Hogyan tudta ép elmével túlélni a halálsort, majd az életfogytiglant Wittner Mária? Mi volt az oka Jurij Andropov „magyar szindrómájának”? '56-os történetek, helyszíni riport a forrongó Minszkből, interjú a Fonó vezetőjével; valamint Korzenszky Richárd atya, Boris Kálnoky, Hahner Péter, Hegyi Zoltán és Győrffy Ákos írásai – itt a legújabb Mandiner hetilap!
A Magyar Rádió ostrománál úgy érezte, neki is tennie kell a hazájáért, így 1956 októberében forradalmár lett, és fegyvert fogott a Corvin közben. Kádárék első fokon halált, másodfokon életfogytiglant szabtak ki rá, és az amnesztiával sem engedték ki. E heti, az 1956-os forradalomra emlékező lapszámunkban interjút olvashatnak Wittner Máriával, akit az októberi napokról, a börtönben töltött évekről és a kommunisták elleni harc mai létjogosultságáról kérdeztük.
„Bennem nincs gyűlölet. Egyet azonban nem bocsátok meg nekik: hogy még a megbocsátás lehetőségét is elvették tőlünk, mivel nem kértek bocsánatot”
– fogalmaz lapunknak adott interjújában Wittner.
Vezércikkünket, az Első karaktert Szilvay Gergely jegyzi, aki a kommunizmus és a mai nyugaton tapasztalható puha diktatúrák közt von párhuzamot, hangsúlyozva: ma is Marx a kiindulópont, a beszédmód pedig a politikai korrektség.
1956. november 4-én a záhonyi tüzérlaktanya elleni támadásban súlyos találat érte, de túlélte: Bandi bácsi halálközei élményről, a csodával határos megmenekültéről és az „ellenforradalmárként” élt évtizedekről is mesélt lapunknak.
Félelemmel és megvetéssel gondolt vissza az októberi napokra a szovjet nagykövet, amikor a birodalom csődöt mondott egy nemzet szabadságvágyával szemben – fogalmaz írásában Máthé Áron történész, a Nemzeti Emlékezet Bizottságának elnökhelyettese, hangsúlyozva, a kommunisták számára a magyar nacionalizmus tűzzel-vassal pusztítandó volt, és a nemzeti függetlenség gondolatát a „horthyzmussal” tették egyenlővé.
A forradalom lényegi alkotóeleme az erőszak, annak korlátozása pedig egyik legősibb törekvésünk. Mégis, miért ünnepeljük bizonyos forradalmak évfordulóit? Hahner Péter, a Rubicon Intézet főigazgatójának írása a forradalmak származástanába vezeti be az olvasót.
Bár a szovjet vasmarok az 1956-os magyar forradalom idején erősebben szorította Kárpátalját, mint valaha, néhány kárpátaljai magyar diák, köztük a kilencedikes Milován Sándor mégis úgy érezte: tenni kell valamit – ismerjék meg a nagyszőlősi hős srácok történetét!
Közélet
„A borsodi időközi választás egyik fontos tanulsága a baloldal számára, hogy a protesthangulat nem feltétlenül lesz elegendő 2022-ben sem” – írja Dúró József, az MCC Politikatudományi Műhelyének kutatója, aki a szerencsi időközi választás eredményét elemzi.
Kurucz Orsolya, az Alapjogokért Központ EU-s műhelyének projektvezető helyettese véleménycikkében az Európai Unió jövőjéről zajló vita kapcsán mutat rá arra: a tét, hogy
Külföld
Külföld rovatunkban helyszíni riportot olvashatnak Minszkből, ahol nyár óta zajlanak a tüntetések a Aljakszandr Lukasenka-rezsim ellen. Ottjártunkkor helyieket és tüntetőket kérdeztünk arról, hogy látják az ország és a negyedszázados autoriter rendszer jövőjét.
Boris Kálnoky, az MCC Média Iskolájának vezetője, német lapok tudósítója publicisztikájában a Brüsszelben zajló jogállamisági viták érdekharcairól ír.
Precedens & Makronóm
Makronóm rovatunkban egy a munkaerőpiac helyzetét vizsgáló kutatást ismertetünk, amelyből kiderült, a pandémia idején az elbocsátások mellett a munkakör-áthelyezést élik meg a munkavállalók a legnehezebben, és leginkább a megfelelő kommunikációt hiányolják.
Precedens rovatunkban a lex CEU-ítélettel foglalkozunk, amely káros precedenst teremt mind az uniós jogra, mind a tagállami jogrendszerekre nézve. Olyan joggyakorlatnak ágyaz ugyanis meg, amelyet követve az egész régió a globalizációhoz vezető gyorsítósávon találhatja magát.
Koltay András, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem rektora publicisztikájában Dúró Dóra könyvdaráló akciója kapcsán járja körül a kérdést, hogy az aktus vajon mennyire fér bele a szólásszabadság kereteibe.
Meta, Élet és Utolsó figyelmeztetés
Budapesti történetek kisrovatunkban Kávay Zoltán evezős bajnokunk portréját olvashatják, akinek az életét kettétörte 1956, mégis daccal és életelvekkel fölébe kerekedett a kádári kompromisszumoknak.
Böszörményi Nagy Gergely ezen a héten Mary Eberstadt konzervatív író, a washingtoni Faith & Reason Institute kutatójának Primal Screams című könyvét ajánlja, aki szerint a baloldali identitáspolitika térnyerése és a vallásosság eróziója egyaránt a család intézményének összeomlásához vezet.
Korzenszky Richárd atya jegyzetében az ’56-os emlékeit eleveníti fel, amelyben felveti a kérdést:
A Feminens oldalán Forgács-Fábián Sárát ismerhetik meg, akinek beteg gyerekeket segítő szervezete, az Amigos százhetven fős „social startuppá” nőtte ki magát.
Idén huszonöt éves a Fonó Budai Zeneház. Élet rovatunkban Horváth László igazgatóval a vírushelyzet hátrányairól és előnyeiről, intézményvezetésről, lemezkiadásról és a táncházkultúra jövőjéről beszélgettünk.
Arcél kisrovatunkban a száznegyven éve született Hatvany Lajos Kossuth-díjas íróra emlékezünk. A rovat tárcáját Hegyi Zoltán írta.
A lapot záró Utolsó figyelmeztetés rovatban az Ufi korábbi szerzője, Rumi Tamás írását olvashatják a rendszerváltozás után elmaradt igazságtétel kérdéseiről.
Didier Reynders-szel még 2021-ben készített interjút a Mandiner. Amikor a korrupcióról kérdeztük, a biztos felállt az asztaltól, és elviharzott.
Orbán egyelőre nem mondhatja ki, hogy Csurkának mindenben igaza volt, de a Mandiner már kimondhatja, és a Magyar Nemzet is.
Mondom: elfogadom a volt EP képviselő „legendás” tudását, finom modorát, és azt a hirtelen érkezett szerecsen-mosdatást is.
Bocsánatot nem kért, csak távozott. Angolosan.
A rádiócsatorna meghívta Skrabski Fruzsinát Bolgár György műsorába.
Az amerikaik után a britek és a franciák is megengedték az ukránoknak, hogy Oroszországot támadjak nagy hatékonyságú fegyverekkel.
A legjobb politikai barométer a világban a román politika mozgása: ahová áll, ott mindenképpen fordulat várható.
Nagy tervezgető vagyok. Tervezgető és álmodozó. Ez az álmodozás nem egy jó hírű kifejezés, mert leginkább valami olyasmit értenek alatta, ami felesleges, értelmetlen és hiábavaló. Elálmodozgat az ember, na persze. De nagyon ráérsz!
