Folyamatos támadás alatt a szuverenitásunk – interjú Tuzson Bence igazságügyi miniszterrel
Mi várható a soros elnökségtől az igazságügy területén? Mit gondol az uniós vitákról? Mit tehetünk Európa és hazánk versenyképességéért?
Az Európa Tanács Esélyegyenlőségi és Diszkriminációellenes bizottságának alelnökévé választották Benkő Erikát, aki a román törvényhozás RMDSZ-es képviselőjeként a legkülönbözőbb területeken harcol a kisebbségi jogok érvényesítéséért: elérte például, hogy a magyar kisgyerekek szinkronnal nézhessék a mozifilmeket, vagy hogy a magyarellenes rigmusok miatt büntessék meg a Román Labdarúgó-szövetséget. A képviselőt a romániai kisebbségi politizálás kihívásairól és új feladatáról is kérdeztük. Interjúnk.
Hogyan emlegetik a politikai ellenfelei a háta mögött. Van valamilyen neve, jelzője?
Nem tudok róla, hogy lenne ilyen.
Nekem a bulldog ugrik be, hiszen nap nap után bombázza a román törvényhozást a javaslataival. Itt van például az egyik legutóbbi, amely szerint azt javasolta, hogy a magyar kisgyerekek, akik még nem tudnak jól románul, magyar szinkronnal nézhessenek a mozikban filmeket. Mi volt a fogadtatása a javaslatnak?
Nem gondolok úgy magamra, mint egy harci kutyára, inkább következetes vagyok. Világos célok mentén cselekszem, és a kellő pillanatban határozottan lépek fel ezekért. Egyik fő célom, hogy a magyar nyelv használata Romániában minden élethelyzetben megszokott, normális és elfogadott legyen. A magyar gyermekek anyanyelv-használatára ez különösen érvényes, hiszen
Ezért fontos nemcsak az anyanyelvű oktatásra figyelni, hanem az élet minden területére, így a mozikban vagy az online tartalomszolgáltatóknál, hiszen az új generáció már ebben a digitális világban nő fel. Kezdetben természetesen mindig vannak akadályok, de ezeket ebben az esetben sikerült legyőzni, és ma már lehetséges a romániai mozikban a magyar szinkron.
Izgalmas javaslata volt az is, hogy a bevásárlóközpontokban ne lehessen a pénztáraknál édességpultokat elhelyezni, részben mert a túlzott édességfogyasztás egészségtelen, részben mert így a szülők kerülnek kiszolgáltatott helyzetbe, mivel a gyerekek a sorban állás közben a pultok láttán egyből csokiért kiáltanak. Mi lett a törvénymódosítás sorsa?
A multiknak az az érdeke, hogy egy bevásárlóközpontba betérve megtámadják az érzékeinket és ezeknél fogva arra manipuláljanak bennünket, hogy megvegyünk egy csomó olyan dolgot, amire nemhogy nincs szükségünk, de sokszor kimondottan káros számunkra. Különösen nagy nyomás nehezedik a szülőkre e tekintetben, hiszen nagyon nehéz a kisgyerekekkel megértetni, hogy nem ehetnek állandóan különféle édességeket. Az a tény, hogy a kasszákhoz teszik ki a legtöbb édességet, az pontosan azt a célt szolgálja, hogy a szülő, aki sikeresen lavírozott az édességes polcok között, véletlenül se tudja kikerülni őket a kasszánál. Ezért javasoltam azt, hogy
A tervezet eddig kedvező fogadtatásra talált, szinte minden pártból volt, aki aláírta, sajnos a törvényhozási folyamat az utóbbi időben a járványügyi helyzet alakításával van elsősorban elfoglalva, így ennek a tervezetnek a tárgyalása még várat magára.
A legnagyobb visszhangot kiváltó akciója pedig az volt, amikor nem is olyan régen bemutatta azt az oklevelet, amely szerint a románok által istenített Vitéz Mihály havasalföldi fejedelem visszaállította az udvarhelyi székelyek jogait. Mindezt akkor, amikor a székely autonómia állandóan napirenden van. Szerethetik magát…
Fontosnak tartottam megmutatni a kollégáknak a Parlamentben azt, hogy a történelem nem olyan egysíkú, ahogyan azt a román történelemszemlélet láttatni szeretné, mely a térség történelmét – a történelmi valóságnak fittyet hányva – teljes mértékben a román nemzetállam kiépítésének a kiszolgáló ideológiai alapjává tette. Vitéz Mihály esetében arra akartam felhívni a figyelmet, hogy az erdélyi történelem komplex személyiségek és események együtthatóinak az eredménye és nem lehet olyan modern fogalmakkal értelmezni mindezt mint például nemzeti hős, tekintve, hogy a nemzet fogalma akkor egyszerűen nem létezett, ebben az esetben tehát ez egy kimondottan erőltetett kategória. A tény, hogy a vajda politikai jogokat biztosított a székelyeknek, de nem biztosított hasonló jogokat az erdélyi románoknak, eléggé egyértelműen bizonyítja, hogy
Szerintem fontos lenne végre megtisztítani a történelmet az ideológiai megfontolásoktól és tényszerűen tekinteni a történésekre. És hát nekem háromszéki képviselőként az a feladatom, hogy felhívjam minderre a figyelmet. Igyekszem ezt tárgyilagosan tenni, mert nem az ellentétek elmélyítése a célom, hanem a közös pontok keresése.
Igaz, hogy a ma is Keszthelyen, a Balaton-múzeumban látható oklevelet a román állam 1924-ben meg akarta vásárolni? Mi volt a céljuk? Csak nem az, hogy elsüllyesszék egy levéltár mélyén?
Igen, persze, meg akarta vásárolni. Nyilván nem tudjuk pontosan, hogy mi volt a céljuk vele, de hatalmas összeget kínáltak érte. Tekintve azonban a román történelemszemlélet alakulását a románok és magyarok viszonyát illetően az elmúlt száz évben, nagyon kétlem, hogy az lett volna a céljuk, hogy kiállítsák valahol egy Vitéz Mihály életét és tetteit méltató kiállításon. Magánvéleményem, hogy az irat eltűnt volna a süllyesztőben.
A diszkriminációellenes harcnak eredménye is van, hiszen az erdélyi Mikó Imre Jogvédő Szolgálat elérte, hogy megbüntessék a román labdarúgó szövetséget a meccseken hallható magyarellenes bekiabálások, transzparensek miatt. El tudja képzelni, hogy ennek hatására kevesebb lesz az ízléstelen rigmus?
Azért lépünk fel ellene, mert azt szeretnénk, hogy ezek eltűnjenek a lelátókról. A sportnak a fair playről kell szólnia, s nem szabad teret adni ezen a területen sem az ultranacionalista szólamoknak. Valamennyire
Minél jogtudatosabbak vagyunk, minél inkább élünk a jogainkkal, és minél inkább betartatjuk ezeket, annál inkább meglátszik ez a velünk kapcsolatos mindennemű diskurzusban.
Amiatt is felszólalt, hogy a koronavírus-járvány alatt a román állam egyszer sem tájékoztatta a saját nyelvén a magyar nemzeti közösséget a veszélyekről és teendőkről. Lett eredménye?
Több síkon felvetettem a kérdést. Megkérdeztem a román illetékes minisztériumtól, hogy mit tettek ez ügyben. Válaszukban kitértek arra, hogy ők milyen intézkedéseket hoztak e tekintetben, vagyis azt hangsúlyozták, hogy hangosbemondókon magyar nyelven is tájékoztatták a lakosságot. Ez véleményem szerint édeskevés. Éppen ezért az Európa Tanács Esélyegyenlőségi bizottságában több készülő jelentésbe javasoltam tételesen felvenni azt, hogy a román állam elmulasztotta anyanyelvükön tájékoztatni a különféle kisebbségekhez tartozó polgárait. Ezen jelentések közül egy az Európa Tanács őszi plenárisán kerül majd elfogadásra.
A brassói egyetemen tanult kommunikációt és Kolozsváron politológiát. De hol született és gyerekként mennyit érzékelt a kisebbségi létből?
Sepsiszentgyörgyön születtem, családom tősgyökeres erdővidéki,
Székelyként, Erdélyben éltem le az életem nagyobb részét, természetesen kivettem a részem a kisebbségi létből, de én ezt nem valamiféle hátrányként fogom fel, hanem lehetőségként. Magyarként egy másik ország állampolgárának is lenni átjárhatóságot jelent kultúrák között és ez egyfajta többletet is jelenthet. Ugyanakkor a magyar kultúrához való tartozás az egyik legmeghatározóbb dolog az életemben, büszke vagyok erre, szeretek magyar lenni. Persze voltak ennél sokkal nehezebb időszakok, mondhatjuk azt is, ma a nemzet közjogi egyesítésének korában, a kettős állampolgárság bevezetése után egészen más a helyzet, mint az én gyermekkoromban. Kétségtelen, hogy Orbán Viktor miniszterelnöknek elévülhetetlen érdemei vannak a külhoni magyarsággal kapcsolatosan. Ő változtatta meg az a paradigmát, ahogyan az anyaországi magyarok tekintettek ránk, s ez megerősítette a külhoni magyarok önértékelését is.
Mikor döntötte el, hogy hivatásos politikus lesz és milyen indíttatásból?
Mindig érdekelt a közélet, nagy figyelmet fordítottam mindig sajátos helyzetünkből kifolyólag a nemzetpolitikára, de ugyanígy érdekel a nemzetközi nagypolitika is, tekintve, hogy egy olyan geopolitikai közegben élünk, mely különféle nagyhatalmak érdekeinek az ütközőzónája. Habár politikai háttérrel rendelkezem, azaz sokáig dolgoztam úgy a politikában, hogy nem voltam politikus, valójában tudatosan nem készültem erre a szerepre, hanem egy feladatot vállaltam el a jelölésemkor. Fokozatosan tanultam bele a szerepbe, esetemben a pozíció azonban mindössze eszköz ahhoz, hogy a közösségem határozott hangja lehessek a román parlamentben és különféle nemzetközi fórumokon.
Valahol azt nyilatkozta, hogy a román-magyar diskurzus a harminc évvel ezelőtti szintre süllyedt mostanában. Mire alapozza mindezt?
Az ország elnöke magyarellenes kirohanásával, alaptalan vádjaival, melyeket pusztán politikai előnyszerzés céljából fogalmazott meg, jelzést adott az összes politikai pártnak arra, hogy most lehet ütni-vágni a magyarokat. A román parlamentben mindig van néhány magyarellenes figura, akik abból kovácsolnak politikai tőkét, hogy a román társadalomnak azt a részét, melyet ezzel hergelni lehet, mozgósítják. Most azonban a fő sodrású román pártok is olyan helyzetben találták magukat, hogy szinte kényszeresen versenyeztek a parlamentben, hogy ki románabb, és ki tud nagyobbat ütni a magyarokon.
ha ez felvetődik. Szászként Iohannis elnök maga sem gondolta, hogy felelőtlen kijelentésével ilyen magyarellenes politikai pszichózist fog kiváltani. Ennek egyébként szerintem az európai hírneve látta kárát, európai mintapolitikusból hirtelen uszító nacionalistává vedlett s ezt pontosan a német lapok vetették a szemére.
Milyen a kapcsolata a magyarországi politikusokkal?
Nagyon jó. Kiváló köztünk az együttműködés, különösen az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésében.
Mindamellett, hogy parlamenti képviselő és az Európa Tanács egyik bizottságának is alelnöke, gyakorló édesanya. Mennyi ideje mard a gyermekére?
Nagyon fontos az egyensúly. Örömmel tölt el az érdekes, jól végzett munka, és szeretem a szakmai kihívásokat, ugyanakkor nem szabad a munka rabjává válnunk. Fontos a minőségi idő a családdal, fontos hogy a családtagok érezzék, ők a legfontosabbak, ezért nagyon odafigyelek arra, hogy mindig elérhető legyek a családom számára, függetlenül attól, hogy hol vagyok és mit csinálok. A fiammal van köztünk egy nagyon mély és bensőséges bizalmi viszony. Tudja, hogy bármikor számíthat rám és azt is tudja, hogy amit megígérek, azt teljesítem.
Most, hogy az Európa Tanács Esélyegyenlőségi és Diszkriminációellenes bizottságának alelnökévé választották, érzékeli, hogy jobban odafigyelnek a szavára?
A korábbi helyzethez képest, amikor mindössze póttagként tevékenykedtem a bizottságban, a mozgásterem kétségkívül jelentősen megnőtt. Előny, hogy most részt vehetek az elnökségi üléseken, és a javaslataimat nyilván sokkal inkább figyelembe veszik.
Persze szép, hogy ha eléri, hogy időről időre megbüntetik a magyarokat gyalázó román focidrukkereket, de ön szerint mi lenne a cél, hol kellene tartania 2020-ban a magyar kisebbség helyzetének?
Székelyként erre természetesen nem mondhatok mást, mint azt, hogy
Vagyis ezekben a régiókban a magyar nyelvnek a román mellett hivatalosnak kellene lennie, s helyi kérdésekben jelentős döntéshozatali kompetenciákkal kellett volna már őket felruházni. S Erdély más magyarok által is lakott részeiben kulturális autonómiának kellett volna létrejönnie. Sajnos tekintve azt, hogy Nyugaton a nemzeti kisebbségek kérdését megnyugtatóan rendezték, és a Nyugatot most sokkal inkább más kérdések, mint például az újonnan érkezők integrálása foglalkoztatja, a mozgásterünk szűk. Ezért kell elsősorban olyan gyakorlati kérdésekre összpontosítanunk, mint a nyelvhasználat vagy a diszkrimináció visszaszorítása, mert ezek hosszú távon olyan társadalmi elfogadottságot eredményezhetnek, melyet aztán intézményesíteni lehet. Mi, székelyek egy népes, tömbben élő, intenzív és kitartó közösség vagyunk, határozott és világos célokkal. Hogy ezek megvalósulnak-e és mikor, az a mi kitartásunkon, hitünkön és magatartásunkon múlik.
Fotók: Kocsis B. János