Figyelmeztet a virológus: van veszélyesebb a Covidnál!
Az évekkel ezelőtt rettegett Covid-vírus ma már valahol a nátha és az influenza között van félúton.
Miben és miért más a koronavírus lefolyása a szívbetegeknél? Miért jelentkezik a fertőzésen átesettek kétharmadánál szívizomgyulladásra utaló elváltozás? Miért oltassunk? Interjúnk.
Lassan egy éve a Covid szorításában vagyunk. Ha visszatekint erre az egy évre, mi jut eszébe először?
Hogy mennyire sérülékeny is volt a korábban teljesen stabilnak és megváltoztathatatlannak hitt világunk, amiben léteztünk, dolgoztunk, szerveztük a mindennapjainkat, utaztunk, és találtuk meg az örömeinket. Egyik pillanatról a másikra omlott össze mindez. Ráadásul kiderült, hogy
hiszen alapvetően nem kell idősnek lenni ahhoz, hogy megbetegedjünk, vagy meghaljunk egy egy évvel ezelőtt még nem is ismert kórban, ami eddig a világon emberéletek millióit, Magyarországon pedig több mint tizenötezer életet követelt.
A szív- és érrendszeri betegekre nagyobb veszélyt jelent a koronavírus. A vuhani megbetegedések nyomán készült első elemzések szerint mind a fertőzöttek, mind az elhunytak jelentős többsége valamilyen szív- érrendszeri alapbetegséggel küzdött. Mi az oka ennek?
Bizonyos életkor felett jelentősen megnő a szív- és érrendszeri betegségek előfordulási valószínűsége. 60-65 év felett majdnem mindenkinek van valamilyen olyan krónikus állapota, ami miatt szív- és érrendszeri betegnek minősül. Ilyen például a magas vérnyomás, ami ebben a korcsoportban rendkívül gyakori, tízből négy embert érint. Az idősebb életkorokban a páciensek nagy része szenved valamilyen alapbetegségben és azt is látjuk, hogy
Jó kérdés, hogy vajon önmagában a szív- és érrendszeri betegség, vagy pedig a magasabb életkor és az ehhez kapcsolódó szív- és érrendszeri betegség az, ami ezért a magasabb megbetegedési arányért és a súlyosabb lefolyásért felelős. Komoly rizikófaktor az elhízás is, és ugye azt is tudjuk, hogy az említett kórkép gyakran jár együtt fiatalabb korban is magas vérnyomással és cukorbetegséggel. Márpedig a két betegségről külön-külön is kimutatták, hogy az ilyen alapbetegséggel élőknél súlyosabb a koronavírus-megbetegedés lefolyása, és nagyobb eséllyel vesztik életüket is, mint az ilyen krónikus betegséggel nem küzdők. Az egyik valószínű magyarázat, hogy nagyobb számban fordulnak elő a szív- és érrendszerben – az erekben, a szívben, a tüdőben – azok a receptorok, amik a vírus megkötését lehetővé teszik. Természetesen ezzel a kérdéssel kapcsolatban vannak fehér foltok, ezért annyira intenzíven kutatott terület ez.
Mit tanácsol a szívbetegeknek, hogyan védjék magukat a vírus ellen?
Sok újjal nem tudok szolgálni: szinte bármilyen légúti vírus terjedését jelentősen lehet csökkenteni maszkhasználattal, távolságtartással, és a tömeg kerülésével. Bár vannak ígéretes szerek – amik meg tudják akadályozni a beteg állapotának romlását – de ezekkel is leginkább a tüneteket tudjuk kezelni, a betegséget egyelőre még mindig nem tudjuk megfelelően gyógyítani. Marad tehát a megelőzés, aminek messze legjobb eszköze a vírus elleni védőoltás. Adott egy betegség, ami kiszámíthatatlanul, akár húsz-, harminc-, negyvenéves korban is halálos szövődményeket képes okozni, 65 év felett pedig tízből egy életet követel. Mivel lehetőségünk van arra, hogy védőoltással az immunrendszerünket aktiválva elkerüljük a betegség súlyos lefolyását és a halálozást, nyilvánvalóan ezt a megoldást kell választani, és
a racionális, és az orvosi szaktekintélyek által egységesen és egyértelműen elfogadott oltás ellen.
Melyik típusú vakcinát ajánlja szívbetegeknek?
Ezeket az oltásokat harminc-negyvenezres tesztpopulációkon vizsgálják, aminek az összetétele rendkívül vegyes, viszonylag sok szív- és érrendszeri beteget is beválasztottak. Tapasztalat eddig a tesztpopulációról van, illetve arról a többmilliós populációról, akiket már világszerte beoltottak. Amikor pedig valamilyen elővigyázatossági ajánlást fogalmaznak meg egy oltással kapcsolatban, az arra vonatkozik, hogy bizonyos vakcinával például nem oltottak például még 70 évnél idősebbeket vagy terhes nőket, esetleg immunhiányos betegeket. Tehát azt nem mondhatjuk, hogy az oltás számukra nem megfelelő, csak azt, hogy egyelőre nincs elegendő tapasztalat bizonyos populációkról. Egyébként úgy tűnik, hogy
amelyek például Magyarországon elérhetők. A vakcinák nagy részével akár terhes anyák vagy a súlyosabb immunhiányos betegek jó része is immunizálható lenne, csak nincs elegendő tapasztalat ezekre a betegcsoportokra, hogy ezt biztonsággal ki lehessen jelenteni.
Mit gondol a Sinopharmról? Szakmán belül is megoszlanak a vélemények.
Több, mint 30 millióan kapták meg közel 15 országban, ami szintén arra utal, hogy ez a vakcina is biztonságosan alkalmazható. A szakhatóságok feladata, hogy meghatározza, hogy bizonyos betegségben melyik oltóanyag alkalmazható és melyik nem, ehhez a döntéshez pedig felkészült szakemberek álláspontját kérik ki. A bizalmatlanság itt indokolatlan, ez egyszerű logika: gondoljuk csak át, hogyan végezte hatvanéves fennállása alatt az Országos Gyógyszerészeti Intézet a munkáját. Volt-e ez idő alatt velük összefüggésbe hozható botrány, ami alapján kétségbe lehetne vonni a szakértelmüket? Én nem emlékszem ilyenre,
az a technológia, amit ezeknél az oltóanyagoknál használnak jól ismert, és széleskörben alkalmazott, például az influenza elleni védőoltás is ilyen technológiával készül, ha a fenti hatóság az elérhető adatok alapján ezt beadhatónak igazolja, akkor az beadható.
Miben más a koronavírus-megbetegedés lefolyása a szív- és érrendszeri betegeknél, és az úgymond egészséges fertőzötteknél?
Rendkívül nagy, egyéni különbségek vannak. Van olyan alapvetően egészséges személy, akinél nagyon súlyos tünetekkel zajlik le a betegség, sőt, olyan is akad köztük, aki viszonylag enyhébb tünetekkel vészeli át, majd a gyógyulást követő két hét-másfél hónap után jelentkezik a nagyfokú gyengeséggel, szapora szívveréssel, koncentrálást követelő munkára való képtelenséggel járó úgynevezett poszt-Covid-tünetegyüttes. Ezzel a problémával még csak most kezdjük el felvenni a küzdelmet, ami nem könnyű, hiszen az esetek egy részében nem is mindig találunk mögötte olyan kardiológiai eltérést, amit kezelni lehetne. Más esetekben viszont találni, egy német felmérés szerint a kutatásban résztvevő, Covid-19-en átesett tünetes betegek több mint kétharmadánál felfedezhető volt MR-vizsgálattal igazolt, úgynevezett funkcionális morfológiai eltérés a szívben. Holott kétharmaduk csupán enyhe tüneteket tapasztalt a fertőzés során, és saját otthonában meggyógyult.
Mit jelent ez a „funkcionális morfológiai eltérés”?
Leggyakrabban valamilyen szívizomgyulladásra utaló elváltozást. Ez nem ritka jelenség, ám még mindig nem ismerjük a hosszútávú következményeit. Az említett kórkép bizonyos pácienseknél szinte tünetek nélkül gyógyul – ez a gyakoribb –, míg másoknál tartós panaszt okoz szívritmuszavarok, és akár szívelégtelenség, vagy adott esetben ingerületvezetési zavarok formájában is. Tehát rendkívül színes kardiológiai képről beszélünk.
Azt látni, hogy nagyon sok sportoló szenved szív- és érrendszert érintő szövődménytől a Covid-fertőzés után. Mi az oka, hogy erős immunrendszerük ellenére versenysportolók is megsínylik a kórt?
Bizony úgy néz ki, hogy az izomteljesítményre és a koncentrálóképességre is komoly hatással van a vírus. Valóban, a sportolóknál esetenként komoly teljesítménycsökkenést, az edzésre való képtelenséget figyeltek meg a fertőzés után, ezért amerikai szakemberek külön ajánlást fogalmaztak meg esetükben a sport világába való visszatéréshez. Azoknál a sportolóknál, akiknél súlyosabb tünetek jelentkeztek a fertőzés akut szakasza során, három-hat hónappal későbbi, fokozatos, kardiológus által felügyelt sportújrakezdést javasoltak, de még azoknál is, akik gyakorlatilag tünetmentesen vagy enyhe tünetekkel lettek túl rajta, csak fokozatos, két-három héttel a teljes gyógyulást követő sportkezdést javasoltak, szintén kardiológusi felügyelettel.
Mi az oka, hogy vannak, akiknél szív- és érrendszeri szövődményt okoz a Covid, míg vannak, akiknél nem?
Ebben nagy szerepe van annak, hogyan reagálunk egyénileg a fertőzésre, és ebben nagyon jelentős különbségek lehetnek. Nem tudjuk megmondani előre, kinél lesz súlyos, és kinél kevésbé súlyos a betegség lefolyása, látunk példát szinte mindenre, teljesen egészségesnél nagyon súlyos lefolyást, és többféle betegségben szenvedő idős betegnél enyhe lefolyást. Mindazonáltal a valószínűségek szintjén vannak különbségek, és ennek alapján mondható ki, hogy az idős, több szív- és érrendszeri kísérőbetegséggel rendelkező, esetleg túlsúlyos és egyéb anyagcsere- vagy hormonális betegségben szenvedőknek nagyobb a rizikója. Amit egyébként elég gyakran látunk: például azoknál, akik valamiféle ritmuszavarral küzdöttek a fertőzést megelőzően, valamivel magasabb a későbbi ritmuszavaros komplikációk valószínűsége.
És mi van azokkal, akik Covid előtt nem küzdöttek ilyen betegséggel, ám utána mégis jelentkezik szövődményként? Mi lehet a hajlamosító tényező?
Nagyon nehéz kérdés. A szívizomban található hegesedések hajlamosíthatnak ritmuszavarokra. Nem mindegy ugyanakkor, hogy hol helyezkednek el ezek az elváltozások, az ugyanis képes befolyásolni a ritmuszavar súlyosságát is. Többek között erre a kérdésre is, és arra is, hogy a fertőzést követően ilyen hegekkel küzdő sportolók folytathatják-e pályájukat, az idő fog választ adni, ehhez az eddigi egy év kevés.
November 10-én az Emberi Erőforrások Minisztériuma minden tervezett műtéti beavatkozást leállított a járvány miatt. Mekkora problémát jelentett ez a Városmajori Szív- és Érgyógyászati Klinikán?
A szívbetegek esetében a legtöbb műtét nem a halasztható kategóriába tartozik, de valamennyi, nem jelentős csökkenést mi is észleltünk valamiféle visszaesést olyan műtéti területeken, ahol a halasztható műtétek dominálnak. A szívműtétek és a szívkatéterezések száma nem csökkent.
Bolyai plakett, Év Orvosa, a Semmelweis Egyetem Kiváló oktatója, Kúnos István-díj és még sorolhatnám. Melyikre a legbüszkébb?
Természetesen mindegyikre büszke vagyok, de talán nem is ezt hangsúlyoznám ki a kérdés kapcsán, hanem, hogy a legbüszkébb a mindennapi örömet adó munkánkra vagyok, arra, hogy a betegek elégedetten mennek haza innen, és hogy a kollégáimmal együtt reggelente örömmel és jó hangulatban tudunk nekilátni minden nap a munkánknak. Talán erre vagyok a legbüszkébb.
Fotók: Ficsor Márton
Névjegy
Gellér László kardiológus professzor
közel két évtizede vesz részt a Semmelweis Egyetem Kardiológiai Tanszékének oktató-nevelő és tudományos munkájában. 1999-ben a Semmelweis Orvostudományi Egyetem Ér- és Szívsebészeti Klinika klinikai orvosaként és kardiológus szakorvosjelöltjeként kezdte a munkát. 2002-ben a klinika egyetemi tanársegédje, majd 2007-től egyetemi adjunktusa lett. 2008 óta és jelenleg is az intézmény elektrofiziológiai laboratóriumának egynapos kardiológiai osztályvezetője és kardiológus szakorvosaként dolgozik. 2012-ben lett Semmelweis Egyetem, Városmajori Szív- és Érgyógyászati Klinika osztályvezetője, egyetemi docense, és tanszékvezető helyettese is.
Több, mint tízezer katéteres koszorúér tágítást, és több, mint nyolcezer pacemaker beültetést és sok más operációt végzett pályája során. „Nehéz kérdés, több hatás is ért. Egyetem alatt kezdtem dolgozni a klinikán Merkely Béla rektor úrral – akkoriban még természetesen tanársegéd volt – együtt és az ő irányítása alatt. A szakmai pályafutásom nagyon kötődik az övéhez, mi végig együtt dolgoztunk” – válaszolja arra a kérdésre, hogy miért ezt a hivatást választotta. Mint fogalmaz, „nagyon büszke vagyok, hogy rendkívüli eredményeket értünk el a munkacsoportunkkal, aminek az elejétől fogva én is aktív tagja lettem. Nem is volt kérdés, hogy olyan szinten vessem bele magam a munkába, hogy a saját szakterületemen minél magasabban képzett szakemberré tudjak válni.”