A bizalom meglétén dől el a társadalmak sorsa – Fukuyama a járvány következményeiről

2020. április 10. 19:17

„Nem a rendszer típusa számít, hanem az, hogy a polgárok megbíznak-e vezetőikben, illetve az, hogy a vezetők kompetens és hatékony államot vezetnek-e” – fogalmaz a befolyásos amerikai politikatudós. Francis Fukuyamával folytatódik Korona-gondolatok sorozatunk!

2020. április 10. 19:17
Leimeiszter Barnabás
Leimeiszter Barnabás

Francis Fukuyama (1952) amerikai politikatudós, a nemzetközi értelmiségi elit egyik legbefolyásosabb tagja. Leghíresebb műve a történelem végéről szóló 1992-es munkája, amelyben a liberális demokráciák elkerülhetetlen győzelmét jósolta meg, de azóta is számos könyv és esszé szerzőjeként ismert. Cikkünk Fukuyama március 30-án a The Atlanticben megjelent cikkének szemléje.

***

Írása elején Fukuyama Li Ven-liang kínai orvost idézi meg, aki először hívta fel a figyelmet a járványra, amiért a kínai hatóságok megrovásban részesítették. A koronavírusban elhunyt orvosra úgy tekintettük – írja Fukuyama –, mint az autoriter működésképtelenség szimbólumára. Ma viszont kevésbé tűnik rózsásnak helyzet a demokratikus kormányzatok számára – húzza alá a gondolkodó.

Európára ma nagyobb teher nehezedik, mint Kínára,

Olaszországban már nagyobb a halottak száma, mint a hivatalos kínai mortalitási adat.

Kiderült, hogy számos demokrácia vezetője is nyomást érzett, hogy lebecsülje a világjárvány veszélyeit, vagy azért, hogy ne sérüljön a gazdaság, vagy személyes okokból. Nem csupán a brazil Jair Bolsonaróra és a mexikói Lopez Obradorra volt ez az igaz, hanem Donald Trumpra is, aki egészen március közepéig erősködött, hogy az USA ura a helyzetnek, és a járvány hamarosan véget ér” – írja Fukuyama.

Szerinte Amerika a felkészülés két hónapját vesztegette el, ez magyarázza a teszt- és maszkhiányt. A politikatudós úgy látja, nem érdemes leegyszerűsített dichotómiákban gondolkodnunk: „a válságkezelést illetően a fő választóvonal nem az autokráciákat és a demokráciákat választja el. Egyes autokráciák remekül fognak teljesíteni, mások katasztrofálisan, és hasonló – bár talán mérsékeltebb – variancia lesz a demokráciák teljesítménye között is. Ennek legfőbb tényezője nem a kormányzási típus, hanem az állam teherbírása és mindenekelőtt a kormányzatba vetett bizalom.”

Azokban a napokban, amikor a végrehajtó hatalom rendkívüli módon megerősödik,

„a bizalom a legfontosabb adottság, ami meghatározza a társadalom sorsát”

– fogalmaz. „A demokráciára és a diktatúrára egyaránt igaz, hogy a polgároknak el kell hinniük: a végrehajtó hatalom tudja, mit csinál. És pont ez a bizalom az, ami sajnálatos módon ma nincs meg Amerikában.” 

A rendkívüli hatalom

Francis Fukuyama szerint tévedés az a közkeletű nézet, hogy a liberális demokráciák gyenge kormányzatokkal rendelkeznek. Valójában minden modern kormányzat erős végrehajtói ágat hozott létre, mivel ez szükséges a társadalom túléléséhez: az „erős, hatékony, modern állam” képes koncentrálni és bevetni a hatalmat a közösség védelme érdekében. A liberális demokráciákat az különbözteti meg az autoriter rendszerektől, hogy az állami hatalmat ellensúlyként szolgáló intézményekkel egészítik ki.

Bár Amerika olyan politikai kultúrára épül, amely bizalmatlan a központosított állami hatalommal szemben, már Alexander Hamilton is kifejtette, hogy nemzeti veszélyhelyzetekben a bíróságok vagy a Kongresszus képtelen hatékony döntéshozatalra. Az amerikai alkotmány második cikkelye által meghatározott végrehajtó hatalom az évszázadok során nőttön-nőtt; különösen a polgárháború, a két világháború, valamint a gazdasági válságok adtak lökést ennek a folyamatnak. Az USA kormányzata így kiterjedt hatalommal bír válsághelyzetekben – húzza alá a politikatudós.

Latin-Amerikában a törvényhozások

gyakran adtak rendkívüli hatalmat elnökök kezébe, akik aztán megtartották azt,

és diktátorrá váltak. Fukuyama meglátása szerint ma ez a diktatúraépítés megy végbe Magyarországon és a Fülöp-szigeteken. Amerikában ugyanakkor a válsághelyzetek végeztével a végrehajtó hatalom rendre lemondott rendkívüli jogairól. Még ha késlekedett is, az USA képes lenne hozni azt a teljesítményt, amit a legautoriterebb kormányzatok – vélekedik Fukuyama. A demokratikus legitimitás miatt talán még hatékonyabb is lehetne. A demokrácia rendkívüli hatalmat biztosít a vezetőknek, hogy fellépjen egy gyorsan változó válsággal szemben; ám ennek hatékony felhasználása a bizalomtól függ.

A bizalom pedig két dolgon alapszik: azon, hogy a polgárok elhiszik, a kormányzat józanul, tudományos és praktikus szempontokat figyelembe véve, lehető legjobb tudása szerint jár el és hoz döntéseket, illetve az elnök személyén.

Lincoln, Wilson és Roosevelt nagyfokú bizalmat élvezett a válsághelyzetek idején, és George W. Bush is közvetlenül szeptember 11. után. Az USA napjainkban azonban a politikai bizalom válságát éli meg. „Trump szavazótábora – a lakosság 35-40 százaléka, akik eltántoríthatatlanul támogatják őt – a »mélyállammal« kapcsolatos összeesküvés-elméletek kosztján élt az elmúlt négy évben, és arra lett idomítva, hogy ne bízzon az elnököt aktívan nem támogató szakértőkben” – állítja Fukuyama. A politikatudós bírálja az elnököt, amiért az támadja és aláássa az általa ellenségesnek ítélt intézményeket: a titkosszolgálatot, az igazságügyi és külügyminisztérium alkalmazottjait, a Nemzetbiztonsági Tanácsot. Az adminisztratív ügynökségekben csökkent a civil tisztségviselők száma, a nagy felelősséggel járó tisztségek politikai barátoknak jutnak. Fukuyama úgy véli, Trump partvonalra szorítja Anthony Faucit, a nemzeti járványügyi intézet vezetőjét, amiért az nyilvánosan ellenkezett vele.

Nincs ok optimizmusra

Donald Trump elnöksége három és fél éve alatt sohasem igyekezett megszólítani az ország több mint felét, ami nem szavazott rá. Nem tett semmilyen lépést az irányban, hogy kiépítse a bizalmat. Amikor nemrég egy újságíró megkérdezte, mit mondana azoknak az amerikaiaknak, akik félnek (egy ilyen könnyű kérdésre minden állami vezető csuklóból válaszolt volna), Trump a kérdésről és az újságíróról kezdett sértetten szövegelni” – írja Fukuyama. Szerinte Trump nem vette komolyan a járványhelyzetet,

így számos konzervatív is tagadta, hogy válságos időket élünk,

és a vírusban a demokraták összeesküvését látja. Maga Trump is, miután rövid ideig „háborús elnökként” hivatkozott magára, újabban arról beszélt, hogy szeretné, ha húsvét körül véget érne a vesztegzár.

Végső soron nem gondolom, hogy konklúzióra tudnék jutni abban a kérdésben, hogy a diktatúráknak vagy a demokráciáknak van-e nagyobb esélyük egy világjárvány túlélésére. Olyan demokráciák, mint Dél-Korea vagy Németország, viszonylag sikeresek voltak a válságkezelésben, még ha Amerika sokkal rosszabbul teljesít is. Nem a rendszer típusa számít, hanem az, hogy a polgárok megbíznak-e vezetőikben, illetve az, hogy a vezetők kompetens és hatékony államot vezetnek-e. E tekintetben Amerika egyre csak fokozódó törzsi jellege nem éppen optimizmusra ad okot” – zárja gondolatait Francis Fukuyama. 

***

A koronavírus, a járvány és az egész életmódunkat átalakító karantén a kortárs gondolkodás nagy alakjait is megszólalásra késztették. A Mandiner ezért elkezdte Korona-gondolatok cikksorozatát, amiben a legkülönbözőbb országok nemzetközi hírű, legkülönbözőbb nézetrendszerű gondolkodóinak friss megszólalásait szemlézzük.

Eddig szemléinket (többek között Yuval Noah HarariAlain FinkielkrautDouglas MurraySlavoj Žižek és Michel Onfray gondolatait) az alábbi linken keresztül olvashatják!

Összesen 126 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
1000bocs
2020. április 11. 17:26
Az un társadalomtudósokról mindent elmond, hogy komolyan tudománynak gondolják azt amikor valaki rendre téved. Erre a tinglitangli semmitmondásra bármelyik kocsmalakó képes, és ezután a teljesítmény után leszólni a Trumpra szavazó embereket elég nevetséges. Avagy a liberálisoknál akkor is okos valaki ha hülyeségeket beszél és téved? Egy kis önreflexió nem ártana. Az internet korában már nem elég, ha a balos - egyébként nem létező - tekintéllyel megalapozottan állít valaki alaptalan párhuzamokat, ezzel lejáratni igyekezvén az ellentétes politikai oldalt aki egyébként hatékonyabb. Például ezen az alakon sem kéri senki számon két év múlva, hogy nem lesz akkorra diktatúra. Öt év múlva sem. Ezek a népek minden alap nélkül hergelik az arra fogékonyakat, és például elérték ezzel hogy Amerikában soha nem volt ekkora megosztottság, és a balos bázis hihetetlenül erőszakos. Nálunk is ugyanez folyik 98 óta Orbán ellen, aminek az az eredménye hogy az Orbán politikájával egyébként egyetértő balos ész nélkül felkötné Orbánt az első fára, csak hogy visszahozza azokat akik egyébként kibasztak vele. Fukuyama...és ezért a semmiért fizetnek is?
mokány
2020. április 11. 17:05
Ez az alak (Francis Fukuyama) úgy csinál mintha a demokrácia védelmében szólalna meg. Pedig csupán csak a szócsöve sötét érdekeknek.
Vakfolt
2020. április 11. 11:48
"A koronavírusban elhunyt orvosra úgy tekintettük - írja Fukuyama -, mint az autoriter működésképtelenség szimbólumára." Inkább tekintsünk úgy rá, mint a BenX film tanulságára, valakinek meg kell halnia ahhoz, hogy a dolgokat komolyan vegyük. Akkor lenne működésképtelen, ha teljesen le is gyűrte volna őket, viszont azóta rendesen összekapták magukat.
matykox
2020. április 11. 08:15
Batiszkáf uram, a szövegen még reszeljünk egy csöppet. Sokak, szerintem is, ez a fuki nem az a durranás, mint amit kreáltak belőle. Nagy gondolkodó ez a muki? Mértékadó? Az ember tényleg kételkedik a mai mércék hitelességében - olyan, mintha azt látnánk, hogy a sévres-i méterrudat nem platinából hanem bugyigumiból szabták volna. Egy Molnár Tamáshoz képest kis tütyörke a pali. Jó lapos megállapítások, olyan bölcselet, amit Kína (z.Bájspíl) már párezer éve kimondot, etc, etc.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!