Igényes, informatív, izgalmas – ha néhány jelzővel kellene minősíteni Hahner Péter, a Rubicon Intézet főigazgatójának új kötetét, valószínűleg ezekkel a szavakkal tenné az olvasó. A Történelmi kaleidoszkóp magyar szemmel masszív, több mint félezer oldalas kötet, mégsem nélkülöz egyfajta könnyedséget: a témák sokszínűsége mellett a gazdag, olykor egész oldalas illusztráció és a színes tördelés is szemet gyönyörködtető módon vezeti végig az olvasót a feldolgozott korszakokon és témákon.
Franciaország és Angolhon
A kötet nevéhez hűen sokféle témát és megközelítési irányt vet fel, bár végig
érezhetően domináns marad Hahner bevallott francia-amerikai orientációja,
amely nem meglepő annak ismeretében, hogy másfél évtizedig vezette a Pécsi Tudományegyetem Újkortörténeti Tanszékét, s több tucatnyi, nevéhez fűződő kötet és megszámlálhatatlan cikke is e témákban íródott. Hahner lényegében annak megszületésétől fogva publikált a Rubicon történelmi magazinban a főszerkesztő, Rácz Árpád felkérésére, olyan, ugyancsak ismert pályatársai mellett, mint Ormos Mária vagy Romsics Ignác.
A Történelmi kaleidoszkóp ezeknek az írásoknak a válogatott, szerkesztett, színes fényképekkel, korabeli festményekkel, plakátokkal, metszetekkel és karikatúrákkal felöltöztetett kiadása, Hahner harmincéves Rubicon-életművének egyfajta esszenciája. Ötvenöt írás hat csokorba gyűjtve – ezek mintegy fele a forradalom előtti, a forradalom és Napóleon alatti, valamint azutáni Franciaországgal foglalkozik, emellé jut tizennégy cikk az európai és nyolc az amerikai történelemnek, valamint egy kimondottan fontos gondolatokat és érdekességeket közvetítő csokor Fogalmak és forradalmak címmel, ahol a szerző kísérletet tesz a feudalizmus és az abszolút monarchia, a forradalom, puccs és a merénylet marxista megközelítésű értelmezésének korrigálására.
Ami ugyancsak érdekessége e fejezetnek és az egész kötetnek, hogy gyakran kerülnek egymás mellé negyedszázadnyi különbséggel megjelent írások, ez azonban mindaddig szinte észrevehetetlen, ameddig az olvasó az egyes cikkek végére biggyesztett hivatkozásokig nem ér, ettől eltekintve ugyanazt a jókora háttértudásra épülő, kidolgozott és precíz, mégis izgalmas írást kapja az 1991-es Hahnertől, mint a 2019-estől.