Skócia választ: ismét nekifutnak a függetlenedésnek?

Mozgósító erejű, egyúttal az ellenfelet is megmozdító, kockázatos, megosztó kampánytéma a nemzeti függetlenség belengetése – a kormányzó Skót Nemzeti Párt (SNP) kampányában ezt az ellentmondást volt kénytelen ismét megtapasztalni. A 2021-es választások kampányának elején a kormánypárt bejelentette, hogy újraválasztásuk esetén új függetlenségi népszavazást fognak kezdeményezni Skóciának az Egyesült Királyságról való leválásáról.

A kérdés a járványkezelés, a gazdaság és a klímaváltozás mellett a kampány egyik fő témájává vált,

hiszen a felmérések azt mutatják, hogy a skótok nagy része tart a bizonytalan jövőtől, az államjogi zavaroktól, az egzisztenciális problémák fenyegetésétől – ráadásul egyszer már 2014-ben leszavazták ezt a kezdeményezést, valamint az április közepi felmérések is azt mutatták, hogy most sincs meg a többségi támogatás a függetlenedés gondolata mögött.

Ebből a kommunikációs csapdából próbált menekülni Nicola Sturgeon kormányfő kampánya, amikor azt üzente a választóknak, hogy a parlamenti választás és a népszavazás két külön történet: most májusban kormányt kell választani, az állam státuszáról pedig majd ráér később gondolkodni.

Ennek ellentmond a skót lapok értesülése, miszerint a miniszterelnök már februárban arra kérte munkatársait, hogy a választás idejére dolgozzák ki a Holyrood (a skót parlament) elé terjesztendő népszavazási törvényjavaslat szövegét

(amelyet egyébként március végén közzé is tettek) – ha május 6-án megnyerik a választást, akkor késlekedés nélkül azonnal el lehet kezdeni a referendum előkészítését.

Nicola Sturgeon, a Skót Nemzeti Párt vezetője Edinburghban sajtótájékoztatót tart 2019. december 13-án, a brit előrehozott parlamenti választások másnapján

Az első kísérlet: 2014

„Független ország legyen-e Skócia?” – így szólt a hivatalos kérdés a 2014. szeptember 18-án megrendezett „függetlenségi népszavazáson”. Egy rekordnagyságú, majdnem 85 százalékos részvétel mellett egyértelmű döntés született:

míg 44,7 százalékuk támogatta a függetlenedés ötletét.

A referendum után elvégzett közvélemény-kutatások megmutatták az erőviszonyokat: az Egyesült Királyságban való maradást elsősorban az idősebb korosztályok és a konzervatív (unionista) szavazóbázis támogatta voksaival, de maga a függetlenségi kampányt vivő SNP sem tudta teljes bázisát meggyőzni: minden hetedik szavazójuk a maradásra szavazott.

Hogy miért? Elsősorban a jövőtől való félelem miatt, konkrétan: a font mint fizetőeszköz elhagyása kiszámíthatatlan károkkal járhat, megrendülhet a gazdaság, elszabadulhatnak az árak, emberek veszthetik el tömegesen az állásaikat, nyugdíjaikat, bedőlhet az egészségbiztosítás, az adórendszer, és így tovább. És volt még egy meghatározó dolog: az EU-tagság –

semmilyen biztos támponttal azzal kapcsolatban, hogy vajon egy független Skócia csatlakozhatna valamikor a jövőben az európai államszövetséghez. Márpedig a skót többség EU-párti, az unión kívül rekedés gondolata tehát taszítóan hatott 2014-ben.

A függetlenedés terve egyébként a 2007-es választások előtt jelent meg az SNP választási programjában. A párt győzött, kisebbségi kormányt alakított Alex Salmond vezetésével, a 2010-re tervezett referendum ügyéhez azonban a többség támogatását nem sikerült megszereznie a parlamentben.

A brit kormányok Blairtől Cameronig nem akadályozták a népszavazást: bár a skót kiválás ellen kampányoltak, mégis jogköröket biztosítottak a skót parlamentnek a referendum kihirdetésére és szervezésére.

a brit alkotmányos rendszer lényegi tartalmának megváltoztatására a brit „alaptörvények” értelmében nincs jogosultsága a skót parlamentnek.

A skót függetlenség hívei tüntetnek Glasgowban 2020. január 11-én

Új helyzet: a brexit

A skót függetlenedési projekt a referendum eredményének ismeretében sem halt el: a Skót Nemzeti Párt kormányon maradt, és nem tett le róla, a kérdést napirenden tartotta. Merőben új helyzet állt elő ugyanis 2016. június 23-án: az EU-ból való kilépésről szóló referendumon a britek többsége a brexitre voksolt.

David Cameron 2013-as elhamarkodott ígérete alapján, a konzervatívok 2015-ös brit választási győzelme után 2016 elején írták ki az Egyesült Királyságban a brexit népszavazást, a Skót Nemzeti Párt pedig a május elején esedékes skót választások előtti kampány kellős közepén jelezte: ha megnyeri a választást, és ha júniusban a britek a brexitre voksolnak, akkor Skóciában elkerülhetetlen lesz egy második népszavazás a függetlenség kérdéséről.

A brexit teljesen új politikai helyzetet hozott létre:

a brit döntés értelmében az Egyesült Királyság részeként mégis nekik is távozniuk kell az Európai Unióból. Az Egyesült Királyság 2020 januárjában hivatalosan is távozott az EU-ból, Skócia azonban erőteljes lobbitevékenységbe kezdett Brüsszelben, hogy az uniós döntéshozók támogatását elnyerje egy új skót népszavazáshoz, mondván: a független Skócia elkötelezett tagállama lenne az EU-nak, ha önálló entitásként visszaléphetne.

Az SNP 2017-ben átvitte a skót parlamenten az új referendum kezdeményezését, az az évi előrehozott brit választáson azonban a skót szavazók élesen jelezték, hogy nincsenek az újramelegített projekt mögött: az SNP gyengült, az unionista skót konzervatívok erősödtek a voksolás eredményeképpen.

A jelen kilátásai – politikai akarat, jogi kérdőjelek

A 2019-es brit választások ismét fordulatot hoztak: a konzervatív Boris Johnson győzelme azt jelentette, hogy a britek készek a brexit végrehajtására. Az SNP újra visszaerősödött a skót szavazók körében, amely szintén jelzésértékű volt: a brexit eldőlt, a britek távoznak, a skótok pedig ezzel döntéshelyzetbe kerültek, és az SNP kínált konkrét kitörési pontot számukra.

Az új brit miniszterelnök azonban a brexit végrehajtásával szinte egy időben, 2020 elején jelezte:

A helyzet feszült lett tavaly tavasszal, a koronavírus-járvány megjelenése miatt azonban Nicola Sturgeon ideiglenesen felfüggesztette a kérdés napirenden tartását.

Nicola Sturgeon skót miniszterelnök beszédet mond a Skót Nemzeti Párt Edinburghban rendezett kongresszusának zárónapján 2019. április 28-án

Így érkezett el a 2021-es választási év a skótok számára. A kormánypárt a kampány év eleji kezdetén bejelentette, hogy újraválasztása esetén új referendumot írna ki.

A 129 tagú skót parlamentben 65 mandátum szükséges a többséghez – a The Sunday Times által megrendelt legfrissebb felmérés szerint éppen ennyi képviselője lehet a Skót Nemzeti Pártnak. Vagyis egy halvány többség a következő öt éves ciklusra. Ez esetben a párt immár negyedik ciklusát kezdheti meg kormányon, a kényelmes többséghez szükséges támogatást azonban képtelen megszerezni a skót választóktól.

Egy április közepén végzett közvélemény-kutatás eredményei szerint

és 49 százaléka igennel a nemzeti függetlenedésre. Ez egy átlagos 50 százalékos részvételi aránynál azt jelenti, hogy a skótok csupán egynegyede voksolt tudatosan, tevőlegesen a függetlenedés mellett – elemzők szerint ez elég csenevész felhatalmazás egy ilyen volumenű lépésre.

Ha nemzeti függetlenség lenne, akkor:

– valódi határokat húznának fel valódi határellenőrzéssel Skócia és az Egyesült Királyság közé;

– a font mint közös fizetőeszköz helyett önálló nemzeti valutát vezetnének be;

– önálló skót jegybankot hoznának létre a skót monetáris ügyek ellenőrzésére.

Ahogy tavaly a brexit volt, úgy a skót függetlenedés is egy sok ismeretlenes egyenlet. A közgazdászoknak volt néhány évük kalkulálni, mégis most is csupán becslésekbe mernek bocsátkozni, hogy az önálló skót állam megteremtését követően miként változnának a közszolgáltatások, az élelmiszer- és energiaárak, az új fizetőeszköz értéke, a nemzetközi piacokról való hitelfelvételek kamatterhei, illetve maga az életszínvonal.

A legnagyobb kérdés pedig továbbra is az, hogy

A brit alkotmányos rend alapján a brit kormányzat jóváhagyása nélkül a skót kormány csak véleménynyilvánító népszavazást tarthat, ügydöntő, jogi kötőerővel bíró referendumot nem. A skót függetlenséghez tehát London jóváhagyása, az angol-skót viszonyt szabályozó törvények módosítása szükséges a Westminsterben.

Nyitókép: A skót függetlenség hívei tüntetnek Glasgowban 2020. január 11-én

fotó: MTI