Az irányelvek alapján a közösség tagjai döntenek, az egyértelmű eseteket kivéve szavazással.
Sok sztereotípia létezik a Wikipédia-szerkesztőkről. Kik szerkesztik valójában a magyar Wikipédiát és mi motiválja őket?
Az egyetlen sztereotípia, hogy
olyan emberek, akik meg szeretnék a tudásukat osztani másokkal,
és azt szeretnék, hogy a világ okosabb, tájékozottabb emberekből álljon. Ezen túl nem igazán lehet ráhúzni semmit a szerkesztőkre, mert a világ minden részéből, az iskolai vagy tudományos képzettség, a munkalehetőségek, a nem, kor, származás, érdeklődés, orientáció vagy bármilyen más szempont szerint szinte minden lehetőséget lefednek a résztvevők.
A húszéves – angol – évfordulós nemzetközi beszélgetésben sokan elmesélték a történetüket, és a magyar közösség online találkozóján szintén, és azt lehetett hallani, hogy mindkét esetben mindenkinek egyedi a története, hogy honnan jött, mi érdekli, hogy ő kicsoda. Nagyon gyakori az, hogy „elkezdtem foglalkozni egy témával, aztán emiatt egy másikkal, amiatt egy harmadikkal, és most épp teljesen másról írok szócikkeket”. Ez vélhetőleg azért igényel egy tudásvágyat, belső kíváncsiságot, örök tanulni vágyást – a szó eredeti, pozitív értelmében, nem az iskolarendszer fásult hozzáállásával. Érdekesség, de a szerkesztőinknek nagyon jó érzés, amikor találkoznak a saját nevükkel a tankönyvekben szereplő képek vagy átvett szócikk(-részletek) mellett, vagy a szerzők listájában. Jó lenne, ha azok is feltüntetnék a szerzőket és a forrást, akik eddig ezt nem tették, ezzel amúgy jogilag megszegve a felhasználási feltételeket
Milyen célokat tervez elérni a magyar Wikipédia húsz év múlva?
A Wikipédia – mint a Douglas Adams-i Galaxis Útikalauz – soha nem tud elkészülni, hiszen az általa leírt világ folyamatosan változik. Én szeretném, ha a Wikipédia mint szabadon, ingyen, mindenki számára elérhető, megbízható információforrás túlélné a műszaki és társadalmi változásokat, és húsz év múlva is létezne abban a formában, ami akkor épp alkalmas egy ilyen funkcióra. A Wikipédia-cikkek sok célra felhasználhatóak, és remélem hogy a javuló oktatási rendszer is egyre több esetben tudja felhasználni az anyagokat, talán húsz év múlva már szervezen együttműködve a közösséggel. Szeretném, ha a húsz évvel a jövőben élő emberek úgy írnák és használnák a benne levő tudást, mint ma, vagy még jobban.