Képzeld el, hogy pokoli görccsel fáj a hasad

„Képzeld el, hogy fáj a hasad. De annyira, hogy hiába veszel be egy marék gyógyszert, még úgy is összegörnyedsz a pokoli görcstől, és nehezen tudsz bemenni dolgozni. Heteken keresztül. Minden egyes hónapban. Vagy képzeld el azt, hogy »azokon a bizonyos napokon« annyi vért veszítesz, hogy utána csak gyengén és fejfájósan kóvályogsz, hogy fáj az, amikor vécére mész, és fáj, amikor együtt lennél a partnereddel. Hogy éveken keresztül próbálsz teherbe esni, de nem megy, semmi sem működik, a vizsgálatok szerint minden rendben van, de még mesterséges megtermékenyítéssel is hiába próbálkoztok, lassan kifutsz az időből, pánikolsz és tehetetlen vagy. És képzeld el azt is, hogy ezekkel a panaszokkal elmész orvoshoz, de mindössze annyit mondanak, bizony ez normális, a női élet része, vagy éppen azt, hogy csak kitalálod, és elküldenek pszichológushoz. Pedig te csak annyit akarsz, hogy megszűnjön ez a pokoli, folyamatos, a nőiességedet, az egódat, az életminőségedet romboló fájdalom. Hogy babád lehessen. Hogy ne rettegj a hónap végétől. Hogy ne kelljen reggelente egy doboz görcsoldót is rutinszerűen bedobni a táskádba a kulcs, a pénztárca és a telefon mellé.

Rossz volt ezt olvasni, ugye? Lefogadom, sokan azt gondoljátok most, hogy ez túl sok, tolakodó, erről nem illik így írni, ez egy közéleti oldal, itt nem a fájdalmas menstruációról akartok olvasni. Kellemetlen. Hát van egy rossz hírem: ezeket a panaszokat megélni sokkal kellemetlenebb. És az endometriózisban szenvedőknek – minden tizedik magyar nőnek – ezek az átlagos hétköznapok. Ők azok, akiknek a megsegítésére

Szél Bernadett törvénymódosítást adott be az egészségügyi jogviszonyt szabályozó törvényhez, és amelyik javaslatot a fideszes képviselők még a Népjóléti Bizottságban sem akartak tárgyalni. Nem volt elég fontos nekik. Nem érdekelte őket. Meg amúgy is, a miniszter úr el van foglalva azzal, hogy kiássák Mátyás király csontjait.

Az orvosi egyetem végén az endometriózisból írtam a szakdolgozatomat, utána nőgyógyász rezidensként volt szerencsém Magyarország egyik legkiválóbb endometriózis-specialista csapata mellett dolgoznom. A kollégáimhoz az ország minden pontjáról jártak kétségbeesett, évek óta a megoldást kereső betegek – nem nagyzolásból, nem urizálásból, hanem azért, mert már végigjárták az egészségügyi rendszer összes szintjét, a háziorvostól a szakrendelőn át a területi kórházig, és SENKI nem tudott nekik segíteni. Az endometriózist felismerni nehéz, igazi diagnózist csak egy műtét során kaphat valaki, a kezelése is speciális, megoldani pedig csak nagyon bonyolult, drága és óriási szaktudást igénylő hastükrözéses műtétek során lehet. Igen, direkt írtam így, nagyon sokszor ugyanis egyetlen műtét nem elég. És ezekre a műtétekre akár éveket is várni kell. Amíg nincs műtét, addig ott van a fájdalom, a meddőség, és a hónapról hónapra húzódó szorongás és szenvedés.

Ezek a műtétek a koronavírus-járvány alatt az állami ellátásban gyakorlatilag leálltak. És igen, sokan elmentek a magánegészségügybe, súlyos hitelekbe, komoly költségekbe verve magukat – egyszerűen csak azért, mert NAGYON FÁJT A HASUK. Meg azért, mert – breaking news – egy 39-40 éves, egy évtizede családalapítással próbálkozó nőnek egyszerűen NINCS még pár éve várakozni. Sikeres műtét nélkül azonban esély sincs arra, hogy teherbe essenek. Családok éve, ugye, meg a többi szépen hangzó szlogen. A jelenlegi törvényi környezetben, a sebtében összedobott és amúgy is ezer sebből vérző egészségügyi szolgálati jogviszonyról szóló törvény értelmében azonban ha valakit kezeltek magánellátásban – akár műtötték, akár csak egy konzultációra ment el –, a továbbiakban semmi esélye nincs arra, hogy TB-alapon ellássák.

Egy magánkórházban egy kisebb műtét is több százezer forint, egy nagyműtét pedig milliós nagyságrend. Ez embertelen. Ez nem politikai kérdés, ez egy emberi jogi követelés. Szóval én most nagyon szépen arra kérek mindenkit, párthovatartozástól függetlenül, igen, azokat is, akik csak azért járnak az oldalamra, hogy arról kommenteljenek, hogy nem szeretnek engem vagy a Momentumot, hogy írják alá Szél Bernadett petícióját, és érjük el közösen, hogy az olyan sok fájdalmat átélő, endometriózisban szenvedő nők szabadon kiválaszthassák azokat a specialistákat, akik képesek felismerni a betegségüket és kezelni a panaszaikat, és ezek után megkaphassák TB-alapon is azokat a műtéteket, amelyek lehetővé teszik azt, hogy teljes életet éljenek.

Szél Bernadett petícióját itt találjátok, írjátok alá ti is: https://www.peticiok.com/alljunk_ki_kozosen_az...”