Kő kövön: Fekete-Győr András és Orbán Balázs csapott össze

Orbán Balázs előhúzta elegáns, vékony pengéjű vívótőrét, elvégre párbajra érkezett, vagy mi – aztán jött Fekete-Győr András egy kétméteres bunkósbottal. A történet végét mindenki ismeri, aki figyelemmel követte a Miniszterelnökség parlamenti és stratégiai államtitkárának és a Momentum miniszterelnök-jelöltjének úgynevezett vitáját. Mert vita az itt nem volt: miután Fekete-Győrt a Partizán című műsorban gyakorlatilag kivégezték azzal, hogy konkrétumokra és részletekre kérdeztek rá, s Orbánról nyilvánvaló volt, hogy felsőoktatási kérdéseket és ennek jogi vonatkozásait aprólékosan ismeri, ezért

Pontatlan ütéseket próbált bevinni – rengeteg csúsztatással, a kapott válaszok figyelmen kívül hagyásával vagy szándékos félreértésével – de azokból rengeteget.

Például, amikor számon kérte Orbánt, hogy „hol van az egyetemeknek beígért 1197 milliárd forint, amiért cserébe elfogadták a fideszes alapítványosodást”, az államtitkár pedig rámutatott, hogy mivel ez az uniós helyreállítási alapból érkezne, ebből viszont Brüsszel még egy fillért sem adott oda, mert nem fogadták el a magyar terveket; a Momentum EP-képviselői viszont esetleg befejezhetnék ennek az aláásását, Fekete-Győr azt vágta oda, hogy a Fidesz csak ne beszéljen EP-képviselőkről, amikor az övé szexorgiára jár (s további odamondásai is körülbelül ezt a regisztert képviselték).

A populizmus pergőtüze

Az eredeti téma a struktúraváltás volt a felsőoktatásban, ezen belül az egyetemi modellváltás és a kínai Fudan egyetem érkezése, de nyugodtan lehetett volna élőállatszállítás a posztszovjet térségben, vagy vaskori kelta bárdköltészet. Fekete-Győr részéről valószínűleg akkor is ugyanazok a jelszavak hangzottak volna el; mintha egy listán kellett volna kipipálni azokat: közmédia, Mészáros Lőrinc, kínai befolyás, CEU elüldözés (Fekete-Győr: „miért üldöztétek el a CEU-t?” Orbán: „nem üldöztük el, a CEU itt van…” Fekete-Győr közbevág: „miért hazudsz az embereknek, Balázs!”), „fideszes” alapítványok, felcsúti per. Tényként beszélt a 2022-es kormányváltásról is, noha Orbán Balázs pikírten megjegyezte, ha lesz ilyen,

mintha indifferens lenne, hogy jelenleg ugyanazokkal a személyekkel indul közös platformon, mint akik akkor irányították az országot, s ebből némi következtetést lehetne levonni arra vonatkozólag, mi lesz, ha visszatérnek a hatalomba.

Fekete-Győrnek egyébként taktikája volt, hogy rendszeresen közbevágva nem hagyta befejezni Orbán mondandóját, aki a vita második felében már nem teljesen fogta vissza magát, így sűrűn beszéltek egyszerre. Az eseménynek otthont adó Fúzió Hallgatói Közösség által delegált moderátor hölgy mintha jelen sem lett volna, nem tudta mederben tartani az eseményeket.

sem az, hogy az egyetemek egyébként maguk kérték az alapítványosodást, sem az, hogy transzparens módon kezelik a költségvetésüket mind az alapítványok, mind a Fekete-Győr által kipécézett Mathias Corvinus Collegium, sem az, hogy ez a több ezer milliárdos vagyon, amely az egyetemekhez kerül, remények szerint minőségi előrelépést jelent majd a magyar felsőoktatás versenyképességében. Kizárólag a legelején tudta végigmondani, amit szeretett volna, itt a munka alapú társadalomból a tudás alapúba való átmenet fontosságáról, a legjobb 500, 200, 100 egyetem közé magyar egyetem bekerüléséről, és arról beszélt, hogy a finanszírozási függetlenség az egyetemi autonómiát erősíti.

Fekete-Győr viszont az első percben eltérítette a vitát, egyből azzal indítva válaszát, hogy amikor ő lefekszik aludni, nyugodtan teszi, mert nem tömött ki oligarchákat százmilliárdokkal, odacsapott, hogy a miniszterelnök évek óta nem áll ki vitázni, pártkatonáknak nevezte a kuratóriumi elnököket, MSZMP-hez hasonlította a kormányt, és arról beszélt, hogy a Fudan beengedése értékrendbeli döntés, méghozzá a nyugattal szembeni. Érvelésében izgalmas volt egyébként, hogy miközben a Kínai Kommunista Párt kommunista befolyásolásától féltette a magyar hallgatókat, azt is bírálta, hogy a magyar hallgatók nem tudják megfizetni a tandíjat, és így kiszorulnak az egyetemről.

Jellemző pillanat volt, amikor „a nép az elmúlt évtizedekben keserves munkával összegyűjtött vagyona” fölötti kormányzati kontrollt hiányolta, és Orbán rámutatott, hogy ez egy marxista alapállás, és mindent, csak nem az egyetemek autonómiáját segíti elő, kifarolt ebből az utcából, Polt Péter kinevezését és Orbán funkcióit emlegette az MCC kuratóriuma élén, majd újabb szökelléssel az egyetemeknek ígért 1196 milliárd forint 167-re csökkentését rótta fel, és meg sem hallotta az államtitkár válaszát, hogy egyébként ez az az összeg, amit az egyetemek maguk igényeltek.

Gyorsan elengedte a CEU könyvtárának problematikáját is, miután Orbán rávilágított, hogy az egyébként még mindig látogatható a Nádor utcában, és hirtelen bekérdezte, hogy miért nincsen a kormánynak dedikált oktatási minisztere, majd megint előszedte az előbbi 1200 milliárdot (ez a kérdés még többször visszatért, Orbán pedig hiába próbálta elmagyarázni, hogy az uniós forrásoknak csak egy része vissza nem térítendő támogatás, a többi bizony hitel), lepergetve magáról mind szövetségese, az MSZP-s Hiller István tevékenységére vonatkozó kérdést, mind a 2008-2009-es válságkezelés problémáit.

Előkerült a Diákváros projektje, amelyet Fekete-Győr szerint a Fudan szorít ki, Orbán elmondta, hogy egymás mellett épül meg a két létesítmény, aztán Fekete-Győr az MCC-nek ugrott neki, az ennek kapcsán említett MOL-részvények tekintetében viszont gyorsan irányt váltott, amikor Orbán rávilágított, hogy azokat azért kellett visszavásárolni 2010 után, mert a Gyurcsány-Bajnai kabinetek eladták, külföldieknek, vagy hogy az MCC egyébként 10 ezer kárpát-medencei gyereknek nyújt majd ingyenes képzéseket. Erre Fekete-Győr a tanári fizetésekkel hozakodott elő;

A fideszes politikus az alkotmánnyal, jogszabályokkal, jogállamisággal érvelt, Fekete-Győr pedig a népet emlegette, rendcsinálást, és bedobta az ingyen első diploma ígéretét – amelynek kapcsán az államtitkár jelezte, hogy Gyurcsány Ferenc erről másképp gondolkodik, közölte, hogy „De most nem Gyurcsánnyal ülsz szemben!”, sőt, még a tandíjra felvett diákhitelek eltörlésének ígéretét is erre a pillanatra időzítette, annak fedezetéül pedig a „visszavett állami vagyonokat” jelölte meg.

Szóba került még a Budapest-Belgrád vasútvonal, ami Orbán szerint a közép-európai infrastruktúra szempontjából fontos fejlesztés (a magyar állam pedig egy fillér adósságot nem halmozott fel se Oroszország, se Kína felé), Fekete-Győr viszont közölte, „senkit nem érdekel, milyen a konstrukció”. A tágabb kontextust (Orbán rámutatott, hogy egyébként a kínaiak az Egyesült Államok második legnagyobb hitelezői) rövid, szűk mondatokkal negligálta („a magyarokat az érdekli, hogy mi lesz a pénzzel!”). Rendszeresen belement szakmai kérdésekbe, mint például az egyetemi szakok indítása, amit szerinte „a Fidesz” tilt meg, Orbán pedig elkezdte volna elmagyarázni, hogy mi az az egyébként független tudományos szerv, amit akkreditációs bizottságnak hívnak, már ugrott tovább. Polemizáltak a finn oktatási rendszer kérdésein a Pisa-tesztek kapcsán, hogy az ápolóknak adott 72 százalékos béremelés sok vagy kevés-e, és még az SZFE is előkerült.

Orbánnak még ott sem sikerült megtorpantania, amikor a járvány kapcsán előkerült a vakcinák kérdése, és rámutatott, hogy a Momentum közösen a többi baloldali párttal a keleti vakcinák ellen hangolt, azok nélkül pedig most kétmillióval kevesebb magyar lenne beoltva; Fekete-Győr legalább ötször elismételte, hogy „a Momentum vakcinapárti”.

Jó kérdés, hogy a vitát hallgatók végül milyen konzekvenciát vontak le mindezek után. De az biztosnak tűnik, hogy ez a Fekete-Győr inkább hasonlított arra a Fekete-Győrre, amelyik bemenetelt az Origo szerkesztőségébe, hogy újságírókat vonjon felelősségre, semmint arra, amelyik Gulyás Márton kérdéseire annyit tudott mondani, hogy „nem tudom”.

(Nyitókép és fotók: Ficsor Márton, Mandiner)