A szlovák-magyar kiegyezés kulcsfontosságú Közép-Európa stabilitásához – Öllös László lapunknak

Ön ott volt a pozsonyi várban a Matovič-beszéden. Milyen formában kapott meghívót erre?

Elektronikusan érkezett egy szabályos meghívó.

ráadásul a meghívóban az is szerepelt, hogy a nemzeti összetartozás napjának kapcsán történik az esemény, ami azt jelezte, hogy ezt a napot ő elfogadta a magyar nemzeti összetartozás napjának.

Milyen hangulatú volt a találkozó?

Jó hangulatban telt el. Egy klasszikus fogadás volt: játszott egy zenekar, majd meglehetősen hosszan beszélt a miniszterelnök, utána pedig Berényi József is (az MKP volt elnöke – a szerk.). Ezt követően volt egy fogadás ételekkel, ott beszélgettünk. Jelen volt a szlovák kormány több tagja is.

Öllös László felvidéki politológus, a Fórum Intézet elnöke

A kormányfői gesztus heves reakciókat váltott ki a magyar kisebbség vezetőiben és a szlovák nyilvánosságban is: vannak, akik fontos közeledésnek, mások szavazatszerző, taktikai húzásnak látják. Milyen olvasatai vannak tehát a Matovič-beszédnek?

Mindig mosolygok, amikor politikusokat vádolnak azzal, hogy szavazatokat akarnak szerezni. Ez a természetükből fakad, ilyen a politika.

Szerintem Igor Matovič a pártja szempontjából ebben a beszédében két cél elérésével próbálkozott: az egyik az, hogy támogatói és potenciális szövetségesei körében tartsa azokat a magyar szavazókat, akik a partjára szavaztak a legutóbbi választáson; a másik pedig az, hogy ha összeáll egy olyan magyar tömörülés, amely be tud jutni majd a következő parlamentbe, az az ő szövetsége legyen.

Matovič két és fél hónapja miniszterelnök. Korábbi politikai pályafutása során milyen kapcsolata volt a felvidéki magyarok politikai képviseletével, a magyar kisebbség ügyében milyen hozzáállást mutatott?

Nem véletlen, hogy Berényi József tartotta a második beszédet – ő meglehetősen közel áll Igor Matovičhoz. Berényi képviselte az MKP-n belül azt az irányvonalat a választásokat megelőzően, hogy Matovič pártjával kellene koalícióra lépni. A kormányfő pártja koalíciót ajánlott ugyanis az MKP-nek. Matovič többször tett olyan lépéseket, amelyek pozitívak voltak a magyarok irányába. Például az utolsó előtti köztársaságielnök-választás során szavazatokat kellett gyűjteni a magyar köztársaságielnök-jelölt mellett az elinduláshoz, a parlament elnöke pedig rosszhiszeműen éppen a karácsonyi ünnepekre tette a gyűjtésre megszabott időszakot, és akkor Matovič felajánlotta, hogy pártja segít ebben. De

A beszédében viszont fontos dolgokat mondott: fel kell vállalni a múltbeli történelmi Magyarországot is, mert ez a történelmi igazság, Magyarország királyai az ott élő szlovákok királyai is voltak. Ilyen hangot nem nagyon ütött még meg szlovák kormányfő. Lehet-e erre a gesztusra építeni?

Ez egy nagy kérdés. Két okból. Az egyik ok az, hogy nem lehet egészen pontosan tudni, hogyan képzeli el az esetleges előrehaladást. A másik ok, hogy bárhogy is képzeli el, egy koalíciós kormány élén áll, amelyet négy párt alkot. Ergo: egymaga nem dönthet olyan kérdésekben, amelyeket a másik három párt nem támogat, például a szlovák-magyar viszony ügyében. Két szélsőséges feltételezés van tehát: az egyik az, hogy a kormányfő semmi mást nem akart, csak hogy Trianon 100. évfordulóján nyugalom legyen Szlovákiában, a magyarok ne tiltakozzanak, és ezt egy ilyen találkozóval, egy ilyen beszéddel el lehet érni. A másik véglet az, hogy az forog a fejében, hogy egy nagy miniszterelnök, egy történelmi léptékben mérve is

Szlovákiát és szomszédait vissza akarja vinni egy olyan együttműködési rendbe, amely évszázadokon keresztül biztosította ennek a térségnek a stabilitását és függetlenségét – ebben pedig a szlovák-magyar kiegyezés és megbékélés kulcsfontosságú. A valóság szerintem valahol a kettő között lehet. Feltételezhető, hogy valóban javítani akar a magyar-szlovák kapcsolatokon – ennek több jele van egyébként. Hogy ebben meddig megy el, az a nagy kérdés.

Nagyban rontja mindenesetre a gesztus őszinteségébe vetett bizalmat, hogy a kormányfő elutasítóan reagált a Magyar Közösség Pártja elnökségének memorandumára. A magyar képviselők ugyanezen a találkozón adták át neki, ebben leírták a magyar kisebbség jogigényeit. Matovič tehát elismerte, hogy vannak magyar történelmi sérelmek, de aztán mégsem akar róluk tudomást venni...

Nem érti ezt a szlovák társadalom. Vagy legalábbis nem úgy érti, érzi, ahogy mi gondoljuk. A nemzeti identitás komplex identitás, azt nemcsak gondolatok, de érzelmek is átitatják. Ez emberi mintákat ad arról, hogy mi az emberi jó és rossz, és mindezt persze nemzeti fényben.

A szlovák könyvekben elképesztően sok rossz magyar figurával találkozni, elsősorban a 19. századi tapasztalataik miatt van ez így.

Öllös László politológus (jobbra) a Szlovákiai Magyarok Kerekasztala konferenciáján 2012-ben Révkomáromban

Voltak a múltban szlovák sérelmek, éppen ezért érezhetnék át a magyar sérelmeket. Az MKP memorandumának szövege nem véletlenül idézi formailag az 1861-es Szlovák Nemzet Memorandumot – vagyis azt kéri most a magyar kisebbség, amit anno a szlovákok kértek maguknak.

Többé-kevésbé így van, a két szöveg valóban nagyon hasonlít egymásra. Ami az MKP dokumentumában van, az egyébként semmi újat nem tartalmaz, ezek az igények már benne voltak az úgynevezett szlovák-magyar kisebbségi minimumban, abban a dokumentumban, amelyet évekkel ezelőtt minden magyar politikai és társadalmi szervezet aláírt. De azt fontos még tudni, hogy ennek a memorandumnak

Ez történt egyébként a kisebbségi minimummal is korábban. Szóval a memorandum benyújtását alaposabban elő kellett volna készíteni – sokan gondolják így.

Önigazgatás, államalkotó közösségként való elismerés, a nemzeti jelképek és a magyar nyelv egyenrangú hivatali nyelvként való használata, a magyar állampolgárság felvétele – ezek állnak benne. Régi követelések?

Ezek nem új követelések, ezek már megjelentek többször is.

Mégis papíron maradtak. A trianoni döntéssel megerősödött szomszédos államok félnek az autonómia-szerű követelésektől, mert a szeparatizmus előszobájának tartják. De: Magyarország és Szlovákia is uniós tagállam, az EU tagjaként szinte semmilyen tere nincs a területi revíziónak, semmi nem veszélyezteti Szlovákia területi integritását – viszont a trianoni döntés igazságtalanságát éppen az uniós joggal egyező kisebbségi jogkiterjesztéssel lehetne kompenzálni.

Ráadásul NATO tagállamok is vagyunk – teszem hozzá.

Tudni kell a probléma megértéséhez, hogy ezeknek az országoknak a státusáról nem ők maguk döntöttek, hanem nagyhatalmak, illetve a saját elitjük. A népakarat nem elsőrendű ezekben az országokban a tekintetben, hogy milyen legyen az ország politikai rendszere, hol húzódjanak határai és egyebek. A vezető rétegeik úgy gondolják, hogy a mindenkori taktikázás jobb biztosíték számukra, mint ha a megbékélés irányába mozdulnának el. Azt ugyanis bizonytalanak tartják. Ez a kultúra át van itatva az előbb említett ellenségképpel, minden apróságtól félnek emiatt. És persze vannak, akik érdekeltek abban, hogy ez a félelem megmaradjon – sokan erre építik politikai karrierjüket.

De a viszálykodást talán le lehetne zárni, ha a szlovákiai kisebbségi jogok szabályozását megváltoztatnák. Miért nem merik meglépni?

Amikor Szlovákiát leválasztották a Magyar Királyságról, akkor nem a szlovák nép döntött, nem volt népszavazás. Amikor Szlovákiát leválasztották Csehszlovákiáról a II. világháború során, akkor sem történt ilyen, és amikor visszacsatolták hozzá, akkor sem. Az 1989-es fordulatot követően sem történt ilyen egyébként, amikor újra leválasztották Csehszlovákiáról.

és esetleg megint a nagyhatalmak a pillanatnyi érdekeik alapján döntenek majd erről. A szlovákok csak akkor éreznék, hogy saját maguk dönthetnek a sorsukról, ha összeállnánk, ha kölcsönösen felelősek lennénk egymásért, ha a sorsunkat összekapcsolnánk. Egyfajta közös identitás kellene ide ehhez.

A szlovák parlament ülésterme Pozsonyban

Ha már az uniós jog betartását említettük: ott van a Beneš-dekrétumok ügye is; a kollektív bűnösség elve sérti az uniós jogot, mégis érvényben lehetnek. Nem éppen ezek eltörlése lenne az alapja az új megegyezésnek? Napirenden lehet ez?

Nem, nincs napirenden. Talán még ennél is fontosabb kérdés a szlovák alkotmány.

mert ebből következik minden más.

Pénteken Budapestre látogat Igor Matovič. A szlovák miniszterelnökök beiktatásuk után hagyományosan először Prágába utaznak. Matovič második hivatalos útja Budapestre vezet – ez a kapcsolatok fontosságát mutatja. Mennyire fontos Szlovákiának Magyarország?

Nagyon. A gazdasági adatokat ismerjük, az infrastrukturálisakat szintén. A leghosszabb határa Szlovákiának Magyarországgal van, és persze a Visegrádi Négyek fenntartásában is mind a négy fél érdekelt. Ilyen kis országoknak magukban, külön kisebb mozgásterük van, ez belátható. Erre az együttműködésre lehet építeni, de az érdekegyeztetés során néhány dolgon túl kéne lépni. Nem biztos, hogy járható út, ha a szlovák viszonyokat, a szlovák kulturális körülményeket figyelmen kívül hagyva próbálunk valamit erőből elérni.

Mit vár ön a pénteki találkozótól? Lesz-e utalás Trianon 100. évfordulóján a jogigényekre, a felvidéki magyar kisebbség ügyére?

Nem tudom, mit várjak a találkozótól, ez a felektől függ elsősorban. De megmondom, hogy én mit várnék a szlovák kormánytól. Minimum két dolgot, amelyeket meg is cselekedhetnének különösebb belpolitikai vihar nélkül is. Az egyik egy jó kisebbségi törvény megalkotása. Jó törvényt mondok, mert ha a törvény rossz lesz, az csak bebetonozza a jelenlegi helyzetet. Tehát

A másik pedig egy olyan kisebbségi kormányhivatal létrehozása volna, amelynek komoly hatáskörei lennének a mostani szétszórtság helyett a kisebbségi ügyekben történő döntésekben.

A magyar kisebbségnek jelen pillanatban nincs parlamenti képviselete Szlovákiában. Az érdekérvényesítésnek jelenleg milyen fórumai vannak?

Fogalmazzunk úgy, hogy milyen módjai lehetnek.

A következő elem, amely fontos lehet, hogy a magyar párt megpróbál jó kapcsolatokat kialakítani a szlovák kormányzattal. A harmadik pedig egy olyan próbálkozás, elképzelés, amely tavaly ősszel jelent meg: az, hogy a szlovákiai magyar politikai és társadalmi élet létrehoz egy tanácsot – amennyiben nincs parlamenti képviselete –, amelyben képviselteti magát mindenki, és amelyik állást foglal minden, a magyarokat érintő kérdésben. Ez az elhatározás megszületett, ezt most el kéne indítani. És persze vannak alacsonyabb képviseleti szervek is: a megyék, a települési önkormányzatok; ezeken keresztül is működik a magyar érdekérvényesítés.

***

Öllös László (1957) politológus, filozófus, a Fórum Intézet elnöke. Az 1980-as években bekapcsolódott a Csehszlovákiai Magyar Kisebbség Jogvédő Bizottságának munkájába, 1989-ben egyik alapítója a Független Magyar Kezdeményezés mozgalomnak. A nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem Politológia és Európai Tanulmányok Tanszékének oktatója, 2004-től a komáromi Selye János Egyetem vendégelőadója. Alapításától 2011-ig tagja a Nemzeti Emlékezet Intézete Elnökségének. 2005-től az MTA köztestületi tagja.

***

fotó: Öllös László, MTI