1956 szocialista vívmánya a valódi dolgozói hatalom volt

„Most, hogy már szabad beszélni ötvenhatos forradalomról, már nem tudunk, de talán nem is akarunk. A közbeszédben egyre többen sugallják, hogy ’56 népfelkelés volt, de legalábbis nem lehetett igazi forradalom, hiszen 1956-ban nem kapitalista rendszerért harcoltak, a forradalmárok többsége »csupán« egy szocialista elitcserét igyekezett kiharcolni. Az »ellenforradalom« elméletének is egyre több büszke híve van a szélsőjobboldalon, de sztálinista ellenforradalomhívők is akadnak még. Miért vált mára elgondolhatatlanná, hogy 1956-ban forradalom volt?

Hiszen mára elgondolni is nehéz olyan szocializmust, ami az ötvenhatosok számára még reális volt: olyan szocializmus, amely a szovjet államkapitalizmusnál szabadabb, a Nyugaton kialakult jóléti államoknál pedig igazságosabb. 

Tudta ezt akkor Bibó és tudták a munkások is, ennek meg-nem-értése csupán utólagos fejlemény – ahogy a »valódi szocializmus« elérhetetlenné és elképzelhetetlenné vált, úgy vált egyre zavarosabbá és érthetetlenebbé ’56 történelme is. Hiszen mára elgondolni is nehéz olyan szocializmust, ami az ötvenhatosok számára még reális volt: olyan szocializmus, amely a szovjet államkapitalizmusnál szabadabb, a Nyugaton kialakult jóléti államoknál pedig igazságosabb.”