Írta: Kurucz Dániel
Bécstől Prágáig, versenyfutásban a vírussal
Valahogy minden évben az első részt érezzük a legkevésbé izgalmasnak. Legyen az első epizód színhelye Dél-Afrika vagy Irán, nem számít, a csapatnak bele kell rázódnia. Ez a mi műfajunk hátulütője, nincs még egy másik felvétel vagy más stúdiókörülmények. Ugyanakkor Burgenlandhoz, magyar nevén az Őrvidékhez talán nem is annyira kell.
Ha Ausztriára gondolunk, nem egy körömrágósan izgalmas, felfedezésre váró ország jut eszünkbe. Mi speciel a rém unalmas szomszédunkra gondolunk, akik ’55-ben fölavathatták a szovjeteknek szóló „köszi” szobrot, hogy azóta még a fű is zöldebb legyen náluk. Hogy ez mennyire igaz?
„… a burgenlandi magyarok szeretnek is osztrákok lenni, mivel a gazdasági helyzet nagyon jó.”
Ezt mondja az ausztriai magyarok egyik kohéziós ereje, Somogyi Attila. És ha ő ezt mondja, akkor az úgy is van. Ellentétben akár Erdéllyel vagy Délvidékkel, itt, Burgenlandban alig pár ember áldozza a szabadidejét a magyar gyerekekre, néptáncra, kultúrára… Így őket, az utolsó mohikánokat nagyon meg kell becsülnünk.
Felsőpulyát leszámítva Ausztria magyarjai Felsőőr környékén koncentrálódnak, így a lélegeztetőgép zsinórjának számító ún. magyar gimi is Felsőőrött található – mert ilyen is van még. Az már egy másik kérdés, hogy főképp Magyarországról ingáznak ide suliba a gyerekek, Kőszegtől Szombathelyig.
„Nem olyan könnyig”
Azért Alsóőrben sétálgatva szívmelengető érzés, hogy még hallani magyar szót, bár nem épp a megszokott formában. Először tájszólásnak hittük, de inkább csak eltérőbb szavak játéka ez a magyar nyelvvel. Olyan mintha értenéd, de aztán mégsem. A hangsúlyozásból ugyan tudod, hogy magyarul beszélnek, csak épp nagyon kell fülelj, hogy érts is valamit. Talán valahogy így lehetnek velünk a finnek.
Kelemen László szerint ez „nem éppen véletlen”. Életét a burgenlandi magyar kultúra ápolására tette fel, így amikor azt mondja, hogy a Magyar Tudományos Akadémia évek óta kutatja a helyi nyelvjárást, nem is merünk nagyon kételkedni. Csak egy példát említve, az itteni magyarok is majdnem annyira elzártan éltek, mint Moldvában a csángó magyarok – de ne vegyük el az 5. részünk kenyerét.