Űrutazásra vitt a Pannon Filharmonikusok

A zenetörténet különleges darabjaival ismerkedhetett meg a Müpa közönsége a pécsi székhelyű Pannon Filharmonikusok március 6-i koncertjén. Az „Univerzum” cím alatt futó estén a Bogányi Tibor által vezényelt zenekar nem kevesebbre vállalkozott, mint hogy a zene kozmoszában sajátos „űrutazásra” vigye a hallgatókat.

A koncertet Lili Boulanger (1893-1918) Tavaszi reggel című, scherzo jellegű szimfonikus költeménye nyitotta. A tragikusan fiatalon elhunyt Boulanger a zenetörténet által kevéssé számon tartott női zeneszerzők egyik legnevesebbje: ő volt az első nő, aki 1912-ben elnyerte a rangos Római Díjat. A Tavaszi reggel-t fuvola-zongora duóként, hegedű-cselló-zongora trióként, valamint élete utolsó hónapjaiban intenzív, vidám hangulatú nagyzenekari műként is elkészítette, utóbbi változatba a dinamikai jeleket és az előadói utasításokat már nővére, a neves zenepedagógus, Nadia Boulanger írta bele. 

A Boulanger-mű után Jean Sibelius (1865-1957) talán legnépszerűbb műve, a szimfonikus igénnyel kidolgozott d-moll hegedűverseny következett, szólistaként Kelemen Barnabás csillogtatta meg virtuóz játékát. Kelemen a szerzemény kapcsán korábban elmondta: a finn zeneszerző darabjához ő a Holdat társítja, a végtelenül hosszú északi éjszakák hangulatát adja vissza. „Mindeközben a hegedűverseny helyenként spanyolos és tüzes, a legszenvedélyesebb zenék közé tartozó pillanatok is fellelhetőek benne” – tette hozzá Kelemen.

A darab megírását az eredetileg hegedűművésznek készülő Sibelius éveken át tervezte, végül 1903-ban fejezte be, a bemutatón pedig a magyar származású Viktor Novacek játszotta a magánszólót, akinek a koncerten nyújtott teljesítményéről nem voltak túl jó véleménnyel sem a kritikusok, sem a zeneszerző. Igaz, Sibelius nem könnyítette meg Novacek dolgát: a komponista ugyanis az utolsó pillanatig dolgozott a harmadik tételen. Sibelius később némileg rövidített a művén, amit az akkoriban feltűnt Vecsey Ferenc csodagyereknek ajánlott. A Müpa közönsége hosszú perceken át ünnepelte Kelement, aki ráadásként egy Bach-, illetve egy Paginini-darabbal ajándékozott meg bennünket. 

Gustav Holst (1874-1934) A bolygók című a zenetörténet egyik legérdekesebb szerzeménye, noha Holst nem tartotta életműve különösebben fontos darabjának. Az asztrológiával behatóan foglalkozó angol zeneszerző hatalmas zenekari apparátust igénylő szvitjének hét tétele egy-egy bolygóhoz kötődik, és a bolygóknak megfelelő római istenek, esetleg a bolygóknak az emberi pszichére gyakorolt hatását idézik meg.

A háború szörnyűségeit kifejező, letaglózó Mars-tételt az álomszerű, lebegő Vénusz-tétel, majd a szárnyaló-surrogó Merkúr-tétel követte. A legérdekesebb talán a „szeszélyes” Jupitert megidéző negyedik tétel volt: a legkülönbözőbb hangulatokat és érzelmeket felvonultató és egymásnak feszítő tétel hozta el a koncert csúcspontját, az utolsó három, lírai tétel pedig – Szaturnusz, Uránusz, Neptunusz – egészen mágikus pillanatokat tartogatott. Az éteri szépségű befejező tételben az ARS Oratoria kamarakórus működött közre.

A Pannon Filharmonikusok legközelebb május 15-én ad koncertet a Müpában, Gilbert Varga vezényletével Mozart c-moll zongoraverseny-ét, Maurice Ravel Lúdanyó meséi című művét, valamint Igor Sztravinszkij Tűzmadár-szvit-jét adják majd elő, a koncerten pedig Frankl Péter zongoraművész is fellép majd. A közönségnek lehetősége lesz bérletvásárlásra és –hosszabbításra is a zenekar 2020/2021-es Esüstcsillanás-évadának sorozatára.

(Nyitóképünkön Bogányi Tibor vezényel a Pannon Filharmonikusok egy 2018-as koncertjén, MTI Fotóbank)