Csirkék és emberek

Teljesen korrekt amugy 21 napot van a tojasban, a 7. Nap az 1. trimeszter vege Embereknel is az 1. trimeszter vegeig lehet

A disznó is érez ám fájdalmat, mégsem mondunk le a rántott húsról..

"DE nem ezért az abortusz, hiszen te magad is számos lehetőséget említesz, miképpen lehet lehet legálisan elkerülni amit a legyek nem hordanak össze." Ennek a mondatnak mi az értelme? Ez volna az ellenérv arra, amit írtam, de mit jelent? Mit akartál írni? Azt látom, hogy szavak vannak benne egymás után, de mit jelent? Amúgy kösz, ha elolvastad, amit írtam. De egész egyszerűen nem értem a mondatot. "miképpen lehet legálisan elkerülni amit a legyek nem hordanak össze." - ezt jó lenne, ha kicsit kifejtenéd, mert még csak nagy vonalakban sem értem. Fogamzásgátló módszerekre gondolsz? Ezeknek az egyházi megítélésére? Amiből nyilván következik magának a szexuális kapcsolatnak a kerülése, mint egyházi ajánlat, sőt rendelet (mármint a házasságon kívüli kapcsolatok kerülése). Erről van szó? Mert ha erről, és mondjuk úgy gondolod, hogy azt a magzatot, ami nem házasságban fogant, az anya KÖTELES KIHORDANI ÉS MÁSOK RENDELKEZÉSÉRE ÁTADNI - hát ha létezik valami rendkívül kiforgatott és ördögi "Biblia", abban ez biztosan szerepelne. De a valós Szentírásban ilyen nem szerepel, ez viszont igen: Zsolt 51,7 Ímé én vétekben fogantattam, és bűnben melengetett engem az anyám. Ez jelentsen akármit is, semmiféleképpen sem indok arra, hogy az anyától el lehessen venni a gyerekét. Van ugye egy nagyon híres-hírhedt történet, amit "kaukázusi krétakör" néven is ismernek, amiben két "parázna asszony" (prostituált) szül egy házban, és az egyetlen életben maradt csecsemőn veszekednek, mindkettő a magáénak állítja, és a király döntésére várnak, kinek ítéli. Salamon ítélhetett volna úgy is, hogy egyiké se legyen, hiszen ezek házasságon kívül szülték meg a gyereket, és inkább adják oda olyan meddő nőnek, aki házas, és nem képes szülni (biztosan volt ilyen) - szóval, hogy a baba legalább rendezett körülmények között nőhessen fel. Ez a mostani (katolikus egyházi) mantra lényege!!!! De Salamon egyáltalán nem ezt mondta, még csak nem is utalt hasonlóra, hanem ugye a gyerek megölésére adott utasítást, és ebből rögtön kiderült, ki a valódi anya, mert az azonnal rosszul lett ettől és a gyerekről is le akart mondani. Csakhogy ebből mégsem az következik, hogy az a jó anya, aki hajlandó lemondani a gyerekről, hogy idegen emberekre bízza - az viszont sokkal inkább következik, hogy Salamonnak királyként meg sem fordult a fejében az a lehetőség, hogy bármelyik nőtől is elveheti a gyerekét, királyi tekintéllyel, és a gyereket "újraoszthatja" valaki másnak, mint ahogyan a kommunisták is elkommunizálták az erőforrásokat és azokat újraosztották. Ez utóbbi logika azt feltételezi, hogy a gyerek "nem a szülőé, hanem Istené", és ha már Istené, akkor az Isten által megbízott egyház (vagy állam) nyugodtan elrabolhatja a gyereket az anyától, és annak passzolhatja át, akit erre érdemesebbnek tart. Ebből pedig az következik, hogy gyakorlatilag senki sem lehet biztos abban, hogy az "isten" vagy az "isten megbízottjai" mikor döntenek úgy, hogy elvegyék tőle a gyerekét, és újraosszák annak, akinek csak akarják! Ezt nem lehetséges, és ezért a fenti történetben Salamon meg sem kísérli a gyerek elkommunizálását. Élő anyától elszakított nevelt gyerek talán csak Mózes szerepel az egész Szentírásban, illetve még megemlíthető Sámuel próféta, aki már nagyon kis gyerekkorától kezdve papi szolgának lett odaadva a jeruzsálemi templomba, az anyja önkéntes fogadalma miatt. De ez teljes egészében az anya önként, szabad akaratából meghozott döntése volt, még mielőtt a gyerek megfogant volna. Kényszerhelyzetben máshoz passzolt gyerek csak Mózes, az egész irtózatosan hosszú Bibliában. Bár egészen konkrétan ott is a gyerek családja találja ki ezt a mentő ötletet és nem mások beszélik rá őket arra, hogy mennyivel jobban járnak, ha lemondanak róla - és a gyereket nem is tévesztik szem elől, a nővére gondosan megfigyeli, ki találja meg, a saját anyja szoptatja a babát stb. Amikor Ábrahámnak el kell küldenie magától a nagyobb fiát, Izmaelt, az is az anyjával együtt hagyja el Ábrahámot, a fiú az anyjával marad, attól senki sem választja el, ez a lehetőség senkiben fel sem merül, senkinek eszébe sem jut. A Bibliában elég gyakran ismételt, emlegetett kitétel "az özvegyek és árvák jajszava", és sehol nincs utalás arra, hogy mivel az özvegyek tűrhetetlenül nyomorognak, ezért a gyerek érdekében a jobb módú családok vegyék el őket a szülőanyjaiktól, és neveljék fel őket a sajátjaikként. Ilyen ötletre még csak incifinci ráutalás sincs, viszont ma ez teljesen úgy van beállítva, mintha valami kegyes keresztény gyakorlat meg az Isten akarat volna, noha ilyesmire még csak véletlenül sincs utalás, az egyiptomi "gyerekholokauszt" esetén kívül, és akkor is csak Mózesre, nem valami általánosabb trendre. Bár nem bibliai példa, de még az ókori történelemhez tartozik - fantáziaként - Móra Aranykoporsó című regénye, aminek az alaptétele az, hogy Diocletianus császár az újszülött kisfiát elszakította az anyjától (vagyis a saját feleségétől) és egy megbízható katonájára bízta, hogy az nevelje fel. Az események ezután nagyon tragikus fordulatot vesznek. Tehát Móra - aki maga még csak nem is volt keresztény, annál inkább szabadkőműves - az ezzel való játszadozást mérhetetlenül sötét és gonosz ötletnek tartja, aminek nem lehet jó vége.

Kedves MEUWISSEN LÍDIA LELLE! Köszönöm a cikket, nagyon jó. Elgondolkodásra és állásfoglalásra késztet. Sok hasonlót...