Megmentett életeken edződött tanácsok: Jordan Peterson új könyvéről

„Az, hogy ilyen közel volt a halálhoz, arra motiválta a feleségemet, hogy hamarabb és buzgóbban foglalkozzon a saját lelki és alkotói fejlődésével kapcsolatos ügyekkel, mint egyébként tette volna; engem pedig arra, hogy csak azokat a szavakat írjam le vagy tartsam meg e könyv szerkesztése közben, amelyek az extrém szenvedés körülményei között is megőrizték jelentőségüket” – írja a kötet bevezetőjében Jordan Peterson.

S valóban: az új kötetből könnyen kiérezhető, hogy

A Túl a renden születése ugyanis arra az időszakra tehető, amikor a professzort egyik sorscsapás érte a másik után: 2017-ben egy autoimmun reakció miatt szorongásoldót kezdett szedni, majd háziorvosa tanácsára benzodiazepinnel orvosolta álmatlanságát.  2019 januárjában lánya, Mikhaila bokaműtéten esett át, majd márciusban feleségét, Tammyt veserákkal műtötték, a műtét után pedig rendkívül súlyos komplikációk léptek fel, melyek veszélybe sodorták Tammy életét.

Mindez abban az időszakban történt, amikor Peterson a Torontói Egyetem népszerű, de nem különösebben ismert pszichológiaprofesszorából egy sikeres Quora-bejegyzés, a 12 szabály az élethez 2018-as megjelenése és néhány karcos tévéinterjú után világszerte népszerű közgondolkodóvá vált. És bár megnyilvánulásaiban nem tett hitet politikai ideológiák mellett, sőt, egyenesen elutasította azokat, az egyéni felelősséget hangsúlyozó, Isten létezésére utalásokat tevő megnyilvánulásai miatt

Az egészségügyi problémák és az állandó stressz nem segített a szorongásán sem, egy-két dózisemelés után fizikai függőség alakult ki benne a benzodiazepintől, az arról való leszokás alatt pedig rendkívül súlyos elvonási tüneteket mutatott, amelyek teljesen instabillá tették lelkiállapotát. (Erre az időszakra, 2019 májusára esik Peterson magyarországi látogatása is, a Szent István-bazilika előtt több ezren voltak kíváncsiak előadására, amely után sokaknak feltűnt, hogy szeme többször könnybe lábadt, elcsukló hangon, rendkívül érzelmesen beszélt – ezek már válságos állapotának jelei voltak.) A benzodiazepintől való fizikai függőséget sikertelenül próbálták kezelni az Egyesült Államokban, majd Moszkvában és Szerbiában is. A könyvben betegségéről és gyógyulásáról is részletesen ír, élményei pedig a kötet tartalmát sem hagyják érintetlenül.

Akárcsak a hatalmas sikert hozó 12 szabály az élethez lapjain, úgy a Túl a rendenben is 12 „szabály” köré rendezve találja meg az olvasó Jordan Peterson életvezetési tanácsait – igaz, az előző tucathoz képest ez a 12 szabály sokkal szorosabban kapcsolódik egymáshoz, s a társadalom, a szabadságban megélendő felelősség és az emberi kapcsolatok hármas témájára koncentrál. 

Peterson – a YouTube-on hatalmas sikerrel futó bibliai sorozatának tanulságait részben beemelve – kifejezetten sokat reflektál a kötetben szentírási passzusokra, de az emberiség létfontosságú, újra és újra megismételt történeteinek nyomába eredve foglalkozik a görög mitológiával, az angol romantikus költészettel és a Harry Potterrel is. Ettől a kötet jó részét átitatja a professzor videóelőadásainak elmélkedő hangulata. Ez számos helyen rendkívül jól működik, máshol azonban ellaposítja az olvasmányélményt a reflektív intertextualitás – ettől a könyv általánosságban véve is jóval kevésbé érződik pörgősnek az elődnél. A kötet lelke azonban továbbra is Peterson számtalan kliensének tanulságos élettörténete –

s ez is teszi azokat hitelessé.

Társadalmi kérdésekkel Peterson nagy terjedelemben foglalkozik a Túl a renden hasábjain. „Az egyénnek nem kell különösebben jól összerakottnak lennie akkor, ha viselkedése legalább minimálisan elfogadható marad a többiek számára. Magyarán: kiszervezzük az épelméjűség problémáját. Az emberek mentálisan nem csak saját elméjük integritása miatt maradnak egészségesek, hanem azért is, mert a körülöttük élők folyamatosan emlékeztetik őket arra, hogyan gondolkodjanak, cselekedjenek és beszéljenek” – fogalmazza meg tételmondatát az első fejezetben Peterson, aki értéket lát a társadalmi szamárlétra végigjárásában, az emberek státuszbeli egyenlőtlenségében.

Szerinte a konzervatív és a liberális társadalmi gondolkodásnak is megvannak a maguk hibái: a liberálisok körében azt a tendenciát véli felfedezni, hogy ők a társadalom intézményeiben csak azok romlottságát látják, míg a konzervatívok szerinte túl sokáig hajlandók védeni azt is, ami romlottsága okán instabillá és diszfunkcionálissá vált. „A fegyelemre – a status quónak való önalávetés, így vagy úgy – a kreatív átalakulás szükséges előfeltételeként kell tekinteni, nem pedig annak ellenségeként” – fogalmaz Peterson.

– fogalmaz Peterson. „A brilliáns alkotói törekvés mellett ott áll a bosszús ideológus hamis hősiessége, aki az eredeti lázadó ruhájába burkolózik, és érdemtelenül tart igényt morális felsőbbrendűségre, elutasítva minden valódi felelősséget” – figyelmeztet, majd leszögezi, hogy „a társadalmi intézmények és a kreativitás eredményei közötti élő interakció az, ami megtartja a világ egyensúlyát a túl sok rend és a túl sok káosz közötti vékony vonalon”.

Peterson kimondatlanul bár, de említést tesz a woke üzleti világ nyelvi diktatúrájáról. „A zsarnokság lassan növekszik, és aránylag kis lépésekben késztet minket meghátrálásra. De minden meghátrálás valószínűbbé teszi a következő meghátrálást” – fogalmaz. Ezért a fősodornak ellenállni kívánó embert önművelésre inti: „Nem tudsz hatékonyan nemet mondani egy romlott hatalom jelenlétében, ha nincsenek váltási lehetőségeid. Következésképpen erkölcsi kötelességed relatív hatalmi pozícióba kerülni, majd megtenni azt, amit meg kell tenned annak érdekében, hogy ezt a hatalmat kihasználd” – figyelmeztet Peterson. Az ideológiákkal és az áltudományokkal kapcsolatban a professzor úgy fogalmaz, azok „különösen az okos, de lusta emberket vonzzák”, a 20. század népszerű gondolkodói, Michel Foucault és Jacques Derrida pedig gyakorlatilag

Szerinte „az ideológia halott”, mert „a huszadik század véres túlkapásai megölték azt”, ehelyett pedig kisebb, precízebben definiált problémák megoldásával érdemes inkább foglalkoznunk, majd munkánk eredményeiért felelősséget is kell vállalnunk.

„Ha elég szemetet halmozol fel a szekrényedben, egy nap, amikor a legkevésbé készülsz rá, az ajtó felpattan majd, és mindaz, ami odabent felgyülemlett, majd a sötétben kérlelhetetlenül tovább nőtt, eltemet majd. Nem biztos, hogy marad az életedből elég idő és energia arra, hogy szembenézz vele, átválogasd, és megtartsd, ami szükséges, a többit pedig eldobd” – vezet át Peterson a harmadik fejezetben a számára oly nagy ismertséget, de oly sok gyűlöletet is hozó kedvenc témájára, az egyéni felelősségre.

Negyedik szabálya szerint „a lehetőség ott van, ahol a felelősséget nem vállalták”, az pedig, hogy az élet nagy játékának szabályai vannak, végső soron rengeteg lehetőséget teremt. „Egyáltalán nem jó dolog a legidősebbnek lenni a diákszövetségi bulin. Ez ugyanis maga a menő lázadásnak álcázott reménytelenség”, aminek „Sohaország-íze van”. „Egy irány nélküli, de tehetséges huszonötéves vonzereje reménytelennek és patetikusnak tűnik harminc éves korban, negyvenévesen pedig egyenesen szavatossági idején túlinak” –

aki szerint az önmagunkkal kapcsolatos felelős döntések meghozatala valójában társadalmi kötelezettség: „A puszta tény, hogy valami a jelenben boldoggá tesz, nem jelenti azt, hogy mindent egybevéve is az érdekedet szolgálja. Az élet könnyű lenne, ha így lenne. De vagy te most, leszel te holnap, leszel te jövő héten, meg jövőre, meg öt év múlva, meg egy évtized múlva – és a kegyetlen kényszer arra szorít téged, hogy mindezeket a »te«-ket is figyelembe vedd”.

A sztárpszichológus szerint önmagunk több idősíkon való elképzelése, az eljövendő idővel kapcsolatos tudatosság különbözteti meg az embert az állatoktól – például a zebráktól, akik oroszlánharapás általi haláluk pillanatáig csak békésen pihenő oroszlánokat látnak.

A könyv utolsó fejezeteiben hangsúlyosabb szerephez jut a párkapcsolat témája, Peterson pedig – nem keresztény szemszögből ugyan, de –

„Valóban egész hátralévő életedben azt akarod kérdezgetni magadtól, hogy – mivel mindig megvan a lehetőséged a távozásra – jó döntést hoztál-e? Minden bizonnyal nem hoztál jó döntést. Hétmilliárd ember él a világon. Mondjuk azt, hogy közülük legalább százmillió jó partner lett volna a számodra. Minden bizonnyal nem volt időd mindet kipróbálni, és annak valószínűsége, hogy az elméletileg optimális embert találtad meg magad számára, a nullához tendál. De őt nem megtalálni kell, hanem megcsinálni, és ha ezt nem tudod, nagy bajban vagy” – véli több, mint harminc éve házas Peterson.

Egyértelműen fogalmaz a család jelentőségével kapcsolatban is: „A kultúránk olyan, hogy úgy élünk, mintha harminc évesen meghalnánk. De nem tesszük. Nagyon hosszan élünk, de aztán egy pillanat alatt végünk van” – figyelmeztet Peterson, aki szerint „a házasság, a gyerekek, az unokák, és mindaz a vesződség és szívfájdalom, ami hozzájuk társul, bőven több, mint az élet fele. Ha ezt kihagyod, az a te hibád.” De hallhatunk Petersontól hűtlenségről, szexről, a romantika szükségességéről és válásról is, ezekben a témákban pedig írásban is kifejezetten jól működik a YouTube-ról ismert kontemplatív stílus.

amelyből a felsoroltakon kívül még rengeteg témában meríthet az olvasó – feltéve, ha szereti azt a sémát, amelyben Jordan Peterson gondolkodik. Mert ha nem szereti, ezt az olvasmányt utálni fogja – mert ez bizony nem az a könyv, amivel a Petersonnal való ismerkedést kezdeni érdemes. Az avatatlan szem könnyen láthatja a könyvet okoskodások és Harry Potter-idézetek darabos masszájának, ezért pedig nagy kár lenne. Így a Túl a renden élvezetéhez érdemes ismerni legalább a 12 szabály az élethez c. elődkötetet vagy Peterson professzor YouTube-on is fellelhető bibliai sorozatát. De hasznos tisztában lenni azzal is, hogy Peterson esendő, érzékeny, viszont végtelen fegyelemmel és feneketlen jóakarattal megáldott lelkivezető, nem pedig politikai ikon. Ebben a könyvben pedig az őt az elmúlt három évben ért viszontagságoknak, az önreflexiónak rendkívül erős a lenyomata – megújult szerző néz ránk vissza belőle, a régi szándékával. Ennek tudatában olvasva a javunkra válik még 425 oldalnyit elfogyasztani a gondolataiból – de ha hibásan gondolkodunk a szerzőről, ez a könyv bizony könnyen visszaüthet.

Jordan Peterson: Túl a renden. Újabb 12 szabály az élethez. 21. Század Kiadó, 2021.