A képmutatás fokai: Petry Zsolt és a véleményszabadság

„Nem kérdés, hogy Petry kijelentései a magyar kormány menekültekkel kapcsolatos gyűlöletkeltő, mélységesen káros retorikáját tükrözik. Az edző a menekülteket bűnözőkkel, kártevőkkel azonosítja, magát teljesen függetlenítve attól, hogy mi az Európába bevándorlók tényleges valósága. Keresztény értéknek látja a kirekesztést, míg a befogadást erkölcsi leépülésnek. Mindez önmagában is elképesztő – hiába hallgatjuk ezt már legalább hat éve folyamatosan, azért érdemes mindig hangsúlyozni, hogy ez a gyűlölködés nem elfogadható és konkrét emberéletekbe kerül –, de azzal együtt különösen az, hogy Petry 17 éve él külföldön és dolgozik együtt olyanokkal, akik szintén bevándorlók.

Mindez viszont nem jelenti azt, hogy a kirúgása indokolt lenne.

Ahogy azt Schiffer András a Kossuth Rádió csütörtök reggeli műsorában kifejtette, miközben az nyilván teljesen helyénvaló, hogy ha az adott sportágra vonatkozó fair play szabályokat egy játékos megszegi a játékostársaira tett faji alapú, diszkriminatív megjegyzéssel, akkor azt a játékost elbocsátják, azonban a charta egy politikai deklaráció, aminek a  be nem tartásáért szankcionálni egy munkavállalót semmiképpen nem jogszerű. A volt országgyűlési képviselő megdöbbenését fejezte ki azzal kapcsolatban is, hogy a németországi egyenlő bánásmód hatóságnak és a munkajogi hatóságnak se szúrt szemet Petry ügye, de szerinte a strasbourgi emberi jogi bíróságnak is van idevágó gyakorlata.

A Coca Cola, ahogy a Hertha egyik szponzora, a Nike is, abban mindenképpen élen jár az elmúlt években, hogy progresszív üzeneteket hasznosítson saját reklámkampányaiban. Ez önmagában természetesen nem probléma, sőt. Sok kézzelfogható hatásuk a marginalizált csoportok jogaira ugyan nincs, de az egyenlőség üzenetének normalizálásában lehet szerepük.

A probléma abban rejlik, hogy ezek a cégek nagyon gyakran úgy húznak be vásárlókat ezeken az üzeneteken keresztül, hogy közben saját dolgozóikat kizsákmányolják, vagy a természetet károsítják termelési módszerükkel – gyakran mindkettőt egyszerre teszik.

Ha egyszer valami csodás véletlen folytán az országot irányító elit némi önreflexión kapná magát, ezt a megütközést sokszorosan kellene éreznie saját tevékenysége okán. Az egyértelmű hazugságok és önellentmondások közepette, amikbe már jó ideje teljesen gátlástalanul gyalogol bele a kormány, Petry Zsolt ügye kifejezetten marginális. Ettől függetlenül szép példája a Fidesz párhuzamos valóságának, amiből már igazán jó lenne kitörni.”