A kormányfő búcsúbeszédében úgy fogalmazott, Szőcs Géza több volt, mint barát, kortárs költő, politikus, tanácsadó, ő mentor, „stratégosz”, lelki támasz volt. „Nem csupán a múltunk közös, de a jövőt is együtt terveztük”, minden megbeszélésre zsáknyi ötlettel érkezett – mondta Orbán Viktor, úgy fogalmazva: nem engedett sem a '48-ból, sem az '56-ból, sem a '89-ből, de „nem engedett 2148-ból, 2256-ból és 2389-ből sem”, bármiben lefogadta volna ugyanis, hogy Magyarország és a magyar nemzet nemcsak volt, hanem lesz is.
„Ami nekünk kalandornak vagy fantasztának tűnt, az ő fejében és szívében maga volt a nemzet jövője. (...) Robosztus alkata ellenére inkább könnyednek tűnt, a föld és a gravitáció nem húzta le, nem járt, szinte lebegett” – tette hozzá. Ha igaz az, hogy a magyarok „több történelmet csinálnak, mint amennyit el tudnak fogyasztani”, akkor Szőcs Géza „ízig-vérig magyar volt”, több ötlete volt ugyanis, mint ahányat elbírt a politika, több szava, mint amennyi a költészetéhez kellett, és több története, mint amennyi a tankönyvekben elfér – fogalmazott Orbán Viktor.
Megjegyezte, Szőcs Géza szembeszállt a román és magyar kommunistákkal, a zavaros, átmeneti időkben pedig halk, de súlyos szavú költőként próbált irányt adni. A miniszterelnök azt is felelevenítette, hogy 2010-ben, az első kétharmados választási győzelmüknél Szőcs Géza türelmetlenül szorgalmazta a keresztény nemzeti alkotmányt. „Mi csak sejtettük, de ő látta, micsoda viharok várnak ránk, és tudta, csak akkor bírjuk ki, ha kősziklára építjük a házat” – mondta. Négy évvel később, a következő kétharmadnál azt mondta, „eljött az idő, hogy kormányprogrammá emeljük: mi, magyarok nem fogyhatunk el”, a kormányzati filozófia középpontjába emelve ezzel a népesedés ügyét – emlékezett vissza Orbán Viktor.