A család nevében Szőcs Petra költő, rendező, forgatókönyvíró, Szőcs Géza lánya emlékezett. Elmondta, hogy édesapja úgy volt magyar, hogy egyetemes volt, sok emberen segített, és az ellenfeleivel is toleráns volt. „Idő előtti volt ez a távozás. Csináld azt, amit szeretnél, legyél ott, ahol akarsz, akár több helyen is. És amennyire lehet, maradj azért velünk” – búcsúzott Szőcs Petra.
A kormányfő búcsúbeszédében úgy fogalmazott, Szőcs Géza több volt, mint barát, kortárs költő, politikus, tanácsadó, ő mentor, „stratégosz”, lelki támasz volt. „Nem csupán a múltunk közös, de a jövőt is együtt terveztük”, minden megbeszélésre zsáknyi ötlettel érkezett – mondta Orbán Viktor, úgy fogalmazva: nem engedett sem a '48-ból, sem az '56-ból, sem a '89-ből, de „nem engedett 2148-ból, 2256-ból és 2389-ből sem”, bármiben lefogadta volna ugyanis, hogy Magyarország és a magyar nemzet nemcsak volt, hanem lesz is.
„Ami nekünk kalandornak vagy fantasztának tűnt, az ő fejében és szívében maga volt a nemzet jövője. (...) Robosztus alkata ellenére inkább könnyednek tűnt, a föld és a gravitáció nem húzta le, nem járt, szinte lebegett” – tette hozzá. Ha igaz az, hogy a magyarok „több történelmet csinálnak, mint amennyit el tudnak fogyasztani”, akkor Szőcs Géza „ízig-vérig magyar volt”, több ötlete volt ugyanis, mint ahányat elbírt a politika, több szava, mint amennyi a költészetéhez kellett, és több története, mint amennyi a tankönyvekben elfér – fogalmazott Orbán Viktor.