Családja, pályatársai, tisztelői vettek végső búcsút az életének 67. évében elhunyt Szőcs Géza Kossuth-díjas erdélyi magyar költőtől, korábbi kulturális államtitkártól, Orbán Viktor kormányfő kulturális főtanácsadójától szombaton a piliscsabai temetőben.
A fiatal költők nevében búcsúzó Korpa Tamás költő, kritikus, szerkesztő azt hangsúlyozta, hogy Szőcs Géza kivételes tehetségű költő volt, aki tálentumait élete során megőrizte, gyarapította, majd nagy hatású verseskönyvek sokaságában tett közkinccsé. Emlékeztetett, hogy Szőcs Géza első kötetei valóságos paradigmaváltást jelentettek a romániai magyar költészetben, inspirálta a fiatalabb és az idősebb generációkat, túlmutatva az országhatárokon, költői iskolákon, műhelyeken. Szőcs Géza tehetségkutató és -támogató szerepére, az Előretolt helyőrség irodalmi mozgalom indulására emlékezett Orbán János Dénes költő, prózaíró, irodalomszervező. Kiemelte: Szőcs Géza legnagyobb tanítása az volt, hogy óvakodjunk mindentől, ami szokványos. A legfontosabb izgalmasnak, érdekesnek, különlegesnek lenni, nem pedig tökéletesnek. A tökéletesség a középszer vágyálma, ők azok, akik a végletekig kimunkált részletekkel próbálják ellensúlyozni a sziporkázó ötletek hiányát – idézte Szőcs Gézát. „Ő maga járt elöl a példával: versei a legfurcsább helyzetekben és legtöbbször percek alatt születtek" – mutatott rá Orbán János Dénes, hozzátéve: nem volt nála elfoglaltabb, zsúfoltabb és bonyolultabb életű honfitársunk.
A család nevében Szőcs Petra költő, rendező, forgatókönyvíró, Szőcs Géza lánya emlékezett. Elmondta, hogy édesapja úgy volt magyar, hogy egyetemes volt, sok emberen segített, és az ellenfeleivel is toleráns volt. „Idő előtti volt ez a távozás. Csináld azt, amit szeretnél, legyél ott, ahol akarsz, akár több helyen is. És amennyire lehet, maradj azért velünk” – búcsúzott Szőcs Petra.
A kormányfő búcsúbeszédében úgy fogalmazott, Szőcs Géza több volt, mint barát, kortárs költő, politikus, tanácsadó, ő mentor, „stratégosz”, lelki támasz volt. „Nem csupán a múltunk közös, de a jövőt is együtt terveztük”, minden megbeszélésre zsáknyi ötlettel érkezett – mondta Orbán Viktor, úgy fogalmazva: nem engedett sem a '48-ból, sem az '56-ból, sem a '89-ből, de „nem engedett 2148-ból, 2256-ból és 2389-ből sem”, bármiben lefogadta volna ugyanis, hogy Magyarország és a magyar nemzet nemcsak volt, hanem lesz is.