De őket valamiért senki nem küldte el. Az állatok levágásról, megöléséről lehet a nyíltan beszélni, a véres és felkavaró videókat mutogatni, sőt becsülendő, de az emberi életek ennyit már nem érnek.
Az állatvédelem nagyon fontos kérdés, amit komolyan kell vennünk, még ha adott esetben „csak” egy csibéről beszélünk is. Vagy csibeembiróról. Ők nem tudnak önmagukért szavakkal kiállni és törvényeket hozni a védelmük érdekében, ezért nekünk kell.
De nem csak az állatok azok, akiket jobban kell védenünk. Sok olyan ember is van, aki nem tud felszólalni a jogaiért. Az életéhez való jogáért. Akik nem tudják elmondani, ha valami fáj nekik és nem tudnak kihez fordulni segítségért. Hiszen még az anyaméhben vannak.
Németországban, mivel feltételezik, hogy a 7. naptól érezhetnek a csibeembriók fájdalmat, ezért már a 6. naptól tiltani fogják az elpusztításukat. Ugyanebben az országban a 12. hétig bármilyen okkal abortálható egy magzat és jópár indokkal utána is, pedig már számos tanulmány bizonyította, hogy a magzatok akár már a 10. héten érezhetnek fájdalmat. Az ő fájdalmuk valamiért mégsem ér annyit, mint egy csibeembrióé.
Az ő feldarabolásukkal nem foglalkoznak a jogalkotók, hiszen „kényes téma”, amellyel könnyen választást lehet veszíteni. Vagy épp nyerni, ha adott esetben egy abortuszt végző szervezet támogatja a kampányt, ami miatt akár még a kilencedik hónapban is engedélyezik az abortuszok elvégzését.