Mikor jutottunk el odáig, hogy a csirkeembriók feltételezhető fájdalma többet ér, mint az emberi embrióké?
Írta: Meuwissen Lídia Lelle, a Pro Life Hungary vezetője
Megtiltják a hím naposcsibék leölését Németországban 2022-től, majd két év elteltével tovább szigorítják az előírásokat, megtiltják a csibeembriók leölését is, azaz a tojás elpusztítását, a keltetés 6. napjától. Hogy mi az oka? Nem kizárható, hogy ekkor már éreznek fájdalmat.
A hír olvasása során eszembe jutott egy nyári emlék, amikor Varsó belvárosában sétálgattam és hirtelen egy laptop képernyőjébe botlottam, amit arcukat eltakaró emberek tartottak. A laptopon egy kisfilmet játszottak le egy vágóhídról. Borzalmas volt látni a rengeteg vért és tetemet, főleg úgy, hogy minden felvezetés nélkül egyszer csak az arcomba lett tolva. Nagyon felkavart és dühös lettem, amiért a kellemes belvárosi sétámba egy pillanat alatt becsempészték ezeket a felkavaró videósorokat.
Bár a céljukat nem bonyolult kitalálni, mégsem az okozta a felháborodásomat leginkább, hogy amit képviselnek, azzal nem értek egyet, hanem ahogyan azt képviselték. Eljátszottam a gondolattal, hogy hogyha én, mint életvédő aktivista ugyanígy kiállnék, csak egy tehén levágása helyett arról mutatnék videót, hogy hogyan aprítják fel a magzatokat az abortusz során, valószínőleg elég hamar elkergetnének, és talán még a hírekben is szerepelnék mint radikális aktivista, aki a roppant agresszív propagandáját az emberek képébe merte tolni fényes nappal.
De őket valamiért senki nem küldte el. Az állatok levágásról, megöléséről lehet a nyíltan beszélni, a véres és felkavaró videókat mutogatni, sőt becsülendő, de az emberi életek ennyit már nem érnek.
Az állatvédelem nagyon fontos kérdés, amit komolyan kell vennünk, még ha adott esetben „csak” egy csibéről beszélünk is. Vagy csibeembiróról. Ők nem tudnak önmagukért szavakkal kiállni és törvényeket hozni a védelmük érdekében, ezért nekünk kell.
De nem csak az állatok azok, akiket jobban kell védenünk. Sok olyan ember is van, aki nem tud felszólalni a jogaiért. Az életéhez való jogáért. Akik nem tudják elmondani, ha valami fáj nekik és nem tudnak kihez fordulni segítségért. Hiszen még az anyaméhben vannak.
Németországban, mivel feltételezik, hogy a 7. naptól érezhetnek a csibeembriók fájdalmat, ezért már a 6. naptól tiltani fogják az elpusztításukat. Ugyanebben az országban a 12. hétig bármilyen okkal abortálható egy magzat és jópár indokkal utána is, pedig már számos tanulmány bizonyította, hogy a magzatok akár már a 10. héten érezhetnek fájdalmat. Az ő fájdalmuk valamiért mégsem ér annyit, mint egy csibeembrióé.
Az ő feldarabolásukkal nem foglalkoznak a jogalkotók, hiszen „kényes téma”, amellyel könnyen választást lehet veszíteni. Vagy épp nyerni, ha adott esetben egy abortuszt végző szervezet támogatja a kampányt, ami miatt akár még a kilencedik hónapban is engedélyezik az abortuszok elvégzését.
Mikor jutottunk el odáig, hogy a csirkeembriók feltételezhető fájdalma többet ér, mint az emberi embrióké? Hogy lehetséges az, hogy egy olyan világban, ahol egyre nagyobb hangsúlyt fordítanak a toleranciára, elfogadásra, szeretetre, egyenlő jogokra, illetve bánásmódra, ott ilyen mértékben sárba tiporjuk az alapvető jogait egy komplett embercsoportnak.
Ugyanazon a téren, ahol nyáron sétálgatva a vágóhidas videóba botlottam, az elmúlt hónapok során több százan tüntettek a magzati élet kioltásának jogáért. Ma ez a hely és a téren lévő templomok és épületek falai tele van firkálva piros villámokkal, és káromló szavakkal. Ugyanazon a helyen, ahol az állatok életének a védelméért kiállnak, az emberi élet kioltásáért tüntetnek. Ami ezen a téren történik, az történik manapság szerte a világban.
Én csak remélni tudom, hogy eljön az a pont, amikor az emberek meglátják ennek az abszurditását. Hogy eljön az a pillanat, amikor végre újra felismerjük az emberi élet értékét és szépségét. Hogy mekkora kincs a gyermek és mennyire nagy ajándék. Hogy valóban mindannyian értékesek vagyunk, szerethetőek, minden különbözőségünk ellenére már a fogantatásunk pillanatától. És amikor felismerjük, hogy bár az állatokat szeretnünk és óvnunk kell, de nem emelhetjük az emberi életek fölé.
Az influenszer-kormányzás első jelei nem sok jót ígérnek. Vajon az abortusz ügyében is enged a liberálisoknak a kormány? És amennyiben igen, mi lesz erre a konzervatív szavazók válasza?
„Köszönöm! Majd tíz napig gondoskodtak rólam” – írta a műsorvezető.
Egy 1989-ben készült BBC-riport fiatalok történetein keresztül mutatta meg, milyen volt Magyarország a rendszerváltás előtti hónapokban.
Oroszországban egy sajátos társadalmi szerződés jött létre, ahol az állam pénzzé tette az életet és a halált.
Sokszor nehéz eldönteni, hogy sírjunk vagy nevessünk.
Őszintén beszélt a KDNP-s képviselő.
