Ennyit tudott tenni a főváros az Eszenyi-ügyben

„Fontos értéknek tartja az átláthatóságot?

Igen.

Azért kérdezzük, mert a Vígszínházban történt hatalmi visszaélésekkel kapcsolatban tavaly szeptemberben lezárult a felügyelőbizottsági vizsgálat, amiről a szakmai és a szélesebb közvélemény azóta sem tudhat semmit. Miért?

Bontsuk ketté a problémát. Amikor a Vígszínház felügyelőbizottsági vizsgálata lezárult, kiadtunk egy városházi sajtóközleményt. Ezzel párhuzamosan egy kissé tágabb és bővebb levélben felhívtam a már akkor kinevezett igazgató, Rudolf Péter figyelmét, hogy mik azok az ügyek, amelyeknek a megállapításai nyomán kérem az ő konkrét intézkedését. Ezek meg is történtek. Ebből volt olyan, ami nagy port kavart, amikor nyilvánosságra került, például az, hogy Eszenyi Enikő a felújító próbákat ősztől nem tarthatja meg személyesen.

De azért mégiscsak fontos üzenete volt az ellenzék kampányának, hogy mi máshogy politizálunk, itt pedig azt lehetett mondani, hogy politikai alapon bírálták felül a szakmai bizottságot.

Hadd kérdezzek vissza: azt tudják, hogy a Vígszínház igazgatói pályázatán tavaly a bíráló bizottság kit hozott ki győztesnek?

Eszenyi Enikőt.

Köszönöm.

Tehát a szakmai bizottságokat általában nem tartja szakmai testületnek?

A szakmai bíráló bizottság Eszenyi Enikő ügyében döntött valamit, és mást mondott a politika. A Szabad Tér esetében pedig szerintem az eredmény igazolja, hogy jó döntést hozott a fővárosi önkormányzat. Tényleg össze lehet hasonlítani, hogy néz ki most, és hogy nézett ki ezelőtt két, két és fél évvel a Városmajori Szabadtéri Színpad.

Egészében véve működőképesnek tartja a kormány és a főváros között született színházi megállapodást?

Nem. A következő kormánynak ezeket a döntéseket meg kell változtatnia, mégpedig úgy, hogy az összes önkormányzat kapjon olyan állami támogatást, amiből a saját színházait fenn tudja tartani. Ez a minimum. Ugyanis most az a helyzet, hogy az ingatlan ugyan a főváros tulajdonában van, a működtető nonprofit kft. úgyszintén, mégis a kormány dönt a finanszírozásról.

Akkor 2022-ben lesz a főpróbája az átláthatósági intézkedéseknek?

Amennyiben lesz pénz. Jelenleg örülünk, ha túléljük ezt az évet. Egy biztos, hogy kulturális területen és a még hozzám tartozó szociális idősotthonok területén nem lesz forráskivonás. Terveink azért vannak. Például nagyon bízom abban, hogy szeptembertől – ha nem üt be egy következő hullám – a Margitszigeti Atlétikai Centrumban szeretnénk egy integrációs sportnapot rendezni, ami arról szól, hogy a fogyatékossággal élők és az egészséges emberek együtt tudjanak sportolni. A stábom indít továbbá egy szubkultúra-kutatást, hogy megnézzük, milyen irodalmi, képzőművészeti, zenei és egyéb kulturális helyek, programok vannak a budapesti szubkultúrában, és ezt elhelyezzük egy digitális térképen. Ez egy rendszeresen frissülő, magyarul és angolul is olvasható rendezvénykínálat lenne.

Ön jelölteti magát országgyűlési képviselőnek a XI. kerületben, részt vesz az előválasztáson is, ami azt jelenti, van rá esély, hogy bőven a ciklus kitöltése előtt elhagyja a városházát. Ebben nem rejlik benne az az üzenetet, hogy ez a pozíció nem elég fontos?

Nézze, én 1994 óta vagyok a városházán, és két ciklust az országgyűlésben is töltöttem, szóval biztosan nem azért megyek el, mert azt is ki akarom próbálni. Egy következő kormánynak és országgyűlésnek olyan fontos és nagy horderejű döntéseket kell hoznia, hogy oda kellenek azok az emberek, akik ismerik a kerületi és a fővárosi önkormányzatot, de dolgoztak a törvényhozásban is. Én ezt a tudást szeretném az ország és az újbudaiak szolgálatába állítani, mert abban a politikai helyzetben szükség lesz az én szakértelmemre és kompetenciámra, illetve arra, hogy láttam már ezt a három rendszert egymással szorosan együttműködni. Szerintem egészséges, ha az Országgyűlés kap visszajelzést arról, hogy mik történnek egy önkormányzatban, és akkor nem születnének olyan döntések, mint ami például a színházak finanszírozásáról született.”