Magyar Bálinték kitalálták, hogyan lehet megdönteni a „bűnöző maffiaállamot”

A rendszerkritikai alapállás stratégiája címmel közölt dolgozatot az ÉS augusztus 7-i számában Magyar Bálint SZDSZ-alapító, volt oktatási miniszter és Kozák Márton szociológus (a Wikipédia szerint 2002 és 2010 között Magyarral együtt a SZDSZ delegáltja a Magyar Televízió kuratóriumi elnökségében). 

„Azokhoz szólunk, akiknek nem tetszik, amiben élünk, ez a szabadságokat megfojtó, hatalommal visszaélő, érdemteleneket bűnszervezeti eszközökkel gazdagító, tömegeket szegényítő, jogtipró, úrhatnám világ. Nekik tudniuk kell: nem pusztán egy kormány, hanem egy rendszer az, amitől meg kell szabadulni” – szól a cikk felütése.

A szerzőpáros szerint a rendszer lebontásához először is tisztában kell lenni a magyar autokrácia természetével. Ennek létrejöttében – írják – az ő oldaluknak is része volt. Mégis: „A kormány (…) rosszul kormányzott, de nem ez vezetett a 2010-es autokrata fordulathoz”, elvégre más közép-európai országokban sem váltottak ezért rendszert. Szerintük a 1990-ben létrehozott közjogi rendszer „nem tudta megvédeni a hatalommegosztást szolgáló rendet a hatalom kizárólagos birtoklására törekvő erőktől”, nem nyújtott megfelelő keretet a nyugati típusú berendezkedés működtetésére. 2010-re Magyarország weimarizálódott, és egy „politikai ragadozó” a rendszer konstrukciós hibáit a maga szolgálatába állította.

Idézik a World Justice Project Rule of Law megállapítását, miszerint a hatalommegosztás magyarországi mértéke Kazahsztán, Kirgizisztán és Üzbegisztán átlaga alá süllyedt. Magyarék „patronális autokráciaként”, „bűnöző maffiaállamként” hivatkoznak Magyarországra. „A rendszerkritikai paradigma alapján felépülő ellenzéki cselekvés alfája és ómegája, hogy Orbán rendszerére, mint illegitim, bűnöző államra tekintsünk” – írják.

A mai rendszert ezért nem szabad Nemzeti Együttműködés Rendszerének hívni („mert azzal elismernénk, hogy a rezsim együttműködésre törekszik a nemzet nem kormánypárti szereplőivel”), sem illiberális demokráciának („mert azzal nem létező dologról állítanánk, hogy létezik”), sem hibrid rezsimnek (mert „elkeni” az autokrácia konkrét jellemzőit), sem neofeudalizmusnak (mert a vazallusi függések valaha törvényes viszonyok voltak), de még fasisztoid, neofasiszta vagy neonáci rezsimnek sem („mert a rendszer ideológiaalkalmazó, nem ideológia vezérelt”) – húzzák alá a megengedő Magyarék.

„Nincs kormányváltás rendszerváltás nélkül: a nemzet szabadságharcot kényszerül vívni egy bűnöző kormányzattal szemben az emberi méltóság védelmében, a szabadság helyreállítása és egy igazságosabb társadalom érdekében” – állítják.

Ennek feltételei pedig a következők: a „rendszerépítő versenyt” az előválasztásra kell korlátozni, „máshonnan ki kell zárni”. Ki kell vonulni a rendszerlegitimáció szimbolikus tereiből, vagyis a parlamentből, ami „az autokrata akaratának bábszínháza” (viszont a választást nem kell bojkottálni). Az ellenzék ne miniszterelnök vagy miniszter urazzon, „pusztán nevükön említse a klán tagjait”, és ne kérjék Orbánt bocsánatkérésre, elhatárolódásra, mintha lenne az értékeiknek egy közös tartománya.

A közös alapelvek ezek: „a demokratikus viszonyok és a joguralom helyreállítása, a rendszer bűnszervezeti jellegének felszámolása, a társadalmi igazságosság biztosítása, a nyugati orientáció melletti elkötelezettség megerősítése, a korrupt keleti autokratáktól való függés felszámolása, a környezetvédelmi szempontok következetes érvényesítése”. Hozzáteszik: „A közösen felkért, összeszokott, az ellenzéki pártok bizalmát élvező szakértői csoportok képezhetik egy leendő kormány bázisát.” 

Állandó ellenzéki koordinációs szervezetet kell létrehozni, a tárgyalások kívánatos eredménye egy ellenzéki választási párt létrehozása. Az egyesült ellenzéknek saját napirendet kell diktálnia, be kellene fejezni az elkülönült akciózgatást, közösen eltervezett, elhatározott és végrehajtott akciókat kell indítani. Követelni kell a választási tér egyenlőségét az állami médiumokban és a közterületi plakáthelyeken. A választási csalás ellen közös adatbázist kell létrehozni, hogy minden szavazókörzetben biztosan legyenek ellenzéki szavazatszámlálók – vizionálják Magyarék.

Megjegyzik: az a „fájdalmas tény”, hogy ellenzéki térfélen csak a kormányzat „ellehetetlenítési szándékainak” kitett „marginalizált” pártok (DK, Jobbik, Momentum), „részben domesztikált” pártok (LMP, MSZP) vagy csak formálisan létező pártok (Párbeszéd) működnek.

„A Fidesz korábban is nehezen törődött bele hatalma elvesztésébe. Megjósolható, még inkább így lenne ez most is, amikor gazdasági bűncselekmények sorozata jellemzi kormányzását. (…) A Fidesz már 2002-ben kétségbe vonta az általa bonyolított választások tisztaságát, hiszterizálta híveit, a vele szimpatizáló szélsőségesek blokád alá vették az Erzsébet hidat. A 2006-os választásokat követően bizonyítottan részt vett a tévészékház ostromának szervezésében. A 2019-es önkormányzati választásokat követően az ellenzéki irányítás alá került önkormányzatokat gátlástalanul fosztja meg jogkörei, vagyona és bevételei jelentős részétől. A 2010-es rendszerváltás óta különböző ürügyekkel (környezetvédelmi katasztrófa veszélye, migránshelyzet, járványveszély) teremtette meg azon jogi lehetőségek körét, melyekben nyílt önkényuralmi kormányzást alkalmazhat” – olvasható a dolgozat végén.