Miért a zsidók? – Dennis Pragerék a zsidóság mai helyzetéről

Régi hiányosságát pótolta a hazai könykiadás, amikor nemrég megjelent Dennis Prager amerikai konzervatív közíró és Joseph Telushkin rabbi közös könyve, a Miért a zsidók? a Minerva gondozásában. A két szerző – akik közül az előbbi az Egyesült Államok egyik legismertebb online politikai gondolkodója, a Prager University alapítója (a Mandiner interjúját Pragerrel itt olvashatják) – könyvünkben az antiszemitizmus jelenségének és okainak leírását igyekeznek adni.

A téma különösen aktuális, hiszen azt láthatjuk, hogy míg Kelet-Európában az antiszemitizmus ízléstelen cikkek és sikertelen borsodi ellenzéki politikusok (le)szereplésében merül ki, addig Amerikában és Nyugat-Európában a zsidógyűlölet valós fizikai veszélyt jelent a közösségekre, nem ritkán véres atrocitások kíséretében.

Prager és Telushkin könyve azért is érdekes, mert bár könyvüket 2016-ban frissítették, olyan jelenséget írnak le, amelyek azóta erősen elfajultak. A szerzők megdöbbenve tudatosítják, hogy 2014-ben 1168 antiszemita atrocitás történt az Egyesült Királyságban. (Ennél frissebb adatot nem idéznek). Vajon mit szólhatnak hozzá, hogy a Guardian 2020 februári cikke szerint 2019-ben 1805 atrocitás történt ugyanott, melyből 158 nem „beszólogatás” vagy „köpködés”, hanem erőszakos támadás volt? Azaz: körülbelül 2,3 naponta támadtak meg fizikailag brit zsidókat a tavalyi év során. A szerzők a már néhány évvel ezelőtti helyzetet is úgy értékelik, hogy

A szerzők hozzáállása olyan értelemben abszolút reakciós, hogy nem hajlandók az antiszemitizmust kizárólag a kereszténység egyes tanításaiból, gazdasági vagy politikai okokból levezetni. Az effajta érveléseket „a zsidógyűlölet dejudaizálásának” nevezik, tisztázva, hogy az antiszemitizmusnak „félreérthetetlenül zsidó” okai vannak, azaz: az antiszemiták egyszerűen gyűlölik a zsidókat, mégpedig azért, mert azok zsidók. Ez az identitás igenlését és a liberális társadalomtudományi magyarázatok elvetését jelenti.

Különösen érdekes az amerikai kongresszusban újrázó Izrael-ellenes demokrata képviselőnők és a hazai antiszemita szélsőjobbal szövetséget kötő baloldali politikusok tevékenységének tükrében a szerzők megjegyzése: „A zsidókkal, legalábis a jó közérzetükkel szembeni ellenérzés most elsősorban a politikai baloldalon található, főleg az egyetemi világban és a balos aktivisták körében […]”. A baloldali antiszemitizmust taglaló résznél a szerzők feltárják Karl Marx antiszemitizmusát, végigveszik a szovjet propaganda által a zsidósággal – és főleg Izraellel – szemben megfogalmazott vádakat, majd behatóan tárgyalják a modern, nyugati balos antiszemitizmust. „A baloldal a vallásuk és önmaguk nemzetként való meghatározása miatt viszonyul ellenségesen a zsidókhoz. A zsidó vallási és nemzeti elem fúziója maga a kárhozat a szekuláris és univerzalista baloldal számára. Ez részben megmagyarázza, miért viszonyul a szinte minden más nemzet felszabadításai mozgalmával szemben olyannyira befogadó és velük mindig segítőkész baloldal oly ellenségesen a zsidó nemzeti érzéshez.”

A migrációs válság és az európai iszlamizációs folyamatok okán

„Csak a muszlim antiszemitizmus mélyre nyúló vallási gyökereinek megértése és története folytonosságának tudomásul vétele segít megérteni a muszlimok jelenkori zsidógyűlöletét” – érvelnek a szerzők. „Csak ekkor válik nyilvánvalóvá a számunkra, hogy a cionizmust megelőzően harmonikus volt a kapcsolat a zsidók és muszlimok között, és sem az iszlámban, sem a muszlimokban nem volt gyűlölet a zsidók iránt. Nem Izrael létrejötte lobbantotta lángra a zsidógyűlöletet – az csupán felerősítette, új fókuszpontot biztosított a számára”. A szerzők nem tagadják, hogy az iszlám világban is élhetnek zsidók, ám „csak mint »megalázott nyomorult« kaphat[nak] helyet a muszlim világban”.

A könyv összességében fontos és akut kérdésekre keresik a választ, egy olyan időszakban, amikor bár még érik antiszemitizmus-vádak a kelet-európai országokat is, ám ezek egyre veszítenek erejükből, hiszen az atrocitások számának drasztikus növekedése a tömeges migráció, a szélsőbaloldali radikalizmus – és az ezekre reagáló neonácizmus – hatására elsősorban nyugaton jellemzők. A könyv kiváló magyar fordításban jelent meg, mindössze néhány helyen zavarodhat össze az olvasó az idehaza nem annyira, vagy másképp használt szavakat olvasván. A magyar olvasó számára csupán azért szolgálhat kevés újdonsággal a munka, mert a hazai konzervatív diskurzusban már régen megtárgyalt témákat rág át Prager és Telushkin munkája: nekünk nem újdonság a szélsőbaloldali antiszemitizmus híre és az iszlamizáció veszélyei sem, erről a jobboldali magyar sajtó sokszor és sokat írt. Mindenesetre üdvözlendő, hogy ez a könyv is napvilágot látott magyarul.