személyes kapcsolódási pontjaim is. A családom valóban befolyásolta az európai történelmet, de Franciaországban látják az emberek, hogy közös történelemről van szó: ott van nagyanyám, Zita királyné, aki a Bourbon-ház parmai ágából származik, amelynek rengeteg francia kötődése van, az ő nagyanyja pedig az Elysée-palotában született. Voltak konfliktusok, de vannak barátságos közös pontok is. Kicsit a 21. században kéne látni a dolgokat. A Habsburg-család, az édesapám megmutatta, hogy a mostani politikával is képesek vagyunk foglalkozni, és én nagyon örülök, hogy megkaptam a lehetőséget arra, hogy Franciaországban Magyarországot képviseljem. A közös pontok segítenek abban, hogy sok emberrel felvegyem a kapcsolatot, és ezáltal Magyarország iránt is felkeltsem az érdeklődést.”