Fehérarcú sátánmajom született Szegeden

Bartica, a skót Edinburgh-i Állatkertből származó fehérarcú sátánmajom nőstény legújabb kölyke január 3-án jött világra. Nemét a gondozók egyelőre nem tudják, de ez hamarosan ki fog derülni, ugyanis míg a hímek sötét bundájuk mellett valóban fehérarcúak, addig a nőstények szürkésbarnás színűek, az arcukon is.    

A fehérarcú sakinak is hívott dél-amerikai főemlősöket nemzetközi fajmegmentési program keretében tartja a vadaspark. A szülők származása sokat elárul a programok működéséről és az állatkertek közötti együttműködéséről egy-egy faj sikeres szaporítása érdekében. Az anya ugyanis a dél-angliai Lympne állatkertjében született, onnan került hatévesen északra, Skóciába, ahonnan három évvel később érkezett Szegedre. Az apa egy évvel fiatalabb nála, a szintén angliai Howletts Állatkertben született, onnan utazott hároméves korában az írországi Dublini Állatkertbe, majd 15 évesen Szegedre. Kettőjüknek 2011 óta hét kölyke született, közülük kettő elpusztult, a legidősebb Franciaországba került, a többiek még együtt vannak a családdal, amíg a programot vezető szakember nem dönt további sorsukról. Az állatkerti állatok így gyakorlatilag egy populációnak tekinthetők egy-egy adott program keretében, ahol a szállításuk és párosításuk is tervszerűen zajlik.    

A dél-amerikai esőerdők alsóbb lombkoronaszintjein lakó, főleg gyümölcsökkel, diókkal és magokkal, kisebb részben rovarokkal táplálkozó sátánmajom elnevezését nem rossz természetéről, hanem majomként szokatlan külső megjelenése után kapta. Állományát leginkább az élőhelyének elvesztése és a vadászat veszélyezteti. A párok hosszú távú monogám kapcsolatban élnek. Hangjuk madárcsicsergésre emlékeztet. A hím és a nőstény „duettet énekel”, ami a közöttük lévő kapcsolat és a területhatárok fenntartására szolgál. Tömegük 1,5-2 kilogramm, dús szőr borította farkuk hosszabb mint 30-40 centiméteres testük. A sakikat repülő majmoknak is nevezik, mert akár tízméteres ugrásokra is képesek két ág között.

(MTI)