Mennyire volt nehéz az idei magyarérettségi? – Elemzésünk az írásbelikről

Hétfőn a középszintű magyar nyelv és irodalom írásbelivel kezdődött meg a végzősök érettségi időszaka. Az országban összesen 68.458-en közép- és 2.119-en emelt szinten vizsgáztak, a járvány miatt speciális körülmények között. Az óvintézkedések szerint mindössze tíz diák tartózkodhatott egy teremben, másfél méteres távolságot tartva, illetve kérésre szájmaszkot és kesztyűt is biztosítottak részükre. A vizsgafelügyeletet pedig bármilyen tanári diplomával rendelkező, nem aktív pedagógus is elláthatta.

Ám milyenek is voltak a feladatok? Mennyire könnyítették meg az eleve nehezített terepen küzdő diákok dolgát? A keretek idén sem változtak: középszinten 90 perc alatt egy szövegértési feladatsort és egy szövegalkotási feladatot kellett megoldani. A második részben jött a szövegalkotás, itt egy versösszevetés vagy egy műelemzés várt a vizsgázókra. Különlegességet az jelentett, hogy idén szóbelit nem tartanak, így az írásbeli esetleges gyengébb eredményét nem lehet később korrigálni.

A szövegértés idén a könyvek és az olvasás szerepéről, illetve a kódexekről szólt. Ez a feladatrész általában különösebb gondot nem szokott jelenteni, olykor csak a megoldókulcs szűken vett értelmezése okozhatott pontveszteséget, ugyanakkor a téma maga a korábbi érettségikben is jelen volt, illetve a magyarórai viták és érvelési gyakorlatok kedvelt topikja. A szövegalkotásnál a sportról és a testnevelésről szóló Szent-Györgyi Albert-idézet szintén

Az érvek minősége, az érvrendszer felépítése, tehát az érvelés formai követelményei lehettek csak nehezítő tényezők. Ez vonatkozik az első vizsgarész másik, gyakorlati szövegalkotásos részére, ahol hivatalos levelet kellett megfogalmazni, azonban nyelvtanórákon ez is elő szokott kerülni. Itt megjelent a karantén is szempontként, vagyis aktualitása is segítette a diákokat.

Érdekesebb a pontok többségét adó esszéalkotási rész, ahol a vizsgázók idén vagy Fekete István novelláját elemezhették, vagy egy versösszevetés keretében egy Arany és egy Tóth Árpád-költeményt hasonlíthattak össze. Itt fontos megjegyezni, hogy az érettségiről szóló tájékoztatóban is szerepel, miszerint a szerző életének, a mű háttértörténetének az ismerete nem feltétlenül várható el, mindezek nélkül kell értelmezni az alkotásokat. Ez némileg ellentmond egyébként a hazai irodalomoktatás életrajz- és történetközpontú gyakorlatának, hiszen a csak a szövegre fókuszáló „close reading” készségét várja el, ez azonban ritkán kerül elő a tanórákon.

Az érettségizők számára feltehetően ismeretlen Fekete István-novella, a Tolvaj mégsem jelenthetett különösebb kihívást, hiszen viszonylag egyszerűen dekódolható szimbólumokkal dolgozik. A történetben számos párhuzamosság figyelhető meg: a főszereplő saját fantáziavilága és a külvilág, a gyermeki képzelet romlatlansága és a felnőttek zord viszonyrendszere vagy épp a kert kétféle állapota között. Könnyen értelmezhető a novella keretezése is, kimutatható a generációs ellentétek állandó ismétlődése, és ki lehet térni a megszemélyesített természeti képződményekre is.

hiszen Arany János és Tóth Árpád is előkerül az órákon, Arannyal a NAT alapján hosszabban is foglalkozni kell. A tőle választott vers, a Kertben számos megközelítéssel elemezhető: érdemes bemutatni a kert összetett szimbolikáját. Egyszerre menedék a szabadságharc utáni fásultságban, biztos nézőpont a változó, könyörtelen külvilágra, ami tulajdonképpen egy teljes egy társadalmi tablóképnek is beillik, erős kritikai éllel. Másrészt az élet allegóriájává is emelkedik a kert, amelyben a lírai én helyett már a halál válik kertésszé.

Tóth Árpád klasszikus költeménye, a Lélektől lélekig számos kapcsolódási pontot kínált az Arany-vershez: a lírai én szemlélődő attitűdje, a versekben uralkodó melankólia, a konkrét képektől az absztrakt fogalmi viszonyokig ívelő versszerkezet, a természeti motívumok időtlensége vagy a csüggesztő érzetű zárlatok hasonlósága. A lírai én sebzettsége, érzékenysége, a világról alkotott lehangoló látlelete is párhuzamba állítható, illetve némi irodalomtörténeti háttértudással Arany és Tóth költészetének, lelkialkatának hasonlósága is kimutatható.

Összefoglalva, nyolcévnyi magyartanári tapasztalattal biztosan állítom, hogy a középszintű irodalom érettségi idén könnyen megoldható feladatokat jelentett, amelyek különösebb irodalomtörténeti háttértudás nélkül,

Olyan huszadik század második felébe tartozó vagy kortárs művek pedig nem kerültek elő, amik tárgyalása a karantén időszakára eshetett volna. A vizsga első feladatrészében pedig mindennapi életünkhöz szorosan kapcsolódó témakörök bukkantak fel, amikben elvárható a diákok általános tájékozottsága.

***

A szerző korábban nyolc évig középiskolai magyar nyelv és irodalom tanárként dolgozott.