egy kérdezz-felelek dialógus jön létre, amely során a mű mindig figyelmeztet, hogy hol kell hozzányúlni, hol kell korrigálni. Amikor a szobor elhallgat, akkor befejeződik a mintázás folyamata” – avatott be a szobrászat rejtelmeibe Harmath István. Kiemelte azt is, hogy a kis minta arányrendszere nem egyezik meg a felnagyított mű arányaival, mivel annak a már talapzaton elképzelt szög nézőpontjához kell igazodnia, ezért bizonyos torzításokat kell elvégezni az alkotáson, hogy a végleges nézőpontból arányosnak tűnjön. Figyelni kell a formai egységekre is, nem utolsó sorban a statikára. A szoborminta elkészülte után következett a negatívok levétele, majd a bronzöntés technológiája. A tervezés és a végleges agyagminta megalkotása másfél évet, a bronzba öntés hat hónapot vett igénybe. A negatívokat még a fagy beállta előtt Sánta Csaba szobrászművésszel közösen vették le. Ezek másfél évig a pincében pihentek, mígnem átkerültek Sánta Csaba öntőműhelyébe, Szovátára.
A művész Bethlen Gábor fejedelem szavaival élve így fogalmazott: „Nem mindig lehet megtenni azt, amit kell, de mindig meg kell tenni, amit lehet." Ennek megfelelően igyekezett hitelesen szoborban visszaadni Bethlen Gábor személyiségét, karakterét, méltóságát, azt az embert, akinek fejedelemsége alatt Erdély aranykorát élte.
Fotók: Mariș Cristian Daniel