Alap lenne a tanárok megfelelő bérezése – Gloviczki Zoltán rektor a Mandinernek

Hogyan vizsgázik a pedagógustársadalom online oktatásból? 

Jól vizsgáznak, nincs is más választásuk. Az, aki békeidőben is jól boldogul a pályán és a gyerekekkel, lényegesen könnyebben vette az akadályt, mint egy kiégettebb kolléga. Nagy ösztönző volt a tavasszal beköszöntött kényszerpálya, szükség volt arra, hogy az iskolák és a tantestületek letisztázzák, milyen eszközökkel kívánnak élni. Jó, hogy egyre többek számára hozzáférhető az internet, persze még nagyobb segítség lenne, ha jobb infrastruktúralehetőségek állnának rendelkezésre. Annak ellenére, hogy erőn felüli segítséget kapnak a hátrányos helyzetű területek, lenne még mit orvosolni. Az online oktatást mi, felnőttek is egyre nehezebben bírjuk, de működik a rendszer.

Alapvetően nem a digitális, modern eszközök használatáról ismert az oktatás. Mit tapasztal, hol vannak a legnagyobb hiányok? 

Nagyon reménykedtem, hogy a járványhelyzet okozta exlex felszabadítja a kollégákat a tantervek, tankönyvek nyomása alól. Bíztam benne, hogy újragondolják, hogy pontosan mit, miért és hogyan szeretnének tanítani. Nagyon sokan meg is tették, voltak, akik már tavasszal, és voltak, akik a nyáriszünetben. A magyar iskolákra, tantervekre, tankönyvekre – és lássuk be, az elvárásokra is – jellemző tananyagközvetítő szemléletet még inkább karikírozza az online élet. Akkor, amikor a gyerekek lépésekkel a tanár előtt járnak, amikor

ami a tankönyvben szerepel, át kell gondolni, hogy ehhez mit tudnak hozzátenni a pedagógusok. Ebből a szempontból ösztönző a járvány, és látok is továbblépést. 

A tavaly szeptemberben megjelent, következő tíz évre szóló köznevelési stratégiában szerepel az a vállalás, hogy legalább a tanárok felének használnia kell informatikai eszközöket az óráik negyven százalékán. Elég kevésnek tűnik ez a szám, hogyan oldja meg az online oktatást a tanárok másik fele?

Ezt már a covidtól függetlenül is túlteljesítettük. Abszurd, és teljesen életidegen lenne, ha csupán a tanárok fele és kevesebb, mint minden második óráján kapcsolná be a számítógépet, vagy adna ezzel az eszközzel kapcsolatos házi feladatot. A pedagógusképzést magát is efelé hajtja a vírushelyzet, ugyanakkor a képzésben drámai probléma, hogy a gyakorlatokat nem lehet online végrehajtani. A tanító- és óvóképzést ugyan nem érint a köznevelés zárlata, így mi szerencsésebbek vagyunk, de egy tanárképző intézménynél erre nincs megoldás, ami pedig nehéz helyzet.

A pedagógusok nemcsak ismereteket adnak át, de nevelnek is. Hogyan lehet ezt a feladatot ellátni egymástól kilométerekre, a számítógép mögé bújva?

Elég hamar felismerték ezt a pedagógusok, rengeteg osztályfőnök és szaktanár dobott el már tavasszal kapát, kaszát, és kezdett zoom-os beszélgetésbe a gyerekekkel.

főleg most, amikor ők is nagyon el vannak árvulva. Az ismeretátadás és nevelés klasszikus dichotómia, de nem ennyire kétpólusú. Az iskola kétségtelenül tudást ad, a tudás azonban nem feltétlenül ismeret, egyfajta kreativitás, önállóság, gyakorlati megközelítés, problémaközpontúság, és együttműködési készség is. Ezeket pedig bizony online is meg lehet teremteni. Az ismereteken túl, a személyes nevelésen innen elég széles a mozgástér.  

A kormány módosítana a pedagógusképzésen, ezt a köznevelési stratégiában is rögzítették. Hol a legsürgetőbb a változás és hogyan képzelik el?

Bár apró, de jelentős, ésszerű lépésekben fog változni a pedagógusképzés. Ezek egyike megoldja például a gyakorlati év problémáját. A pedagóguséletpálya-modell bevezetése után talán a kelleténél is jobban megnövekedett az az átmeneti időszak, amíg eljut egy hallgató a pedagógusképzési tanulmányoktól az önálló pedagóguslétig. Ezt az időszakot fogjuk rövidíteni azzal is, hogy a gyakorlatok idejét elosztjuk a képzés idejére. Ez lehetővé teszi, hogy a hallgató még időben találkozzon a valósággal, ami aztán vagy megerősíti vagy esetleg meggondolásra késztesse a pályaválasztásában. Ez a változás évszázados hagyományt tör meg.   

Lapinformációk szerint tavaly augusztusban legalább 1100 tanárt kerestek az iskolákban, nagy a pedagógushiány. Miben látja ennek okát, és mit gondol, hogyan lehetne orvosolni ezt a problémát? 

A pedagógus-életpályamodell bevezetésekor látszott, hogyan hat egy ilyen, világos paraméterrendszer és komoly anyagi megbecsülés. Szégyellem magam, hogy ezt kell mondanom, de ma is nagyon sokat jelentene. Jó lenne, ha ez az életpályával együtt járó fizetésemelés időtálló lenne, de sajnos nem az. A fiatalok számára pedig nem vonzó az a szomorú tény, hogy az utóbbi két-három évben külön kormányintézkedésekkel az országos minimálbérhez kellett igazítani a pedagógusok bérét. Nyilván vonzó lenne, ha egy érettségivel vagy egy szakiskolai végzettséggel lehetne tanítani, de nagyon nem ez a helyzet, hiszen a strapás munkához először még egy főiskolát, tudományegyetemet is el kell végezni. Természetesen mással is fokozni lehet a megbecsültséget, de a megfelelő bérezés alap lenne. Valóban komoly probléma a pedagógushiány, ám addig, amíg tanárokat lehet átrendelni intézményen belül és lehet helyettesíteni is,

de Észak-Kelet Magyarországon például drámai a helyzet. Ha a korfát nézzük, akkor öt-tíz éven belül pótolhatatlanná válnak a pedagógusok. Ezért nagyon fontos időben gondolkodni azon, hogy mitől lesz vonzó a pálya. Nyilván ennek csak egyik eleme a fizetés, a másik, ha olyan érvényesülési lehetőséget lát maga előtt a fiatal, ami érdekes, inspiráló. A fiatalok pályaválasztásában alapvetően ilyen tényezők dominálnak, nem is annyira csak a pénz. A köznevelés folyamatos korszerűsítésével, a NAT újragondolásával, akár

Ha kreatív, inspiráló közegben együtt dolgozó tanárokat látnának a gyerekek az iskolában, és nem a számítógép előtt gerillaharcot folytató elkeseredetteket, hozzájárulna a sikerhez. 

Milyennek látja a leendő pedagógusokat? Változott-e az elmúlt évtizedben az összetételük, gondolkodásmódjuk? 

A képzőhelyek sokat tesznek a változás érdekében, ám nehéz változást elérni, hacsak valaki nem azért megy pedagógusnak, hogy megmutassa, ezt máshogy is lehet, mint ahogy diákként ő maga látta. Ez az oka, hogy nemcsak nálunk, hanem egész Európában elképesztően konzervatív struktúra a köznevelési rendszer. Nyilván ennek megvannak az értékei is, de tény, hogy itt modernizálni vagy alapvetően új dolgokat hozni nagyon nehéz. Ennek ellenére érződik, hogy mozdul a rendszer. 

2020. szeptember 1-től átvette az Apor Vilmos Katolikus Főiskola rektori feladatait. Milyen tervei vannak az intézménnyel, hogy látja annak jövőjét?

Szorosan kapcsolódik ahhoz, amiről eddig beszéltünk. Egy kicsit könnyebb nekünk, mert szándékoltan kis intézményről van szó, nem szégyelljük a főiskolai státuszt, és azt se, hogy viszonylag direkt módon pedagógusok, szociálpedagógusok, embervezető szakemberek képzését végezzük. Van módunk, hogy erre koncentráljunk és kísérletezzünk is. Mi az óvodapedagógus- és tanító- valamint a szociálpedagógusképzésre koncentrálunk elsősorban, próbálunk a XXI. századnak való pedagógusokat nevelni. Azt gondolom, a hozzánk jelentkező fiatalok fogékonyak is erre.

Nyitóképünk illusztráció: Digitális oktatás az egri Eszterházy Károly Egyetem (MTI/Komka Péter)