Magyarok Havasalföldön és Moldvában – Hungarikumokkal a világ körül 4/5

2021. január 29. 11:36

A bukaresti magyar közösségtől a csángókig és az utolsó bukovinai székelyeig sokfelé élnek magyarok a Kárpátokon túl. Folytatódik a Hungarikumokkal a világ körül utazása!

2021. január 29. 11:36
null

Írta: Kurucz Dániel

 

Sokféleképpen lehet közelíteni Trianonhoz. Van, aki a hibáinkat látja benne, van, aki más hibáját. Mi most megpróbáltunk senkit se hibáztatni, csak megnézni, hogy mi van ma a végeken. Ott, ahol talán már nem is gondolnánk, de még élnek magyarok. Sőt, nem csak élnek, gyarapodnak. Jófejek, közösséget alkotnak, és köszönik szépen, elmúlt száz év, de nagyon is maradnak!

De mi van a Kárpátokon túl?

Milyen is az a bizonyos régi Románia – Havasalföld meg Moldva –, ahogy Erdélyben a magyarok mondják: Regát? Persze ott is nőnek fák, meg esik az eső, de mégis, milyen a románok bölcsője? Nem titkoltan téptük a cetlit Dél-Erdély után. 

Az a bizonyos Bukarest tábla.

Aki még nem járt a románok fővárosában, nehezen tudja eldönteni, hogy Párizsban vagy egy felborított pelenkás ösvényen találja magát. A Janus-arcú várost egyaránt jellemzi a kommunista rokokó és a francia-olasz (nem római) építészetre hasonlítani akarás.

Megállt a szívünk, amikor Buday Richárd, a Bukaresti Petőfi Művelődési Társaság vezetője elmondta, hogy a román fővárosban jelenleg is minimum 30 ezren beszélnek magyarul – de több mint 250 ezer embernek van valamilyen magyar felmenője. A történet még jóval Trianon előtt kezdődött. Az ún. Kossuth-emigrációban sokan választották Bukarestet új hazájuknak, de még azt megelőzően is rendszeresen volt egy-egy hullám, akik valahogyan ide vetődtek.

„…hamarabb volt Bukarestben magyar oktatás, mint román!”

Akármilyen nehéz elképzelni,

a Kárpátokon túl is élnek olyan magyar közösségek, akiknek már a nagy- vagy dédszüleik is itt éltek.

Ám a Regát magyar szempontból legfontosabb helyszíne mégsem Bukarest, hanem Moldva. Az egyik legarchaikusabb magyar közösség szintén a Kárpátokon túl található: a csángó magyarok. 

Sokan szomorúságukban idáig se olvassák el az úti beszámolókat, pedig a világ telis-tele van kisebb csodákkal. Olyanokkal, akik kinevetik a valóság dühöngő kerekét és csak azért is a szívükre hallgatnak. Nyisztor Ilona, Duma István András, Petres László csak néhányan azok közül, akik dacolnak és megmentenek egy-egy kis szeletkét a magyar kultúránkból. 

Az utolsó bukovinai székely

A negyedik évadunk során mindig visszaköszönt Bukovina. Az al-dunai székelyek esetében az 1941-es exodus utáni időkről hallottunk a harmadik epizódban. De most oda látogattunk el, ahol nem számítottunk arra, hogy még magyarul beszélő emberekkel találkozunk. Valaha öt faluban szólt a nóta Bukovinában: Istensegíts; Fogadjisten; Hadikfalva; Józseffalva; Andrásfalva. Őket több hullámban magyar területre telepítették, utolsó csoportjukat épp a második világháború alatt – ők élnek ma Tolnában-Baranyában –, de például Dani Zoltánék családját még bőven a 19. században.

„Tavaly halt meg a Gergő, nem tudok másról, aki itt magyarul beszél.”

Mindenki azt mondta nekünk, hogy ma már bukovinai magyart nem találunk. Istensegítsre érkeztünk, ahol

azt hallottuk, hogy talán él még egy néni, aki tud ezt-azt a magyarokról.

Sajnos nem tudtunk sokat róla, nem hogy címet, de még a pontos nevét sem. Elindult hát a keresgélés a faluban. Több helybeli megkérdezése után, illetve a közös nyelv hiányában, a korábbi évadokban is jól bevált Activity játékunkkal, végül nagy nehezen megtaláltuk a 82 éves Götezs Virginiát, épp mielőtt feladtuk volna. Talán az utolsó bukovinai magyart, Bukovinában.

Ha pedig lerágnátok a körmötöket az izgalomtól, íme egy kis előzetes Bécstől Prágáig, nyolc országon át. 

Az ötödik részt a TV2-n láthatjátok majd január 30-án 12.25-kor. Ha pedig lemaradnátok, nem kell izgulnotok, mert YouTube- csatornánkon visszanézhetitek a részeket. Egészen február 20-áig nyomon követhetitek kalandjainkat – nyolc héten keresztül – a kárpát-medencei magyar szórványban. Tartsatok velünk ezen a több mint hatezer kilométeres úton, fedezzük fel együtt a Kárpát-medence különlegességeit! További kalandokért pedig olvassátok el a korábbi útinaplókat és látogassatok el Facebook- vagy Instagram-oldalunkra.

Nem győzzük hangsúlyozni, hogy mennyire hálásak vagyunk a munkánkért, hiszen eljuthatunk szerte a világban olyan helyekre, ahová csak kevesen. Idén könnyebb terepet választottunk ugyan, de sokkal nehezebb témát. Trianon 100. évfordulóját a fiatalok szemén keresztül földolgozni a covid szorításában embert és lelket próbáló feladat. Sok ember és szervezet összefogása, valamint támogatása kell ahhoz, hogy ez a műsor létrejöhessen! Hatalmas köszönet ezért a 4. évad főtámogatójának, a Szerencsejáték Zrt.-nek! 

Kapcsolódó cikkek

Összesen 10 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
anegy_
2021. január 29. 15:06
Minden évadát, minden állomását néztem és olvastam. (többszörösen) Csodálatos sorozat, köszönet érte, hogy ezt végigjártátok és ilyen magas színvonalon örökítettétek meg. Az oktatás kötelező részévé kell tenni - földrajz -történelem - magyarnyelv és irodalom - rajz és művészettörténet órák anyagaiban felhasználni.
balbako_
2021. január 29. 14:50
Ha vége a járványnak oda kell utazni! Csodálatos tájak, csodálatos emberek, csodálatos magyar nyelv!
Tehetős Totó
2021. január 29. 14:24
Havaselvére már IV. Béla korában kezdtek (újra?) települni a magyarok, mikor még Kumánia volt arrafelé. Tanú rá bizonyos Farkas nevű vezér. Aztán jött a mongol támadás, s elsöpörte az ottani kunokat, magyarokat, helyet csinálva az északra települő balkáni vlachoknak, azaz oláhoknak. Mert nem Havaselve, s Moldva, s főképp nem Erdély a román őshaza, -ezt illene tudni alapfokon minden magyarnak,- hanem a Balkán hegységtől délre fekvő területek erdetileg, s persze utána mindenhova széttelepedtek a nyájaik nyomában: egészen a Dnyeszteren túlig (Transnistria), Galíciáig, a Tátra völgyeibe, s a cseh-morva medencékig (láhok). Bukaresti kolléganőm volt az egyetemen, sajnálatosan magyarul nem beszélt, de azt mondata " sunt reformata": azaz református volt. Nota bene: Bukarest egyik "híres-hirhedett" negyede Berceni-Bercsényiről kapta a nevét... Ami csángókat illeti: őket is Brassóban ismertem meg (na nem a barcaságiakat, mert ők csak álcsángók) egyetemi éveim alatt. Döbbenten hallgattam ismerősnek tűnő szavaikat archaikus "sziszegő" nyelvjárásban, ui az "s" helyett többnyire "sz"-t ejtettek: és/ész , édeszmámikám, stb., emlékeim szerint a Bákó vidékiek. Fiatalként "továbbképzésre" küldtek Karácsonykőre, s meglepődve hallottam, hogy buszon ülők "zsuvatolását" egyre inkább megértettem: magyarul beszélt mindenki a maga csendes módján. Volt szerencsém, egy véletlen találkozás folytán megismerni a Nyisztor családot, akik elmesélték, hogy a román hatóságok még a kilencvenes évek derekán se voltak hajlandók útlevelet adni nekik Magyarországra, s napi szinten zaklatták. Nem is volt olyan rég, s a sunyiság most a "renegát" papok részéről folytatódik, akik megtagadják a magyar nyelvű misét. Élen jár bizonyos Gherghe nevő jászvásári püspök, akinek a felmenői Gergelyek voltak...A moldvai magyarság, akár az etelköziek leszármazottja is lehet, részben...
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Ezek is érdekelhetik