Mit kezdett a jobboldal a Trump-jelenséggel? – Fellegi Tamás, Stumpf István és Mándi Tibor a Mandinernek

Fellegi Tamás volt miniszter, az NKE Amerika Tanulmányok Kutatóintézet stratégiai igazgatója, az EuroAtlantic Tanácsadó Kft. tulajdonos-ügyvezetője. Stumpf István volt alkotmánybíró és kancelláriaminiszter, az NKE Amerika Tanulmányok Kutatóintézet kutatóprofesszora. Mándi Tibor Amerika-szakértő, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar Politikatudományi Intézetének egyetemi docense – őket kérdeztük a Trump-jelenségről és a konzervatívok kilátásairól, lehetőségeiről egy újabb korszak kezdetén.

***

Trumpizmus: a várva várt „konzervatív forradalom” vagy az elárult republikanizmus?

A 2016 és 2020 közötti elnöki ciklusról, Donald Trump fellépéséről sokan a konzervativizmus megújulásaként beszélnek, mások a trumpizmus jelenségét „konzervatív forradalomnak” tartják. Fellegi Tamás e jelenség leírására el tudja fogadni a „forradalom”, sőt, pejoratív jelentése ellenére a „populista forradalom” kifejezést is, szerinte ugyanis 2016-ban az történt, hogy

 – lásd Hillary Clinton hírhedt megjegyzését Trump szavazóiról: „basket of deplorables” („egy rakás szánalmas alak”); illetve azt is, hogy Trump meg tudta szólítani „a hátrahagyott milliókat, akikre a politika nem figyelt kellően oda”.

A volt miniszter úgy véli, a négy évvel ezelőtti elnökválasztási folyamat egy kétfrontos establishment-ellenes lázadás volt: a jobboldalon Donald Trump, a baloldalon Bernie Sanders vezette, de míg az utóbbit „elfojtotta a demokrata establishment, addig Trumpot nem tudta a republikánus, így ő elmosta mindkettőt”. A Trump-mozgalom tehát jobbról indult, és a konzervatívok számára fontos témákat dobott fel (például a gender-vita, az identitás-politika, az abortusz vagy a migráció ügye), Fellegi szerint ez a kísérlet mégsem nevezhető a konzervativizmus sikeres megújításának.

Fellegi Tamás, az NKE Amerika Tanulmányok Kutatóintézet stratégiai igazgatója, az EuroAtlantic Tanácsadó Kft. tulajdonos-ügyvezetője

Hasonlóan látja az új jobboldali kezdeményezés mozgatórugóit és Donald Trump sikerének titkát Stumpf István is: a washingtoni establishment emberei lekicsinylően beszéltek a nyugati part és a keleti part között, Amerika középső részein élő vidékiekről, a New York és Los Angeles között húzódó világról,

a billegő államokra koncentráló kampányával pedig megnyerte az elnökválasztást. „Donald Trump legyőzte a Republikánus Párt elitjéhez tartozó összes riválisát, majd Hillary Clintont is, aki mögött felsorakozott a szinte teljes amerikai média- és pénzügyi elit, Hollywood, az egyetemi- akadémiai és az alapítványi világ meghatározó része” – fogalmaz a volt alkotmánybíró.

Stumpf István szerint a „háttérállam” („deep state”) a katonai, titkosszolgálati és kormányzati bürokráciába ágyazódott érdekcsoportjainak hálózata révén ettől kezdve folyamatos nyomás alatt tartotta Trumpot és embereit, még egy alkotmányos felelősségre vonási eljárást (impeachment) is kierőszakoltak ellene, eredmény nélkül. Stumpf István szerint a Trump-mozgalom legfőbb érdeme, hogy megállította a balliberális stratégia teljes térfoglalását az amerikai politikában, ugyanakkor a jelenséget nem nevezné „konzervatív forradalomnak”, inkább a két nagy párt elitjével szembeni „ellenforradalomnak”.

Stumpf István, az NKE Amerika Tanulmányok Kutatóintézet kutatóprofesszora

„Trump nem rendelkezett egységes, kidolgozott ideológiai programmal, illetve olyan szellemi hátországgal, ami egy »konzervatív forradalom« megvalósulását lehetővé tette volna. Ennek ellenére elnöksége elindított olyan változásokat, amelyek valóban megváltoztatták az amerikai konzervativizmus karakterét” – vélekedik Mándi Tibor Amerika-szakértő. Szerinte az csak a következő években fog eldőlni, hogy ezek a változások összeállnak-e egy koherens ideológiai mozgalommá.

Milyen karakterjegyeiben különbözik tehát a trumpizmus a hagyományos republikanizmustól?

– adja meg a tömör választ Fellegi Tamás. „Amíg a Trump előtti republikánus vezetők a gazdasági és társadalmi közélet szinte minden szegletét uraló liberális mainstreamhez való igazodás lehetőségét keresték, addig a trumpizmus nem akart megfelelni ezeknek az általános sztenderdeknek” – fejti ki az NKE Amerika Tanulmányok Kutatóintézet stratégiai igazgatója.

Az elitista, a „népi” politizálástól idegenkedő konzervatívok a populizmust, különösen annak radikálisabb megnyilvánulásait hagyományosan távolságtartással kezelik, Trumppal is ezt tették, Mándi Tibor szerint azonban „egy olyan politikai helyzetben, amikor az elit maga válik radikálissá, indokolható lehet a populista elemek beemelése a konzervatív politikába”.

Stumpf István értékelése szerint nincs összebékíthetetlen konfliktus a két irányzat, a trumpizmus és a republikanizmus között, a vezérlő elveik nagyon hasonlóak. „Az amerikai konzervativizmus gerince a pragmatizmus. Amerika legnagyobb konzervatív elnökeit a vállalkozó szellem jellemezte, hittek a józan ész ítélőképességében, az élettapasztalatokon alapuló bölcsességben, a kemény munka becsületében” – magyarázza az NKE Amerika Tanulmányok Kutatóintézet kutatóprofesszora, felhívva a figyelmet arra, hogy

ekképp gondolkodásmódja nagyon közel állt az eredeti amerikai, tény-központú gondolkodásmódhoz. „Ezzel a konzervatív gondolkodást az amerikai történelmi gyökerek újrafelfedezése felé irányította. Trump ezt az örökséget vitte tovább és igazította a megváltozott körülményekhez” – vélekedik Stumpf.  

Mándi Tibor, az ELTE ÁJK Politikatudományi Intézetének egyetemi docense

Meghatározó republikánus politikussá tudott válni a demokrata oldalról, a New York-i elitből érkező, de konzervatív, elitellenes programmal hatalomra kerülő Trump?

A kérdésre Mándi Tibor igennel válaszol, az ELTE ÁJK Politikatudományi Intézetének egyetemi docense szerint Trump elsősorban szakpolitikai eredményeinek, illetve az általa elért választói átrendeződésnek köszönhetően vált kiemelkedő politikussá.

– ért egyet szakértő társa véleményével Fellegi Tamás, hozzáfűzve saját indoklását is: „Az adócsökkentés és a piac állami szabályozásának visszaszorítása, az eddigi legerőteljesebb abortusz-ellenes elnöki állásfoglalás, a konzervatív bírák kinevezése, a nyílt társadalom eszméivel, illetve a radikális baloldali véleménydiktatúrával szembeni fellépés mind ebbe az irányba mutatnak”.

Bírálói szerint azonban az elnöknek voltak olyan lépései – így az intézmények gyengítése, az oroszbarátság, a fiskális lazaság, a szabadkereskedelmi egyezmények felbontása –, amelyek az alapvető konzervatív (republikánus) értékekkel mentek szembe, illetve Trump stílusa nem felelt meg az elnöki hivatal méltóságához elvárt szintnek. „Kétségtelen, hogy rendkívül megosztó személyisége és markáns politikája miatt nagyon sok ellenfelet gyűjtött, és nem sikerült enyhítenie Amerika megosztottságát” – ért egyet a kritikák egy részével Stumpf István. Fellegi Tamás is úgy látja, hogy Trump karakterében számtalan hiba van, stílusánál fogva pedig ezek sokkal jobban megmutatkoztak, mint elődeinél. Ugyanakkor nem szabad elfelejteni, hogy sok kritikusát nem a valós hibák, hanem az őket ért érdeksérelem motiválta:

Trump október 19-én két kampányesemény között repülve nyilatkozik az elnöki különgépen

A Trump személyiségét, kormányzati és kommunikációs stílusát érintő kritikát Mándi Tibor is jogosnak érzi, egyes intézkedéseinek bírálatát azonban nem: az elnök nemcsak gyengített, de erősített is intézményeket – például a hadsereget. Az oroszbarátság vádját gyengíti, hogy az ukrajnai konfliktusban fegyverszállításokkal támogatta az oroszokkal szemben álló felet; a fiskális lazaság nemcsak rá, hanem korábbi demokrata kormányzatokra is jellemző volt; a NAFTA-szerződést pedig nem bontotta fel, csak újratárgyalta.

a „kultúrharcot”, a közélet szimbolikus tereiben zajló politikai csatákat fontosnak tartotta. „A szélsőjobboldali, alt-right kezdeményezésekkel ellentétben a trumpista »MAGA-mozgalom« (betűszó a »Make America Great Again« trumpi kampányjelmondatból – a szerk.) valóban meghatározó politikai elvrendszerré vált, ami nem tudott volna táptalajt nyerni, ha a jelenkori amerikai közéletet nem a safe space-ek, a PC, az LMBTQ-érzékenyítés, a »metoo« vagy éppen a deklaráltan marxista Black Lives Matter formálná, ha a »woke-ideológia« az amerikai polgárok mindennapjaiból nem követelne, illetve kapna egyre nagyobb szerepet” – hangsúlyozza Fellegi Tamás.

A „metoo”-mozgalom túlkapásai, vagy a Black Lives Matter utcai vandalizmusa Stumpf István szerint is csak mobilizálta a konzervatív identitású csoportokat, ez erősítette Donald Trump választói támogatottságát a 2020-as választásokon. A volt alkotmánybíró úgy látja, hogy a politika (így az amerikai politika is) az elmúlt évtizedben radikális átalakuláson ment keresztül, a közvetlen kapcsolatok helyett

ráadásul „a politika eljogiasodott, a jog pedig átpolitizálódott”.

„A »kultúrharc« lényege a mainstream intézmények (média, egyetemek, kulturális fórumok, szórakoztatóipar, nagyvállalati kultúra) birtoklása" – folytatja Mándi Tibor, így a jobboldal nem teheti meg, hogy ebből kimarad. A tét számára pedig az, hogy sikerül-e megállítania ezen intézmények folyamatos balratolódását, esetleg sikerül pozíciókat is visszahódítani ezen a fronton.

Donald Trump és Paul Ryan, az amerikai képviselőház republikánus párti elnöke 2017 novemberében az adóreform-tervezetről egyeztet a Fehér Házban

Hogyan változott meg a Republikánus Párt Trump hatására?

„Donald Trump újraélesztette és átstrukturálta a Republikánus Pártot; egy vidéki, altruista klubból olyan politikai szervezetet hozott létre, amely az alsó-középosztály és a munkásosztály széles rétegei mellett nagyobb arányú kisebbségi (latino, fekete) támogatást mondhat magáénak, mint 1960 óta bármelyik republikánus elnökjelölt és a mögötte álló párt. Megerősítette azoknak a patrióta amerikaiaknak a hitét, akik „ragaszkodnak a Bibliájukhoz és a fegyvereikhez”, és még mindig bíznak az alkotmányban lefektetett elvek érvényesülésében” – vélekedik Stumpf István.

Az NKE kutatóprofesszora fontos fegyverténynek tartja még, hogy Trump megszelídítette a Tea Party radikális konzervatív mozgalmat, illetve egyesítette a korábbi elnökökhöz kötődő republikánusokat.

– hangsúlyozza Fellegi Tamás is. Az Amerika-szakértő emlékeztet, hogy a gazdasági eredmények a járvány megjelenése előtt minden társadalmi rétegben éreztették hatásukat, ennek köszönhető, hogy Trump – miközben megtartotta a hagyományos republikánus bázist, a felső-középosztályt – növelni tudta támogatottságát mind a munkásrétegek, mind az etnikai kisebbségek körében. „Elég csupán arra a tényre gondolni, hogy az egyik legjelentősebb csatatér-államot, Floridát Trump a spanyol ajkúak szavazataival nyerte meg” – érvel Fellegi.

2016-ban Trumpnak sikerült elhódítania a demokratáktól a munkásszavazók egy részét, és bár a mostani elnökválasztáson sokuk visszaszavazott Joe Bidenre – a demokratapárti elnökjelölt velük nyert a „rozsdaövezet” államaiban, Wisconsinben és Michiganben –, mégis, a republikánusok így is a korábbinál jelentősebb munkástámogatottságot mondhatnak magukénak.

„A 2020-as választás nagy meglepetése Trump és a republikánusok jó szereplése a fekete férfiak, a latinók, az ázsiaiak körében” – mutat rá a már fentebb jelzett másik támogatói rétegre Mándi Tibor is.

Donald Trump elnöksége a Republikánus Párt karakterét is megváltoztatta: a GOP markánsan jobboldali lett,

„Az ő nevével fémjelzett nacionalista-populista irányvonal fogja meghatározni a következő időszak amerikai konzervativizmusát. Egyelőre a régi motorosok vannak vezető pozíciókban, de már a Tucker Carlson-féle nemzeti, vagy a Ben Shapiro-féle anti-gender, anti-identitás konzervativizmus is dinamikus a pártban” – vélekedik Fellegi.

„A „nemzeti konzervativizmus” eszméje körül Yoram Hazony vezetésével egy erős szellemi bázis alakult ki, ám nekem – mivel az amerikai hazafiság mindig is erősen elvi-ideológiai természetű volt – vannak kétségeim a tekintetben, hogy ez az irányzat képes lesz-e az országos politikában valódi áttörést elérni” – teszi hozzá Mándi. „Számos új tehetség jelent meg a trumpi új hullám hátán, akik népszerűbbé és hitelesebbé tudják tenni a pártot az afroamerikai és a hispán hátterű szavazók körében. Ilyen tehetség Észak-Karolina frissen megválasztott kormányzó-helyettese, az afroamerikai Mark Robinson” – magyarázza Stumpf István.

Donald Trump támogatói a választási visszaélések ellen tüntetnek november 7-én Atlantában

„Trump négy évvel ezelőtti ígérete úgy hangzott, hogy a „birodalmi Amerika” helyett jön a „nemzetállami Amerika” korszaka, ez pedig a párt neokon befolyástól való „felszabadítását” is jelentette” – emlékeztet Fellegi Tamás. És valóban csökkent a befolyásuk, ahogy

(bár a konfrontációkat az elnök is szinte kereste), illetve a gazdaságpolitikában finomította saját irányait a neokonzervatívok feltétlen szabadpiaci álláspontjához képest.

„Trump a „mocsár” lecsapolást a saját pártján kezdte" – hívja fel a figyelmet Stumpf István. A volt kancelláriaminiszter szerint az elnök a 2018-as félidős választásokra már átvette a Republikánus Párt irányítását, kiszorította azokat, akik nem támogatták „America First” nevű programját, stratégiai célkitűzéseit. 2020-ra pedig eléri, hogy a Republikánus Párt megőrzi többségét a Szenátusban, erősíti pozícióját a Képviselőházban, megszerzi a kormányzói posztok többségét, és stabilizálja a konzervatív többséget a Legfelsőbb Bíróságon.

A kormányzati mérleg: újra naggyá tette-e Trump Amerikát?

„Gazdasági értelemben abszolút, minden koronavírus-járvány előtti mutatót tekintve, volt munkahelyteremtés és gazdasági növekedés” – fejtegeti Fellegi Tamás. „A Trump-kormány nem indított új háborút, de részt vett az Iszlám Állam szétverésében. A Közel-Keleten történelmi békefolyamatok indultak meg, még a Koreai-félszigeten is történelmi pillanatok játszódtak le”. Az NKE oktatója szerint Trump ugyanakkor sok esetben meggondolatlan külpolitikai döntéseket is hozott, amelyekkel gyengítette hagyományos szövetségi rendszerét, a világ szemében pedig növelte a negatív Amerika-képet.

„Az általa (illetve részben politikai ellenfelei által is) gerjesztett politikai megosztottság, a súlyos belső konfliktusok összességében inkább rontották, mint javították az Egyesült Államok helyzetét, mind bel-, mind külpolitikai értelemben” – értékeli a kormányzati teljesítményt Mándi Tibor. Mint mondja, Trump ugyanakkor elindított változásokat, amelyeknek a pozitív gyümölcsei később érhetnek be.

Donald Trump minden bizonnyal nagy fölénnyel nyerte volna meg az elnökválasztást, ha nem tör ki a covid-járvány – vélekedik Stumpf István.

„A társadalompolitikában alacsonyan tartotta az afroamerikai munkanélküliséget, szigorította a bevándorlás feltételrendszerét, fellépett a BLM-féle zavargásokkal szemben, a külpolitikában pedig nagy sikere a közel-keleti békeegyezmény tető alá hozása volt. A Gallup felmérése szerint az amerikaiak 56 százaléka mondja azt, hogy most jobban élnek, mint 2016-ban” – sorolja az eredményeket az NKE kutatóprofesszora.

Trump két nappal az elnökválasztás után sajtótájékoztatóra érkezik a washingtoni Fehér Házban

Melyek voltak tehát a Trump-ciklus legnagyobb konkrét sikerei? Fellegi Tamás szerint a leghosszabb érvényű siker a bíróságok, benne a Legfelsőbb Bíróság konzervatív szemléletű átalakítása, amely évtizedekre meghatározhatja majd a társadalmi folyamatok irányát. A volt miniszter emellett sikernek könyveli el az amerikai gazdaság teljesítményét, illetve a közel-keleti békefolyamat új pályára állítását is.

Stumpf István szintén azt tartja a Trump-kormányzat kiemelkedő sikerének, hogy

„Elnöksége alatt három főbírót nevezett ki, és ezzel 6:3-ra módosította a konzervatív-liberális arányt Amerika legnagyobb hatalmú bíróságán. A konzervatív jogászokból álló szakmai szervezet, a Federalist Society segítségével több mint 220 olyan szövetségi bírót nevezett ki, akik elkötelezettek a konzervatív értékek, illetve az alkotmány eredeti értelmének és szövegének védelme mellett” – magyarázza a volt alkotmánybíró. Külpolitikai sikernek pedig azt tartja, hogy a korábbi elnökökkel szemben Trump nem indított újabb háborút, a külföldi konfliktusokban szolgálatot teljesítő amerikai katonákat pedig igyekezett hazahozni.

„A sikerek közül a gazdaságpolitikát, mindenekelőtt a nagymértékű adócsökkentést és az agresszív deregulációt, illetve az ennek köszönhető gazdasági fellendülést, a rekord alacsony munkanélküliséget emelném ki” – folytatja a sort Mándi Tibor. Az ELTE egyetemi docense szintén fontos momentumnak tartja a szövetségi bírósági kinevezéseket, valamint a külpolitikai eredményeket is: a Kínával és Iránnal szembeni határozott fellépést, az Iszlám Állam felszámolását és az izraeli-arab békemegállapodások tető alá hozását.

Végül, elemzésünk végén érdemes tisztázni, mik voltak a Trump-kormányzat legnagyobb kudarcai. Hiszen jelen állás szerint Donald Trump elvesztette az elnökválasztást – bár még a jogorvoslatok folyamatban vannak –, a választók egy része elégedetlen volt elnöki teljesítményével. Erre a kérdésre mind a három, általunk megszólaltatott szakember azonos választ adott: az egyik kudarc az egészségügyi rendszer elmaradt átalakítása volt, vagyis, hogy a visszavont Obamacare helyett a kormányzat nem vezetett be egy másik programot,

„Szinte bizonyos, hogy gyakorlatilag ez a kettő vezet Trump választási vereségéhez, hogy ha végül hivatalosan is Joe Biden lesz a következő amerikai elnök” – vonja le a végső tanulságot Fellegi Tamás.

fotó: Stumpf István, Fellegi Tamás (NKE), Mándi Tibor (ELTE ÁJK), MTI